Edward

Mikor szeptemberben elkezdődött az iskola, három új lány érkezett. Bonyolódtak az események, és a családom barátként fogadta őket. Jade, Heather és Lou kedvesek és különlegesek voltak. Az első pillanatban, amikor megpillantottam Lou-t, elfogott egy különös érzés, melyet eddigi éltemben még sosem éreztem. Szerelem volt első látásra, azt hiszem. Elkezdtünk beszélgetni, találkozgatni, és azon kaptam magam, hogy Louval olyan szoros kapcsolatot teremtettünk, amit szinte lehetetlen szétrombolni.

A suli vége felé megjelent Lou testvére Scott, és régi szerelme, Matt. Féltékeny lettem, bár nem volt rá okom, mert Lou csak engem szeret. Lou reakciója meglepett Matt féltékenységi jelenete miatt. El sem tudtam képzelni, mennyi fájdalom gyűlt benne az elmúlt évek alatt.

Mikor kiderült minden Lou múltjáról, tanácstalan lettem. Nem tudtam mit gondoljak, vagy érezzek. Szerettem Lou-t, de csalódtam, amiért nem bízott bennem. Aztán egy altatót játszott a zongorán, és átéreztem minden fájdalmát múlt és jelen körülmények miatt. Abban a pillanatban elszállt minden kételyem. Rosalie örökös féltékenysége már az agyamra ment, és Lounak is, ezért úgy döntöttem, véget vetek ennek, de Lou nem így gondolta. Szívem darabokra tört, mikor a sziklaszirten megláttam a holttestét. Hála Heathernek időben eszébe jutott az alakváltás gyógyhatása, de nem tudtam elengedni szerelmem. Ekkor Heather nekem jött, elejtettem Lou-t, és időben meg tudtam kapaszkodni ahhoz, hogy ne zuhanjak le a mélybe. Aztán megláttam egy gyönyörű griffet a sziklán és a szívem majd kiugrott a helyéről. De ez nem tartott sokáig, mert a griff elrepült. Egy hónapig azt sem tudtam, mit csináljak egyáltalán nem találtam a helyem Lou nélkül. Egyszer csak egy 10 éves kislány csöppent az életünkbe, aki a mamáját kereste. Matt ezt nem vette jó néven, és a lányra támadt. Ekkor hirtelen Lou ott termett, és megvédte Cassie-t. Visszajött hozzám és a családomhoz, mert rájött nélkülünk nincs értelme a világnak. És most újra együtt vagyunk, és ez mindent felülmúl. Cassie csodálatos kislány volt, és én szerettem nevelőapaként vigyázni rá, ha Lou éppen távol volt. Heather és Scott boldogok voltak, mert végre megtalálták azt egymásban, amit már nagyon rég kerestek. Mindenki boldogan élte mindennapjait, de Jade körül gyűltek a titkok.

- Mi a baj Jade? - kérdeztem tőle egy nap nem sokkal az évzáró után.

- Matt titkol valamit, és mostanában egyre furcsább! - hangja aggodalommal volt teli.

- Lou-t kérdezted már? Hátha tudja, mi van Matt-el!

- Lou sajnos nem tudja, de semmi jót nem jelent! Mindig elmegy, és nem mondja meg hová! Aggódom érte ez annyira nagy gond számára! - panaszkodott.

- Ne aggódj! Lehet, hogy még nem szokta meg ezt a helyzetet. Majd idővel meglásd, jobb lesz! - nyugtattam meg.

- Remélem, igazad van! - sarkon fordult és elment. Szegény Jade annyira szereti Mattet, de ő nem is figyel rá kellőképpen. Bár mostanában én is észrevettem, hogy megváltozott.

- Szia, édesem! - köszöntött Lou és megcsókolt.

- Szia, beszéltem Jade-val! Nincs éppen jó passzban!

- Tudom, Matt sokat van távol. Sajnos én sem tudom, mi lehet az oka! - Lou mindig megoldotta az ilyesfajta gondokat, de Matt rendesen kifogott rajta.

- Láttam Alicet és Jaspert. Nagyon boldogok voltak, és a lányuk.

- Tessék? Milyen lány? Nekünk nem lehet gyerekünk! - mondtam egy kicsit hangosan, és mindenki a szobámban termett pillanatok alatt.

- Valami baj van? - kérdezte Carlisle.

- Nem igazán. Tévedsz, a vámpíroknak lehet gyermekük. Az én vérvonalamban nőknek és férfiaknak egyaránt, nálatok csak a férfiak képesek. Ez bizonyított tény! - magyarázta el nekem Lou. - Az előbb egy kicsit a jövőt fürkésztem, és láttam egy nőt, aki idejön. Elmeséli majd történetét, melyet elrontott annak idején. Alice, Jasper, és egy 18 éves lány története, aki félig vámpír.

- EZ HOGY LEHETSÉGES? Jasper sosem mondtad, hogy voltál előttem emberlánnyal! - háborodott fel Alice.

- Mert nem is. Jasper vámpír már rég, és a lány, akivel akkor volt... Te voltál Alice! Csak valamiért nem emlékszel rá!

- Mikor következik be? - kérdeztem kíváncsian.

- Két nap múlva, és a lány vele lesz. Az a nő haldoklik, ezért mondja el borzalmas titkát. - Lou bejelentése boldogságot hozott Alice és Jasper számára. Remény csillant meg Jade és Heather szemében is. Felbecsülhetetlen boldogság járt át szerelmem láttán, aki éppen hozzám bújt és átölelt.

Alice

Egy kislány az én szőke hercegemtől: ez minden vágyam, mire vágytam egész eddigi életemben. Vajon milyen lehet? Lou figyelmeztetett, hogy ne rohanjuk le majd a lányt, de nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek visszafogni magam. Feltűnő volt számomra, hogy Jasper Louval beszélget valamiről, amit velem nem oszt meg, és ez nagyon zavar. A dolgok elé mentem és megkérdeztem Loutól, mit mondott neki Jasper. Mivel régen voltam Louval vadászni arra gondoltam, ez remek alkalom lenne arra, hogy kifaggassam.

- Lou! Lenne kedved velem vadászni? - elmosolyodott.

- Szívesen. Most azonnal? - csak bólintottam. Már messze jártunk a háztól mikor Lou megállt és rám nézett.

- Tudom miért hívtál el! De nem értem. Miért tőlem akarod megtudni Jasper titkát? Ti nem szoktatok beszélgetni? - kifejezetten meglepett volt.

- Nem, azt hittem elmondja mi bántja. Tévedtem. Inkább veled beszéli meg, de nem értem miért! - nem vagyok féltékeny, de aggódom Jasper miatt.

- Jasper össze van zavarodva! Nem tudja feldolgozni a tényt, hogy van egy lánya. Megpróbál mindent, hogy szeretettel forduljon a lányához. Tőlem kért segítséget, mert le tudja vetni a gátlásait, és ki tudja önteni a szívét mellettem.

- Velem miért nincs így? Velem miért nem osztja meg?

- Kedves vagy és érzékeny lélek. Csak egyszerűen nem akar megbántani. Ne haragudj rá emiatt, így is sokat szenved, hogy nem lesz jó apa!

- Amióta ismerem mindig elképzeltem, milyen lenne apának! A világ legjobb apukája lenne!

- Ezt neki is mondd el! És figyelmesen hallgasd meg őt is! Meglásd, akkor minden rendben lesz! - Elejtettünk pár szarvast, és hazamentünk. Ahogy Lou tanácsolta, beszéltem Jasper-rel. Mindent tisztáztunk, és még erősebbnek éreztem a kettőnk közti szerelmet. Aztán eljött a nap, mikor egy nő kopogtatott a Cullen ház ajtaján. Jasper ellenségesen fogadta. Marion volt az, aki átváltoztatta Jaspert, ráadásul miatta lett idegroncs. Szerencse hogy rátaláltam ezzel megmentve az őrülettől. Lou suhant át a házon, és Jasper vállára tette a kezét, majd rám nézett. „Szólj a többieknek Alice!” Mondta, és én összehívtam mindenkit a nappaliba, de a szemem sarkából láttam Jaspert az ajtóban állva Louval.

- Jasper! Nyugodj meg, kérlek! - mondta Lou.

- Ő lenne az, akiről beszéltem Lou! - közölte hidegen szerelmem.

- Tudom ki ő! Hallgass meg kérlek! Nincs más esély, hogy rájöjj mi történt. - nyugtatta.

- Rendben! Kérlek vigyázz rám Lou! - Miért kell Jasper-re vigyázni?! Nem értem mi folyik itt!

- Minden rendben lesz! Marion, foglalj helyet Elizabeth-tel a nappaliban! - tessékelte be a jövevényeket. Mindenki helyet foglalt és feszült figyelemmel várt. Jasper mellém ült a lépcsőre, Lou pedig úgy helyezkedett, ha kell, vissza tudja tartani Jaspert.

- Biztos ismeritek vagy hallottatok Marionról! De most nem is ez a lényeg! Kérlek, mondd el miért jöttél aztán eldöntjük a sorsod. - mondta Lou. Hangja határozott volt.

- Nincs sok idő, ezért el akartam mondani egy szörnyű tettemet, melyet 18 éve követtem el, mikor Elizabeth született. - A lány a falnak dőlve figyelt minket.

- Az életem a mélybe zuhant, de akkor találkoztam Jasper-rel. Vámpírrá tettem, és különböző feladatokkal láttam el. Különleges embereket kerestettem vele, de ő beleszeretett az egyikbe. Boldogok voltak, és a lány terhes lett. A féltékenység elborította az agyam, és a képességemmel kitöröltem Jasper emlékeiből a lányt. Megvártam, míg megszületik a gyerek és kitöröltem a lány múltját. De egy öreg vámpír megelőzve helyettem vámpírrá tette. Aztán a gyereket nevelőszülőkhöz adtam. Mikor Jasper elhagyott, magamhoz vettem. De most, hogy lassan életem végéhez érek el akartam mondani és visszaadni azt, amit jogtalanul elvettem tőletek Jasper.

- HOGY TEHETTED! ANYÁMKÉNT SZERETTELEK! GYŰLÖLLEK ÉS ÖRÜLÖK HOGY HALDOKOLSZ MARION! - Elizabeth dühös volt, de nem ok nélkül. Rám és Jasper-re nézett - Hogy voltál képes elszakítani a szüleimtől! Elhitetted velem, hogy magamra hagytak, ami nem igaz! Jelenleg is sokkal jobban szeretnek, mint te valaha. Anya, Apa! Nem is tudjátok mennyire hiányoztatok! - átölelt minket. Jasper Marionra nézett. Elengedte Elizabeth-tet és Marion felé fordult.

- JASPER! - sikította Lou. Hirtelen Marion és szerelmem között állt.

- Marion most menj! Sorsod nem kerül el, ebben biztos lehetsz! - Lou kezét Marionra tette, aki ezután távozott. Aztán Jasper felé fordult.

- Jasper figyelj rám! Tedd túl magad rajta Elizabeth-tért és Alice-ért! Ígérem, végzek vele helyetted. Kérlek Jasper bízz bennem. - Lou könnyei hullottak, és átölelte Jaspert. Felcsendült egy dallam és Jasper Lou karjaiban landolt a következő pillanatban. Lefektette a kanapéra és Marion után ment, ahogy megígérte. Boldog voltam, mert a lányom előttem állt és az ölelésemre vágyott. Ez mindent felülmúlt a világon. Hihetetlen mennyi gonoszság van a földön, és Lou mégis képes csodákat tenni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés