36. fejezet: Vörös köd

Még sötét volt hajnalban, mikor elindultunk. Nessie szunyókált még egy kicsit a karjaimban a jachton, miután Emmettel gondosan megtárgyalták, mivel viccelik meg Kaurét. Emmett azt mondta, nem tudhatom előre, mert akkor az nem lenne vicces. Edward sem volt hajlandó semmit mondani, csak megkért, semmilyen esetben se essek kétségbe. Nos, ez a kijelentése pontosan elég volt az aggodalmamhoz.

Edward egy félsziget kikötőjében állt meg, és már a Nap is kezdett felkelni. Egyszerű faházak sorakoztak a parttól pár száz méterre, pálmafákkal övezve. Edward célirányosan haladt előre, majd lehuppant az egyik ház melletti pálmafa tövébe.

-         Még alszik - paskolta meg maga mellett a homokos földet. Egy pillanatra azt hittem, Renesmee-re gondol, és felvontam a szemöldököm.

-         Itt lakik az amazontermészetű Kaure, és még húzza a lóbőrt - bökött a ház felé Emmett, és finoman megrázta Nessie vállát. - Hé, kislány! Gyere gyakorolni!

-         Megyek - riadt fel Renesmee.

-         Gyakorolni - sóhajtottam, és Edward ölébe fészkeltem magam. - Jól gondold meg, Emmett, hogy mire veszed rá a lányomat - morogtam.

-         Semmi pánik, Bella - kacsintott rám, és elfutottak Renesmee-vel.

-         Mi a terv? - tekertem ki a nyakam, hogy Edwardra nézhessek.

-         Mi lenne? - hökkent meg. - Látja, hogy éltek, és ezzel az ügy letudva.

-         Edward! - horkantam fel. - Azok alapján, amit meséltél, nem fog repesni az örömtől, hogy vámpírként élek tovább.

Edward elhúzta a száját, és összeszűkítette szemeit. Elgondolkozva nézett rám, közben testemet maga felé fordította az ölében.

-         Nem is kell, hogy repessen - vont vállat. - Majd Renesmee meggyőzi, hogy beletörődjön a helyzetbe.

-         Renesmee? Edward, kérlek - bosszankodtam.

-         Bella - mormolta. - Alice szerint minden meg fog oldódni. És szeâ�¦

-         Mikor beszéltél Alice-szel?!

-         Gondolod, hogy úgy jöttem ide veletek, hogy nem kérdeztem meg, mi lesz a végeredmény?

-         Akkor mégis miért voltál olyan aggodalmas és kételkedő? - szegeztem neki a kérdést.

-         Nézd, Bella, Alice szerint lesz egy-két probléma, de látott minket a szigeten, és boldogok voltunk. Ez az egy-két probléma csak Kaure reakciójától függ. Addig viszont ülünk itt, és várunk.

Nem kommentáltam a szavait. â��Szerettemâ��, hogy én voltam az, akit örökké védenie kellett, és inkább titkolódzott, semmint ideges legyek. Eltelt két-három óra azzal, hogy morcoskodtam. Felkuncogott látva töretlen duzzogásomat.

-         Vicces - sziszegtem. - Kívülállónak érzem magam! Nem értem, miért ne tudhatnám például, hogy Em és Nessie mit fognak csinálni?

-         Nemsoká megtudod - állt fel hirtelen. A mobilját előkapta, és visszahívta Emmettéket.

-         Felébredt? - léptem a ház felé, de ő visszarántott a fa árnyékába, a Nap felé mutatva, majd halkan a fülembe súgta. - Pillants fel a fára!

Egy hetvennegyed másodpercre odakaptam a pillantásom, és egy férfi ült a pálmafaágak között.

-         Mit csinál ott? - suttogtam. Edward elfojtott egy nevetést.

-         Egész éjjel ott gubbasztott, várva ránk. Abban bíznak, hogy Kaure szóval bír minket addig, míg a fa árnyéka nem véd minket a Naptól, és rásegíthetnek azzal, hogy ez a férfi levágja a pálmafa ágait.

-         Nekik milyen téveszméjük van? - húztam gonosz vigyorra a szám, mikor Renesmee és Emmett előjöttek a fák közül.

-         Csak a szokásos - legyintett. - Jól van Emmett, örülök - nézett Emmettre.

Kaure kicsörtetett a házából, a szíve összevissza dobogott, ahogy rám nézett. Renesmee Kaure elé indult, és mikor odaért, felnézett rá, de nem láttam, milyen arcot vághat. Kaure bizonytalanul elmosolyodott, és kérdezett valamit Edwardtól. Edward csak bólintott, miközben Nessie-t teljes nevén bemutatta. Kaure újabb kérdéssort tett fel, legalábbis kérdéseknek hangzottak mondatai, és Edward folyamatosan válaszolt. Egy alkalommal Edward felnevetett, és felmutatott a fára, valamit magyarázva, aztán Emmettre kacsintott. Emmett szédületes gyorsasággal felugrott a fára, hogy a következő szökkenéssel ismét mellettünk álljon, a férfi karjait szorongatva.

-         Csak óvatosan, Emmett! - figyelmeztette Edward. - És ha rossz vége lesz, súlyos büntetésre számíthatsz.

-         És ha nem? - pimaszkodott Em.

-         Akkor, ahogy megegyeztünk - lapult le Edward. - Bella! - nézett rám. - A te feladatod lesz Kaurét lefogni!

-         Hogy mi?! - nyögtem, de válasz már nem érkezett.

Emmett a levegőbe dobta a férfit, Renesmee pedig a férfire vetődött. Kaure nem láthatta, de Emmett amint eldobta a férfit, máris rohant Nessie és a férfi felé, és mindkettejüket elkapva, a fák között eltűnt. Kaure felsikoltott, és hosszú másodpercekig kapkodta Edward és az erdő között a tekintetést, majd Edward felé kezdett szaladni. Edward rákiabált, és számomra érthetetlen módon ő is az erdőbe vetette magát. Ösztönösen lelapultam, és bár vicsorogtam, de ez csak a félelmem miatt volt. Égett a torkom, egyre jobban és jobban, ahogy Kaure megindult felém, és magas hangon visítozott. Ennek meglett az eredménye. A házakból többen is előrohantak, a méreg soha olyan intenzitással nem termelődött még a számban, a vérszomjam sosem volt még ilyen sürgető. A vörös köd lassan eluralkodott rajtam, Kaure szinte a karjaimba rohant, és püfölni próbált. Lefogtam karjait, éreztem a vér pulzálását ujjaim alatt, a sebes áramlását ereiben. Éreztem egy édesebb illatot is a közelben, de az ösztöneim bíztattak, hogy először végezzek Kauréval. Éreztem a Nap melegét a lábamon, és a terv magától született meg bennem. Hátracsavartam Kaure karjait, magam előtt vezetve. Kiléptem a napfényre, egyik kezemmel letépve magamról a pulóveremet, és csak a trikó fedte felsőtestemet. Mind elkápráztatva figyelték, ahogy ragyogok. Kaure kiabált, de senki nem figyelt rá, bennem gyönyörködtek. Félrelegyintettem Kaure haját a nyakából, és felmordultam a felém szálló édes illattól. Volt pár másodperc, míg elítéltem magamat, hogy mazochista módon állatok vérén voltam képes élni. A vörös köd az agyamban elhitette velem, hogy az emberek azért vannak, hogy én jóllakjak. Mi másért? Itt volt több tucat ember, elragadtatva általam, könnyű prédák voltak. Figyeltem az emberek elámuló arcát, ahogy Kaure nyaka felé közelítettem ajkaimmal.

Hallottam, ahogy Edwardék visszajönnek, és hogy Edward a törzs nyelvén beszél. Nem számított, hogy mit mondott nekik, vagy talán nekem. Szomjas voltam. Inni akartam.