8. Új ötletek

Ott álltunk Richard-dal a suli parkolójában, és vártuk, hogy ne minket nézzenek. Ekkor Katie szaladt oda hozzánk.

-Ugye nem igaz?! –Kiabálta.

-Héhé! –Szólt Richard- Nem. Ez a cikk úgy hazugság, ahogy van. Szilviát 2 éve ismerem csak.

-Oké. Én még nem olvastam a cikket, úgyhogy jobb lenne, ha beavatnátok! –Szólaltam meg Én is.

-Tessék –Katie a kezembe nyomta az újságot. –Azt állítják, jártok. Már több éve.

-Mi? –Hitetlenkedtem. –De ez hülyeség. Miért járnék egy fiúval, aki folyton megijesztett akárhányszor felbukkant?

-Oké. A részleteket hagyjuk. –Morogta Richard. –Különben is. Örülj, hogy nem kellett hozzám mentőt hívnod, szívroham miatt.

-Jaj! Te csak maradj! Mondtam! Visszakaptad.

-Ebbe meg engem kéne beavatni.

-Semmi különös. –Mondtuk egyszerre Richard-dal, mire mindketten felnevettünk.

-Látom egyet értetek…

-Ja. – válaszoltam, majd elindultunk a bejárat felé. Az első óra irodalom volt, úgyhogy együtt mentünk.

Mr. Stewart-tal, ma Shakespeare-ről tanultunk. Hű, de izgalmas…

Szerencsére az óra hamar eltelt, még azzal a hosszabbítással is, így a mi 3-unk útjai elváltak mára.

Az ebédlőben találkoztunk megint, és egy asztalhoz ültünk.

-Van valami ötletetek délutánra, hogy mit csináltok? –Kérdezte Katie.

-Van, de ha akarsz, csatlakozhatsz. Ma egy kis főszerkesztő nyakazás lesz. –Mondtam neki, miközben felszúrtam egy salátalevelet a villámra.

-Benne vagyok. Én leszek a nyomeltakarító. –Mosolygott rám.

-Rendmániás. –Kuncogott halkan Richard.

-Hé! –Katie odacsapott Richard karjára, aki védelmezőn maga mellé emelte azokat. A látvány eszméletlen röhejes volt.

-A verekedés az a holnapi program, bírjátok ki! –Vigyorogtam, mire Ők is felnevettek.

Ebéd után rögtön a suliújság szerkesztőjének az „irodájába” mentünk.

Bekopogtunk.

-Szabad! –Kiabálta egy lány, és benyitottunk. Fekete rövid haja volt, és farmert viselt fehér, egyszerű pólóval.

-Áh! Ti vagytok azok! A címlaplány, és a címlapfiú. –Mosolygott gúnyosan.

-Te direkt másokat akarsz szívatni? Nem ez az első cikk ami ilyen bosszantó… -Mondtam.

-Én csak a pletykákat írom össze. –Felállt és elkezdett egy fiókban matatni- És a tiétek elég valósszerű volt. Most is együtt vagytok itt, és együtt jöttök iskolába is. –Egy kis könyvet vett elő.

-Szóval már barátok sem lehetünk? –Kérdeztem vissza.

-De lehettek. Csak egy kicsi félreérthető.

-Hát a cikke után biztosan. –Szólalt meg Katie is.

-Mi lenne,ha magáról szólna a címlapsztory egy elég kellemetlen helyzetről? –Kérdezte Richard. Ismertem ezt az arcot. Kitalált valamit.

-Olyan nem lenne, mert én nem szoktam kellemetlen helyzetbe kerülni. –Morgolódott.

-És ha mégis? Vagy emlékszel tavaly húsvétra? –Mosolygott gonoszan.

-Milyen tavaly húsvét? –Kérdeztük egyszerre Katie-vel.

-Tavaly elég ciki olt szegény Melissa-nak. –Nevetett fel Richard. Ezek szerint Melissa a neve.

-Mi történt? –Kérdeztem.

-Maradj csöndben! –Morogta fenyegetően.

-Tavaly húsvétra kapott a fiúktól tűzoltóautós locsolást, a lányoktól meg juharszirup zuhanyt.

Mindhárman felnevettünk.

-Elég! Ez nem vicces! –Üvöltötte Melissa.

-De igen! Az! –Nevettünk, majd kimentünk a kis teremből.

-Ciki lehetett.

-Nagyon is!

-Nincs kedvetek ma átjönni? Csinálhatnánk egy saját kis újságot, amit osztogatnánk itt. A címe: Szívatok Szívatása. Akik minket piszkálnak megkapják a magukét! –Vetettem fel az ötletet.

-Ez szuper. Az első kiadványok ingyenesek, utána meg egy olcsó áron adjuk el őket. –Mondta Katie is.

-Benne vagyok! –Megvan a 3-as csapat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés