5.fejezet:Jane

Bella sokáig gondolkozott azon, hogy vajon mit kellene tennie. Beszéljen megint Edwarddal? De mégis mit mondjon neki? Még mindig tanácstalan volt, és kezdte egyre jobban azt hinni, hogy kudarcot fog vallani, és Edward nem fog újra belé szeretni. De mi lesz akkor, ha ez mégis megtörténik? Ő újra Bella lesz? Komolyan visszaváltozhat, vagy Marie marad örökre? Felöltözött, és elindult az iskolába. Remélte, hogy Rosalie nem fog újabb csípős megjegyzéseket tenni rá. Nem bírta volna elviselni a piszkálódásait. Éppen felült a motorjára, amikor valaki megérintette a hátát. Ijedten ugrott le a motorrol, mikor megpillantotta a háta mögött álló kicsi vámpírlányt. Futni kezdett le a part irányába, a kis vámpír nevetve követtő őt.

 - Bella ne már! Aro küldött engem, ne rohanj úgy! - Bella lefékezett, mikor meghallotta Aro nevét.

 - Miért küldött ide? - kérdezte.

 - Azért, hogy figyeljelek téged. Nem akarjuk, hogy bajba keverd magad, vagyis inkább ő nem akarja. Nekem aztán mindegy lenne! - vonta meg a vállát.

 - Ki vagy te? - Bellát komolyan foglalkoztatta ez a kérdés, nem igazán találta szimpatikusnak a lányt.

 - Jane Volturi. Én leszek úgymond... a felügyelőd! - vigyorgott.

 - Nincs szükségem dadára Jane! - felelte dacosan Bella, szemeit ráfüggesztette, arca elkomorult.

Még csak az hiányzik, hogy egy idegen vámpír legyen a felügyelőm, akinek ráadásul olyan vörös a szeme mint a tűz. Biztos ember véren élhet. Csak az hiányzik, hogy egyszer megtámadjon engem ,,véletlenül"!

 - Aj Bella, ne legyél ilyen! Nem tehetsz ellene semmit, mert én maradok és kész! - tette határozottan csípőre a kezét.

 - És megmondanád nekem, hogy hogy fogod elkerülni, hogy Cullenék felismerjenek? Mert biztos vagyok benne, hogy ismernek téged, igaz? - Jane lassan bólintott.

 - Nem fognak felismerni! Mert nem megyek a közelükbe! Vámpír vagyok, képes vagyok arra, hogy elrejtőzzek, és a távolból figyeljelek téged! - nevetett fel gúnyosan.

 - Muszáj figyelni engem? Tán attól féltek, hogy elárulóm Bella vagyok? - gúnyolódott ő is.

 - Igen muszáj. Szeretnénk, ha nem kerülnél bajba, vagy nem halnál meg, mert nincs több esélyed Bellácska! - közelebb lépett a lányhoz, szélesen elvigyorodott, majd az erdő felé indult.

 - Most meg hová mész? - kiáltott utána Bella.

 - Vadászni. Vagy inkább azt akarod, hogy maradjak, és téged egyelek meg? - húzta el gúnyosan a száját.

 - Ööö... rendben van. Menj csak! - bólintot Bella.

 - Köszönöm, hogy engedélyt adtál rá! - csipkelődött a kis vámpír, és már el is tűnt az erdőben.

Hát nem egy könnyű eset ez a Jane, az egyszer biztos. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még bajok vele.

Bella visszaült a motorjára, és most már komolyan a suli felé vette az irányt. Eric már várt rá, szélesen vigyorgott.

 - Képzeld Marie! Edward Cullen téged keresett! - hadarta el neki az izgalmas hírt.

Bella próbált közömbös arcot mutatni, de valójában majd kiugrott örömében a bőréből.

 - Mit akarhatott? - kérdezte a fiútól.

 - Nem tudom, de azt mondta nagyon fontos! Nézd ott van! - mutatott a parkoló felé.

És valóban, Edward és a testvérei mind ott álltak az autójuk mellett. Edward minden figyelmét Marie-re fordította, nem is próbálta elrejteni, hogy őt figyeli. Bella szíve nagyot dobbant, a mennyekben érezte magát. Lehet hogy sokkal egyszerűbb lesz összejönnie Edwarddal, mint azt először gondolta volna. Edward intett, hogy menjen oda hozzá, Bella elköszönt Erictől, és már indult is. Hatalmas távnak tűnt az út Edwardig, érezte, hogy minden tekintet rászegeződik. A Cullen testvérek mind nagyon meglepettek voltak, nem tudtak arról, hogy Edward beszélni akart vele.

Jaj Istenem, vajon mit akarhat? Lehet, hogy már meg is tetszettem neki én, vagyis Marie? De jó lenne, édes Istenem!

 - Szia Edward! Eric mondta, hogy kerestél! - köszönt a fiúnak érzelemmentesen, de valójában nagyon izgatott volt.

 - Szia Marie! Csak szólni akartam neked valami nagyon fontos dologról - habozott, tekintete elkomorult, arcán fájdalom jelei rajzolódtak ki.

 - Mi a baj? - kérdezte Marie.

 - Megtudtam, hogy Bella... temetését két nap múlva tartják délután 5-kor - lehajtotta a fejét, és szomorúan nézte a cipője orrát.

Mi? A temetésem? El akarják temetni a testemet? De akkor, hogy fogok majd visszaváltozni? Nem temethetnek el!

Bellával forogni kezdett a világ, nem kapott levegőt. Edward észrevette, hogy valami nincsen rendben vele.

 - Marie! Marie jól vagy? Marie! - Bella a földre esett, de Edward még időben eltudta kapni.

 - Edward... - nyöszörögte Bella kétségbeesetten, könnyeivel küzdött, nem sok kellett hozzá, hogy kimondja, ő valójában Bella és szereti őt.

Edward nagy nehezen a karjaiba vette, erőt kellett vennie magán, hogy hozzáérjen, hisz annyira hasonlított Bellára, és fájt neki a közelsége.

 - Beviszem a kórházba Carlisle-hoz! - szólt oda a testvéreinek, akik lassan bólintottak.

 - Nem akarok kórházba menni! Edward állj meg! - parancsolt rá a fiúra, időközben ugyanis már beszálltak az autóba, Bella a hátsó ülésen feküdt.

 - Nem Marie! Nyugodj meg, hamarosan jó kezekben leszel! - szólt oda neki, és lezárta az ajtókat, hogy nehogy kibírja nyitni őket a lány.

 - De nincs semmi bajom! Csak... egy kicsit megszédültem, ennyit az egész! - makacskodott a lány, Edward bosszúsan rázta a fejét.

Arra gondolt, hogy még ebben a dologban is tiszta Bella, még akkor sem mondaná meg, hogy valami baja van, amikor lerí róla. Bella nem akart kórházba menni, hisz az ő baja nem volt orvosolható. Azért ájult el, mert nem bírta feldolgozni, hogy két nap múlva el fogják őt temetni.

 - Meg kell akadályoznom... - suttogta, megfeledkezve Edward jelenlétéről.

 - Mit kell megakadályoznod? - kérdezett rá a fiú, nagyon kíváncsi volt erre a lányra.

 - Semmit - hazudta, és lehajtotta a fejét.

A kórházba érve Edward újra a karjaiba vette, úgy vitte Carlisle rendelőjébe. A férfi jól megnézte magának a lányt, hallotta már Edwardtól és a többiektől, hogy mi történt tegnap.

 - Jól van, gyere csak! Elvégzek néhány vizsgálatot, és aztán már mehetsz is haza! - mosolygott rá a doktor.

Bella szíve hevesen vert, ahogy arra a férfira nézett, aki a második apja is lehetett volna. Mennyire hálás volt neki mindig, mikor meggyógyította! Nagyon szerette mindegyik Cullent.

 - Hol is laksz? - kérdezte mellőle Edward.

 - La Pushban - jelentette ki egyszerűen Bella - Jake adott nekem szállást!

 - Ja persze, csak szállást adott neked... - gúnyolódott Edward.

 - Semmi közöd hozzá, hogy mit adott rendben? Aú! - Bella megérezte a belé szúródó tűt.

Carlisle vért vett tőle. Bellának émelyegni kezdett a gyomra, arca elfehéredett, ahogy nézte, miként vesz tőle vért a férfi.

 - Marie! Marie mi a baj? Rosszul vagy? - aggodalmaskodott Carlisle.

 - Nem. Csak nem bírom a vért. Mindig rosszul leszek tőle! - felelte.

Edward még sápadtabb lett, mint volt, felállt, és megragadta a lányt a ruhájánál fogva, és erősen tartotta, de persze úgy, hogy ne okozzon neki fájdalmat.

 - Ki vagy te?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés