- Mit keresel itt? - kérdezte tőle Edward. - Nem is tudtam,hogy tudsz beszélni - morgott egyet.

- Ti ismeritek egymást? - kapkodtam tekintetem hol rá,hol Edwardra.
- Sajnos - Vett egy nagy levegőt,és folytatta. - Ő is ott volt Olaszországban,mikor fel akartam adni magam.Alec,és ikertestvére Jane,a Volturik legféltettebb kincsei.Ugyanolyan gonosz mind.Szóval azonnal mondd el,hogy mit akarsz,mielőtt még széttéplek - vicsorgott.

- Edward megígérted... - néztem rá.

- Bella,most kérlek ne! - Legyintett le.
- Nyugalom.Én a jó fiú vagyok.Nincs semmi hátsó szándékom - szólalt fel ő is.Úgy látszott,hogy nem hazudik. - Hiába erősködsz,nem látsz bele a fejembe,bár ott sem látnál több gondolatot.
- Mondd már el végre,miért vagy itt! - parancsolt rá Edward.

- Segíteni szeretnék - vallotta be.

- Miért hidjem el,hogy te a jó vagy? - Erre én is kíváncsi voltam.Hiszen szeme vérvörös színben pompázott.Ez nem éppen azt jelentette,hogy vegetáriánus.Viszont olyan kisfiús képe volt,hogy bármelyik lány oda lett volna érte.

- Ha annyira rossz lennék,már rég leblokkolnám az érzéseiteket,és megölném Bellát.Edward...Szeretnél segítséget,vagy túl büszke vagy ahhoz,hogy elfogadd az ajánlatom? - lépett közelebb.Arca ugyanolyan komoly volt mint eddig.Még véletlenül se eresztett meg egy mosolyt.

- Rendben,elfogadva - Kezet ráztak,és kedvesem újból felszólalt. - De csak azért,mert féltem Bellát.Ha nem rajta múlna minden,tudod jól,hogy nem kellene a segítséged.

- Hát persze - Bólintott. - A részleteket nem itt szeretném elmondani.Esetleg nem lenne kedvetek beülni egy étterembe?

- Bella? - nézett rám,Edward.

- Hát persze... - válaszoltam félénken.

- A legközelebbi itt van pár méterre a sarkon,megfelel? - Először ért össze tekintetünk Aleccel.

- Meg.Nekünk úgy is mindegy - válaszolt Edward,nem éppen barátságos módon.

- Akkor indulhatunk - jelentette ki a fiú a legnagyobb könnyedséggel.

- Még nem.Mi lesz az őrökkel? - kérdezte Edward.

- Azt majd elintézem - Csak remélni mertem,hogy nem szomjas.Mi Edwarddal előre mentünk,és hátra hagytuk őt.Nem tűnt kifejezetten rokonszenvesnek.Egész úton nem szóltunk egymáshoz,amíg oda nem értünk a vendéglőhöz.

- Nem várjuk meg? - kíváncsiskodtam.

- Nem.Úgysem fog enni.

- Haragszol rám? - szegeztem felé a kérdést hirtelen.Egy nagy sóhaj hagyta el a száját,aztán válaszolt.

- Dehogy haragszom.Inkább köszönetet kellene mondanom,hogy vagy nekem.Ha te nem lennél,nekem lenne a legunalmasabb,és legüresebb az életem.Most pedig,nincs időm pihenni se.Bár inkább unatkoznék,minthogy sem az életed tegyem kockára - Arcomat két keze közé helyezte. - Bella...
- Igen? - ziháltam.

- Szeretnék feltenni egy kérdést - Szemei ajkamat vették célba.

- Mi lenne az? - Öleltem át.Körübelül tíz másodpercig csak a tekintetem kémlelte.Kereste a szavakat.Amiket végül nem talált meg.

- Inkább nem.Ez nem az az alkalom - Kibújt karjaim öleléséből.Nem értettem mi volt ez a nagy változás. - Sajnálom.De most nem lehet.

- Oké...Ez most gyors volt - Ráztam meg a fejem.

- Gyere.Bemegyünk - Kinyitotta előttem az ajtót,és beléptünk.Nem hiszem,hogy a legfelkapottabb helyre jöttünk.De már csak egy asztal volt szabad.

- Úgy látom neked az a képesség jutott,hogy mindenkit elcsábítasz.Még akaratod ellenére is - mosolygott rám.

- Tessék?

- Hát nem veszed észre?Csak nézz körül.Mindegyik férfi majd le esik a székéről - Megtettem amit mondott.Végig néztem a helyen,és egy nő éppen felpofozta a férjét,aki engem bámult.Magamban igen jót nevettem a történteken.
- Ez elég furcsa... - És tényleg az volt számomra.Jól esett,hogy a férfiak megnéznek.De nem szerettem a középpontban lenni.Mikor ültünk le,akkor lépett be az ajtón Alec.Még le sem ült a székre,de már bocsánatot szeretett volna kérni.

- Elnézést,hogy eddig tartott.De nem szeretek feltűnést kelteni.

- Semmi gond - fogadta el a sajnálkozást,Edward. - Szóval elmondanád mit tudsz?

- Persze - Köhécselt egyet,és folytatta. - Mindenki titeket keres.Még Marcus és Caius is.Aro Forks,és környéke körül.Caius az egész államokban,Marcus pedig Európában.Akkor lenne szerencsétek,ha Caius vagy Marcus találna meg benneteket.Ők csak meg vannak bízva,nem ölnének meg.Esetleg Aro.Sosem láttam még olyen mérgesnek.Talán fél,hogy kiderül miattad,hogy létezünk.Azt hiszi,ha már egyszer próbálkoztál többször is fogsz.De persze én tudom,hogy miért történt ez az egész.
- És te nem tudnál beszélni vele? - kérdezte Edward.

- Még nem próbáltam.Mivel lehet,hogy az egész kudarcba fulladna,és még engem is árulónak nyílvánítana ki.

- Értem - Pár másodpercig Edward gondolkozott,aztán megint vallatni kezdte Alecet. - Te miben tudnál segíteni?

- Esetleg ha úgy találnának rátok,hogy veletek vagyok,akkor nem bántanának titeket - ajánlotta.

- Tényleg...hogy találtál ránk?

- Vannak kapcsolataim - felelte. - Szóval mit gondoltok?Lakhatnék veletek? - mosolygott.Most először láttam nevetni találkozásunk óta,eddig csak komoly arcképet vágott.Mi pedig Edwarddal egymásra néztünk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés