Megérkeztek a csajok, a ruhájuk sportos mégis olyan elegáns. Lou sajnos nem állhat be, de úgy látom nem gond neki bíróként Esme mögött állnia. Édesanyám, mindig mindenkit nagy szeretettel ajándékozott meg és óvott minket minden bajtól.
- Kezdhetjük már Alice? - türelmetlenkedtem. A vihar pont megfelel a játéknak. Olyan erővel ütjük a labdát, vagy ütközünk egymásnak, hogy az felér egy mennydörgéssel. Ezért jó ilyenkor játszani.
- Itt az idő! - kiáltotta Alice. Elkezdődött, és az én kiscicám fogta az ütőt. Elütötte a labdát és kecsesen végigfutott a pályán. Persze Edward volt a leggyorsabb, így Rose kiesett. Lou arcán végigsiklott a felismerés, hogy miért pont ilyenkor játszunk. Rose után Carlisle jött. Edwarddal csaltunk egy kicsit, amit anyánk nem nézett jó szemmel, mert vesztésre álltak. Apám után Jasper következett, és mikor egy fára felmászva kaptam el a labdát hallottam kiscicám boldog kijelentését:
- Az én majomemberem! - Ő pedig az én kiscicám. Újra Rose következett, elütötte a labdát, és futásnak eredt, de...
- ÁLLJ! - kiáltotta Alice. Mindenki Esme és Lou felé vette az irányt.
- Itt vannak! Két fiú, az egyik izmos, megtermett. A másik hasonlít Jasper-re! - közölte Alice és aggodalom ült ki az arcára.
- Mutasd meg nekem is, amit láttál Alice! - Lou megfogta a húgom kezét, és lehunyta a szemét. Hirtelen eltolta magától Alice-t, az arcán látható volt valami, de nem tudom pontosan megmondani, mi is volt az.
- NEM! NEM LEHET!! - Kiáltott, és ellökte magától Edwardot, aki védelmezőn átölelte. Lou könnye patakokban folyt. Döbbenten néztünk rá, még a barátnői is, pedig ők régebb óta ismerték, mint mi.
- Ő NEM LEHET ITT!! MIÉRT JÖN?! NEM AKAROM, TÜNJÖN EL! ILYEN NINCS, NEM LEHET ITT!! - átkarolta Jasper, és látszólag megnyugodott.
- Nem teheti ezt velem! Tűnjön el! Nem AKAROM, HOGY itt legyen!
- Ki az Lou?! - Jade odament és megérintette a vállát. Az arca fehérebb lett, mint előtte. Kérdőn néztünk rá.
- Emlékeztek mit meséltem Lou szerelmi életéről? Jobban mondva Mattről? - „Matt jönne ide!? Az a szemét darabokra tépem!! „
- Emmett nem teheted! Nem éri meg, a jövője pedig Jade hoz, köti, nem hozzám. Ha megölöd, elveszik a jövő egy nagyon fontos része! - csillapított le Lou bársonyos hangon. Ennek nem tudtam ellenállni.
- Ki a másik fiú?! Róla sosem meséltél. - nézett kíváncsian Jade Loura.
- Ő Scott. A bátyám, aki Jasper-re hasonlít, csak a képességei másak. Jasper érzi és befolyásolja az érzéseket, Scott kizárólag csak érző. - Milyen furcsa család! Majd nyugodt körülmények között remélem, megtudunk mindent.
- Most jönnek ki a fák közül! Nézzétek! - mondta csendesen Alice. A vézna srác, aki Scott lehetett, pontos hasonmása volt Jaspernek. Az izmos srác, Matt, ugyanúgy nézett ki, mint én. Annyi különbség volt csak köztünk, hogy egy igen jól látható sebhely éktelenkedett az arcukon. Loura néztem, de egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. „Mi képes ilyen sebet ejteni, ami ennyire megmarad?” Egy nem várt válasz érkezett. „Én voltam, még nagyon régen. A seb soha nem forr be igazán.” A válasz Loutól származott.
- Hogy lehetséges ez? - kérdeztem.
- Akkoriban minden más volt, mint most! Ne aggódj, később megkapod a választ Emmett. - mondta nyugodtan Lou és én hittem neki. Egy pillanat történése volt, mikor Lou a védőgyűrűnkből kiszabadult, és a két ismeretlen felé futott. Matt tárt karokkal várta Lou-t, aki hozzá közel kerülve egy gyors mozdulattal kikerülte, és Scott karjaiba ugrott, aki felemelte és körbeforgott vele. Scottot kedvelte még mindig, de Mattnek soha nem bocsátott meg. Ügyes lány az biztos!
- Sziasztok! - köszöntött minket Scott, akit Lou nem engedett el még most sem.
- Üdvözletem itt a mi kis birtokunkon! - Carlisle lépett előrébb, mint családfő.
- Csak Lou ért jöttünk, és már megyünk is! - jelentette ki Matt. Erre egyhangú morgásként mondtunk NEM - et.
- Matt ne légy ilyen! Lou nem jön velünk! A helyedben viselkednék! - szólt közbe Scott.
- NEM! ÉN LOUÉRT JÖTTEM! BÚCSÚZZ EL A BARÁTAIDTÓL KICSIM, MERT VELEM JÖSSZ!! - parancsolt Matt Loura, aki ekkor súgott valamit Scottnak, és aztán eltolta magától. Ezzel védve Matt következő dühkirohanásától.
- SÜKET VAGY!! BÚCSÚZZ ÉS MENJÜNK!! - Lou ekkor felénk fordult, szomorúan búcsút intett, és Matt felé vette az irányt. „Ne feledd, nem bánthatod!!” Közölte velem Lou, mikor hátat fordítva a családomnak, Matt után futott. Kézen fogva sétáltak a fák felé, Scottot itt hagyva védtelenül. Edward Scottnak esett, aki meg sem tudott mozdulni a meglepetéstől. Ekkor meghallottam Lou féltő hangját:
- NE! NEM TEHETED! - Lou felénk futott Matt elől, de mégis tőlünk védve Scottot. Hirtelen a szemünk láttára változott át fehér oroszlánná és védte meg tőlünk Scottot. Soha nem volt még ennyire vad, de most felülmúlta önmagát és emberként védte testvérét. - NEM TEHETED, ŐK NEM ÁRTOTTAK NEKED SOHA! MIÉRT TESZED EZT VELEM, MOND MÉRT?? - Edwardot nézte, de amit mondott Mattnek szólt, aki utána sétált, hogy ne kapkodjon el semmit. Egy pillanat műve mit hozhat el? Nem is sejtettem, mielőtt meg nem ismertem Lou-t. Matt elkezdett futni Edward felé, de Carlisle védelmezőn közéjük állt. Mégis, Lou, emberi képességeit felülmúlva, sokkal gyorsabbnak tűnt Edwardnál is. Leterítette Mattet, aki eltolva magától újra harcra készen állt. Ez volt az a pillanat, mikor Lou enyhén barna bőre hófehér lett, mint egy vámpíré. Hihetetlen, és ezt a családom is tátott szájjal nézte.
Lou
Egy pillanat alatt hófehér lett a bőröm, testem megmerevedett és jéghideg lett. Újra azt éreztem, mint Nina halálakor, még most is jól emlékszem rá. Scottot és a barátaimat védve Mattnek estem, aki még mindig nem fogta fel mi is történt pontosan. A földön hevert, mikor sebeit feltéptem, mint mikor először lettem vámpír. Ekkor jött rá, hogy nem tud legyőzni. És nem csak most, máskor sem. Megadta magát, és rádöbbent, már nem az vagyok, aki régen voltam.
- Sajnálom! Nagyon sajnálom Lou!! - mentegetőzött miközben elengedtem.
- Remélem is, mert ÉN fogok gondoskodni róla, ha nem gondolod komolyan!
- Komolyabban már nem is mondhatná! - ölelt át kedvenc bátyám.
- Békével jöttünk, de Mattet elragadta a féltékenység, hogy Lou talált valaki mást helyette. - magyarázta Scott a Cullen családnak.
- Sajnos mindenkivel előfordul az ilyesmi! - mondta Carlisle nyugtatásképpen.
- FÉLTÉKENY! ÉS A CICABABÁD HOL VAN?! - kiabáltam Mattnek.
- Ki az a „cicababa”? - kérdezte meglepetten.
- Soraya édest hol hagytad?! Drágám, ne mondd, hogy nem emlékszel!! - Matt ekkor döbbent rá, mire is célzok.
- Soraya nem jelent számomra semmit, kicsim.
- Nem vagyok a „kicsid”. Azóta nem, mióta megláttalak vele Párizsban enyelegni!! Akkor már én nem jelentettem neked semmit! Nincs jogod féltékenységi jelenetet rendezni! - teremtettem le Mattet, aki szóhoz sem tudott jutni. Ököllel estem neki, mikor Edward védelmező karjait éreztem magam körül.
- Azt hittem meghaltál Lou, és. - kezdte.
- AZT HITTED? ÉS ÉN MIT SZÓLJAK? Hazaérve ott hevert a hullátok, Danielt meg a szemem láttára ölte meg Dante. Erre azt mondod, hogy azt hitted, meghaltam. 22 évvel ezelőtt ott voltam Párizsban, ahogy Cassandra is biztos elmesélte, hogy látott. És te éppen Sorayaval enyelegtél. Annál nem is lehetett volna nagyobb félreértés, amit ti ketten műveltetek velem!! Sohasem kerestél, sohasem ellenkeztél apámmal, pedig tudtál volna. VAGY TALÁN SORAYA NAGYOBB HATÁST ÉRT EL, MINT ÉN? Másrészről pedig, ha azt hitted meghaltam, minek jöttél ide?! Hogy merészeltél egyáltalán arra gondolni, hogy féltékenységi jelenetet rendezz az után, hogy összetörted a szívem. Erre felelj, ha tudsz Matt. ÉS NE VÁRD MEG, AMÍG KIVEREM BELŐLED A SZUSZT! - megkönnyebbülve fordultam Edward felé, hogy elrejtsem arcomat mindenki elől. Megkönnyebbültem, mikor végre Matt fejéhez vághattam az elmúlt évek sérelmeit, szívem fájdalmát. Nem mertem Edwardra nézni, mert tudtam, ezek után minden megváltozik és lehet, hogy elveszítem mindörökre!
- Scott, hol vannak a többiek? - fordultam már megnyugodva Scotthoz.
- Meghaltak véglegesen! Matt-el vadászatról tértünk haza, mikor egy vámpírfalka távozott a házunkból.
Szétdarabolták és elégették őket. Minket életben hagytak, mert a királynőnek akartak üzenni! - magyarázta Scott.
- MILYEN KIRÁLYNŐNEK? - Carlisle meglepetten nézett ránk.
- A vámpírok királynője, helyesen mondva hercegnője. Sosem fogadtam el a királynői posztot. De mi az üzenet?
- A vámpírok között dúl a harc a ranglétra kialakítása miatt, és csak te tudsz segíteni nekik! - elgondolkodtam Scott szavain.
- Én 22 éve elméletileg meghaltam. Mégis honnan tudják, hogy élek? - Scott nem válaszolt.
- Amikor 2 éve Párizsban jártál a barátaiddal. Megérezték az erődet, ami csak neked van vámpírként a világon egyedül. Aztán simán kinyomozták hol laktál régen, de annyira eltüntetted a nyomaidat, hogy nem is tudják, hol vagy most pontosan. Mi is csak nagy szerencsével találtunk rád. - magyarázta el Matt.
- Carlisle, nem gond, ha a házatokban folytatnánk a beszélgetést?
- Egyáltalán nem. - válaszolt és elindult, hogy mutassa az utat. Bementünk a házba és mindenki helyet foglalt. Csak én maradtam állva, hogy beavassam őket egy 2022 éves titokba, amire már csak kevesen emlékeznek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés