Alice-hez fordultam.Már nem sírtam,nem folytak tovább a könnyeim.Végtelen ürességet éreztem,mintha magába akarna szippantani.Reszelős hangon szólaltam meg:
-Minden rendben lesz vele?-Alice üres tekintettel rám meredt.Ejőször Carlisle-ra nézett,majd Jasperre.Elfogott a félelem.Bizonytalanul nyögte:
Tessék?Nem értettem.Alice valószínűleg látta az értetlenkedést kiülni az arcomra,ezért gyors válasszal szolgált a számomra:
-Mióta elment,nem látom a jövőjét.Addig érzékeltem,amíg a gépe felszállt,de tovább nem,és akkor is csak homályosan.-Most rám nézett,a szeme sötét volt és mélységesen bánatos-Nem értem,miért.
Hirtelen határtalan nyugalom öntött el.Jasper.Hálásan néztem rá.Sokat segített,hogy nem hagyott akkor kiborulni.Ugyan az idegességemet el tudta tüntetni,a fájdalmamat nem.Megfordultam,és Ránéztem.Majd Rosalie-re.Rosalie üveges tekintettel bámult a semmibe,valószínűleg fel se fogta,miért vitték el Edwardot.Emmett átfogta a vállát,de ő is ugyanolyan zaklatott volt.Persze,hogyne volnának azok!Ha vér szerint nem is,de ők akkor is egy család.Hogyne aggódnának érte,ha egy ismeretlen lány idejön,megzsarolja,elviszi magával,ráadásul Alice már a jövőjét sem látja?Esme az arcát a kezébe temetve ült,el se hitte,ami történik.Elvitték a fiát-ez járhatott az eszében.Akkor ötlött csak belém:Hiszen mind ugyanazt érrezük!Tehetetlenséggel vegyes aggodalmat,szomorúságot.És hogy Alice nem látja a jövőjét…Istenem!Már megint elkezdett marcangolni az üresség,a rövid békesség eltűnni látszott.Féltem őt.Féltem Edwardot.Ki tudja,mi lesz vele?Miért nem látja őt Alice?Ha tudnám,minden rendben vele,ha tudnám mit csinál,hol van,mit tesznek vele!Talán kicsit megnyugodnék.Én,és…és ők.Mert most,hogy Edward elment,most döbbentem csak rá,milyen egyek vagyunk mind.Még Rosalie is.Egész idáig úgy éreztem,csak Edward köt ide engem.Persze,kedvelem őket,de…És most jöttem rá,mennyire szükségem van rájuk.És nekik is rám.Most már…én is ide tartozom.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés