Lou

Jasper dühe átjárta a testem, mintha én vesztettem volna el életem egy részét. Marion után mentem, hogy beteljesítsem sorsát.

- Marion! Miért pont most? - kérdeztem mikor utolértem a folyónál.

- Mert haldoklom! És mert tudtam Elizabeth mennyire szenved a szülei miatt!

- Vámpírként haldokolni elég nehéz, hacsak nem harapott meg egy olyan másik vámpír, aki érti a dolgát! - Marion rám nézett. Erősen koncentrált, hiába.

- Ki vagy te? Nem hat rád a képességem! - meglepett volt.

- Lou Cullen, aki beteljesíti a sorsod! - megmerevedett. Minden egy pillanaton múlt, és Marion darabokban volt máglyán elégetve. Hamuvá porladt, mikor elindultam a ház felé. Megcsapott egy ismeretlen illat, ami vonzott magához.

- Ki vagy te? - kérdezte egy mély férfihang.

- Itt az a kérdés, te ki vagy? - válaszoltam, mire előjött egy fa mögül. Magas, vékony férfi volt szőkés haját lófarokba kötötte.

- James-nek hívnak! Finom az illatod emberlány! - Udvarolni próbál? Emberlánynak néz és csábítja az illatom! Milyen különös!

- Nem tudtam, hogy vámpír lehet megszállott vámpírvadász! - incselegtem.

- Mert nem is! Kifinomult szaglásom sosem csal. Te hús - vér ember vagy kiscicám! - Őrült vámpír! Ki beszélt itt emberről vajon? Mert én nem az biztos. Hogy vicsorít, milyen undorító féreg! Nem csoda, ha annak idején megöltem párat.

- Szóval tetszik az illatom, és mondd süket is vagy ráadásul? - a szívem nem vert már régóta. A vámpírok hallják a szívdobogást, DE AZ ENYÉM NEM DOBOG!

- Sértegetsz, ez tetszik! Nem, nem vagyok süket!

- Akkor magyarázd el, miért támadsz vámpírra és nézed embernek? - Szemei kitágultak, ekkor jött rá, hogy nem hallja a szívem dobogását. Közelebb jött és megérintette jéghideg kezem. Visszahőkölt, mikor tudatosult benne, tévedett.

- Ki vagy te?! És miért van ilyen csábító illatod?!

- Ahogy elnézlek a 40. ükanyád is lehetnék, James! - válaszoltam félvállról.

- És mondd, mit keresel itt egyedül az erdőben? - nem mintha rá tartozna, de mégis érdekelte.

- Én itt lakom, de te behatoltál a területemre, ráadásul rám támadsz! Nem jó helyen jársz, hacsak nem akarsz meghalni! - ekkor heves szívdobbanást hallottam.

- Érdekes hol van, hol nincs szívverésed! - jegyezte meg James. Vicsorogni kezdett, és körbe - körbe járt körülöttem. Aztán megállt, a levegőbe szimatolt, és rám nézett. Egyre közeledett valaki, a szíve hevesen vert. Hát persze! Az ő szívét hallottam, de James miért gondolta, úgy hogy az enyém. Kétségbeesett kiáltást hallottam.

 „Anya! Anya! Merre vagy? Anya!” - gondolatai üvöltöttek. Ekkor jöttem rá, Cassie utánam jött.

- Anyu! - mondta hangosan mikor mellém ért. James döbbenten állt előttem.

- Cassie, mit keresel itt?! Carlisle tudja, hogy eljöttél! - kérdeztem aggódva.

- Van egy lányod is?! Szép kis család, mondhatom! - támadóállásba állt, és nekirugaszkodott.

- ŐT SOSEM BÁNTHATOD! - kiáltottam és James egy közeli fának ütközött. Nehezen feltápászkodott és tágra nyílt szemekkel nézett rám.

- Nincs esélyed James! Add fel! - ő csak vicsorgott.

- Nincs nálam erősebb vámpír, nem tudsz legyőzni kiscicám! - vicsorgott rám és Cassie - re.

- Akkor hegyezd a füled James! A nevem Lou Cullen. Több mint 2000 éves vámpír, akinél erősebb nincs a világon. És, aki most végez veled. - megmerevedett a nevem hallatán és én ezt kihasználva leterítettem és darabokra tépve porrá égettem. Cassie-vel visszamentünk a házba, ahol két idegen társalgott éppen Carlisle-lal. Útközben Cassie elmondta, hogy mit szeretnének, és kik ők.

- James is itt lehet nemsokára! - mondta a vörös hajú nő, akit Victoriának hívtak.

- Ne reménykedj! James-t nem látod többé! - hangom jéghideg volt.

- Miért?! Mi történt?! - kérdezte a magas barna bőrű idegen, Laurent.

- Ránk támadt az erdőben! Észérvekkel próbáltam a helyes útra terelni, de ő elszántan az életünkre akart törni. Sajnálom, de nem volt más választásom! - magyaráztam. - Sajnos nem tudott belenyugodni, hogy egy vámpírral áll szemben, akinek az illata csábítóbb, mint bármely emberé.

- Anya, menjünk! - Cassie határozottan a konyha felé húzott.

- Megyek már! Ne ráncigálj Cassie! - a konyhában az asztal körül ültek a többiek. Edward odajött, átölelt és a fülembe suttogott.

- Aggódtam miattad! Szeretlek! - suttogta és el sem eresztett egy darabig. Hirtelen mindenki megdermedt. Mi történt itt? Vajon miről maradtam le?!

- Lou! Veszély közeleg! - jelentette ki Heather. - A Volturi csapatokat toboroz és a két idegen volt az előőrs.

- Oh, ők hárman voltak, Heather! De a harmadik összefutott velem az erdőben! Figyelmeztettem, hogy hagyjon minket békén, de nem tágított. Nem tehettem mást, megöltem ott helyben.

- Semmi baj! Ez volt akkor a helyes döntés! Azt mondják a Volturi sokkal erősebb, mint bárki más a világon. - Heather aggodalommal teli hangja megrémisztett.

- Sejtettem, hogy eljön az idő, de nem ilyen hamar! Carlisle szerencsére sokat mesélt erről a vámpírgyülekezetről! - nyugtattam meg kedves barátnőmet - Feloldanád, a fagyasztást kérlek, olyan rossz így rájuk nézni! Pár perc beletelt, mire mindenki újra életvidám lett, Alice és Jasper boldogok voltak a lányuk miatt. Edwardot szorosan magamhoz öleltem, és azon gondolkoztam mi lesz ezután.

- Alice, mikor lesz újra vihar? - kérdeztem.

- 2 hét múlva. Miért?

- Szívesen játszanék, és Emmett is kíváncsi lenne, milyen gyors tudok lenni, ha kell! - Emmett mosolygott.

- Carlisle! - sikított Cassie. El is felejtettem, hogy otthagytuk egyedül a két idegennel!! Gyorsan a nappaliba mentem, de Carlisle-nek semmi baja nem volt. Még mindig ott beszélgetett velük nyugodtan.

- Két hét múlva, mikor a vihar jön, mi a tisztáson leszünk! Ott fog eldőlni minden! Mondjátok meg a Volturinak, ott várom őket. - jelentettem ki olyan határozottan, hogy két lépést hátráltak Carlisle-től.

- Ki vagy te valójában?! - kérdezte Laurent meglepetten.

- Lou Cullen! Add át üdvözletem a többieknek! - válaszoltam. Victoria vicsorogni kezdett aztán meg is bánta azonnal, mikor rájött nem győzhet ellenem. Sarkon fordultak, és szélsebesen távoztak a Cullen házból. Mindenki a nappaliban volt, és elmagyaráztam, mi fog bekövetkezni két hét múlva. Aggodalom járt át mindenkit, hogy mi lesz, ha mi vesztünk, de erről szó sem lehetett. Nem engedhetem meg, hogy újra elvegyék tőlem a családom! Megfogadtam, hogy mindent megteszek azért, hogy megvédjem őket.

Rosalie

Már az első pillanatban tudtam, hogy nem kellett volna befogadni Lou-t és barátnőit. Veszélyt jelentenek számunkra. Eddig sosem volt gondunk a Volturival, de mióta Lou megjelent minden megváltozott. A két hét gyorsan elszállt.

- Itt az idő! - jelentette ki Alice, és elkezdtük a játékot. Elütöttem a labdát, de Edward gyorsabb volt, mint mindig, és kiestem. Heather és Jade is gyorsak voltak, de Edward nem engedte őket nyerni. Vesztésre álltunk, mikor Lou következett, elütötte a labdát aztán rohanni kezdett. Edward szaladt a labda után.

- Veszteni fogunk, Esme! Már megint! - mondtam neki, de ő csak mosolygott. Ekkor vettem észre, hogy Lou milyen gyorsan fut. Repült a labda Esme felé, de Lou hamarabb beért, mint hogy a labdát Esme elkapta volna, és így mi győztünk. Ott abban a pillanatban kedveltem meg véglegesen Lou-t, és soha többé nem áskálódtam. Akkor váltunk igazán barátokká azt hiszem. Scott akkor következett, de Alice lefújta a meccset, és ez mindennek a végét jelentette. Rengeteg vámpír vett körbe hirtelen minket. Jade és Heather felvonták a pajzsot, mely megóv minket minden gondolattal kapcsolatos veszélytől.

- A Volturi nem volt előrelátó! - mondta gúnyosan Lou.

- Miért is pontosan? - kérdezte Carlisle, és mind kíváncsian néztünk rá.

- Háromnegyed része olyan vámpír, aki napfényben elégne, ha sütne a nap.

- Jól mondtad, ha sütne. DE NEM FOG! - mondtam gúnyosan. Hirtelen Matt megfogta Lou kezét és elvonszolta az ellenséges tömeg közé. Aro-ra nézett, aki bólintott és átengedte közöttük. A fáknál jártak, mikor Cassie felsikoltott, bár nem tudom miért, de ez mindent megváltoztatott a Volturik tervében. Lou megfordult és ránk nézett, aztán megváltozott és sápadtabb lett, mint eddig valaha.

Lou

Cassie sikolya veszélyt jelzett és Matt viselkedése megérintett. A fák felé hurcolt, mikor visszanéztem és láttam a jövőt, melyet el akartam kerülni. Kitéptem a kezemet Matt szorításából, és a többiek felé szaladtam. Sosem éreztem még ilyen veszélyben magam, mint most. Veszély, mely miatt újra egyedül kell élnem örökké. Gyorsabban szaladtam, mint valaha közben eltettem láb alól pár útban lévő vámpírt. A Volturinak annyi ideje volt, hogy a Cullen családot megharapja, de semmi több. Minden olyan gyorsan történt, hogy fel sem fogtam már ott voltam ahol lennem kellett. Jade és Heather pajzsa megerősödött, és minden behatoló vámpír a körön kívül maradt. A Volturi hármas értetlenül nézett körbe mi történt.

- A kristályért jöttünk! - mondta az idős vámpír, akit Aro-nak hívtak.

- Nincs semmiféle kristály! - válaszolt Scott.

- A királynőnél kell, hogy legyen, másképp nem uralkodhat! - gúnyolódott Caius.

- Miért zavarjátok fel az állóvizet! Ha az, akit kerestek nem örül a látogatásotoknak! Sőt, ha jobban meggondolom, tettetek miatt meg is ölhetne titeket! - jelentettem ki dühösen.

- Melyikkőtök Lou Cullen, aki a vámpírok királynője állítólag? - jelentette ki Marcus undorral megtoldva. Három vén vámpír, akik azt hiszik ők a világ urai. Ennyire elfajult volna a világ! Itt az ideje, hogy használjam a hatalmam, melyet oly sok éve nem használtam. Ekkor a felhők mögül előbújt a Hold, és fényével beragyogta a területet. Az erő, mely átjárt, a levegőbe emelt és teljesen átváltoztam griffé, mely végzetes csapást mért a vámpírokra. A Hold és a kristály ereje feltöltött és úgy ragyogtam be a tisztást, mint maga a Nap!

Scott

Sosem láttam ennyire gyönyörűnek Lou griff alakját. Szabályosan szakadt az eső és sötétség borította el az eget, de nem teljesen, mert a Hold fénye ragyogott. Lou a levegőben fénylett aztán egy erős fény világította meg a tisztást, mely Loutól származott. Minden vámpír fejvesztve rohant az árnyékba, de nem volt idejük.

Ahogy Lou mondta, háromnegyed részük elégett a napfényben. A Volturi serege nem is kicsit csappant meg ezzel a védekező fénysugárzással, melyet Lou veszélyérzete teremtett. Jade és Heather ugrásra készen változtak át, és ezzel erőfölényünk megnőtt és a maradék vámpírokat elégetve pusztítottuk el. Hirtelen Cassie Lou mellé emelkedett a vámpírok fölé, és olyan lett, mint a hófehér griff. Szárnycsapásaival megoldották a vámpírok által megmaradt szag kitisztulását a tisztásról. Minden olyan lett, mintha nem is lett volna harc ma este.

Lou

Cassie-vel rendet téve újra emberi alakban siettünk a többiekhez. De elkéstünk: már haldokoltak.

- Nem tudjuk megmenteni őket Lou! Végük van! - mondta Jade.

- Tévedsz Jade! Lou meg tudja menteni őket! - oktatta ki Scott. - Harapd meg őket és adj nekik a véredből!

- Nem! Elég a vérem, az meg tudja menteni őket! - válaszoltam. A Cullenek szervezetébe juttatva a vérem azonnal behegedtek a sebeik, és vámpír szempontból újra életre keltek. Bár most olyanok lettek, mint én.

- Jade, intézd el Mattet, ahogy akarod! Szólj, ha segítség kell! - szomorúan, de Heahterrel közrefogták Mattet, és elém hozták.

- Tedd, amit tenned kell! - mondta Jade szomorúan.

- Matt, mostantól emberként fogsz élni, és nem mondhatsz el senkinek semmit a vámpírokról! Máskülönben úgy végzed, mint az itt elesett vámpírok! - hangom határozott volt, de láttam Jade megkönnyebbülését, hogy nem ölöm meg szerelmét. Nem lennék rá képes, ezt már régóta tudom. Mattnek estem, és átharapva a torkát a megfelelő helyen fájdalmas kínok között újra emberré vált. A Culleneket hazavittük, és folyton az járt a fejemben mi lesz most velük. Nem tudtam, ugyanis mi fog történni, ha a vérem a szervezetükbe kerül. Bár jobban voltak, nem tudhattam mi lesz a következménye ennek az egésznek. Pár napba, sőt hétbe beletelt, hogy újra olyan egészségesek legyenek, mint mielőtt a csata elkezdődött volna.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés