- Ez nem hiszem,hogy túl jó ötlet - Fintorgott Edward.

- Hát jó...Csak a kis Belládat fogod elveszíteni,aztán pedig a saját életed.Nekem egyik sem fontos igazán.Akkor viszlát - Felállt,és indulni készült.Egy kicsit sem zavartatta magát.Aztán e pár pillanatban mindent át gondoltam.Én nem akarom,hogy Edward meghaljon!Az engem nem érdekel,hogy én is veszélyben vagyok,de ő?Muszály.Muszály beleegyeznem az ajánlatába.

- Várj! - Emeltem fel a hangom.Ő pedig önelégült vigyorral az arcán,felém fordult.

- Óhajtasz valamit? - mosolygott.

- Szeretném,ha velünk maradnál... - Ki akarta nyitni a száját,hogy válaszoljon,csakhogy én még nem engedtem. - De csak egy feltétellel!

- Bella! - szólt rám Edward. - Mit csinálsz?

- Nem fogom kockáztatni az életed! - vágtam a fejéhez gondolatom.

- Shhh... - csitított el minket Alec. - Mi lenne az a feltétel?

- Úgy fogsz viselkedni,mintha ott sem lennél.Nem fogod zavarni az életünket.Rendben? - Szegeztem felé mutatóujjam.

- Megértettem - Tette fel két kezét védekezőül.Edward pedig felsóhajtott.

- Mikor akarsz oda költözni? - kérdezte tőle élettelen hangon.

- Már régen berendezkedtem - Vakarta meg tarkóját.

- Hogy? - Lepődtem meg.

- Számomra nem létezik lehetetlen - Kacsintott rám.Ezt gondolom Edward is észrevette,mivel azonnal felállt,és megfogta a kezem.
- Indulhatunk,szerelmem? - Nézett rám azzal a tekintetével,aminek nem tudtam ellenállni.
- Igen.Igen,indulhatunk.Gondolom te is jössz,Alec - Fordítottam fejem felé.

- Mától pióca leszek.Illetve...izé...észre sem fogtok venni - Túrt bele félhosszú,világos barna hajába.Válaszra se méltattuk,ezt a kinyílvánulást.Hanem elindultunk a kijárat felé.Egész úton mögöttünk jött,és senki sem szólt semmit.Szerencsénk volt,mivel amíg az étteremben időztünk,beesteledett.Egyik embernek se voltunk feltűnőek.Mikor odaértünk a szoba ajtaja elé,Edward rémülten kezdett kutakodni zsebének belsejében.

- Hol a kulcs? - Beszélt magában.

- Párdon - Alec előrefurakodott,és kihúzta farmerja zsebéből azt a keresett kulcsot.Mindketten meglepődve figyeltük cselekedét. - Most meg mi van?Nem törhedtem csak úgy be.
- Kezd elegem lenni.Pedig még nem is vagy itt régóta - Tört ki magából Edward,aztán beviharzott a hálószobába.Ketten maradtunk a nappaliban Aleccel.

- Ugye nem bántottam meg nagyon?Nem szeretek bocsánatot kérni - Ült le mellém a bútorra.

- Nem kell foglalkoznod vele.Őt már az egész jelenléteddel megsértetted.Majd megvígasztalom - Eresztettem meg egy mosolyt felé.

- Sajnálom.De tényleg.Csak nem szeretem,mikor alaptalanul akarnak valakit megölni.Tök igazságtalannak tartom.És már nem bírtam tovább nézni amit művelnek.Meg persze nem szerettem volna,ha valami bajod esik - Itt torkát megküszörűlte. -Vagyis neked meg Edwardnak.Hiszen még hosszú út áll előttetek.Nagyon hosszú...
- Aha.Értem - Egy pillanatra lesokkoltam az egyik mondatán."Meg persze nem szerettem volna,ha valami bajod esik".Aztán pedig az a zavarba ejtő viselkedése.Félek,hogy nem véletlenül ejtette ki a száján. - Figyelj,most megnézem,hogy hogy van Edward.Majd reggel találkozunk.Nyugodtan szolgáld ki magad bármivel.Hiszen már te is itt laksz.
- Köszönöm - vigyorgott. - Jó éjt! - Válaszképpen csak bólintottam egyet,ezután amilyen gyorsan csak tudtam,Edward után mentem.Amikor megérkeztem a szoba ajtajához,láttam,hogy ott fekszik az ágyon,és a mennyezetnek egy pontját figyeli szüntelenűl.Keze összekulcsolva mellkasán,és merev volt egész végig.Tudtam,hogy valamin nagyon gondolkozik,amire nem tud rájönni.Kíváncsi voltam,hogy mi lehet az a dolog,de nem kérdezhettem rá csak úgy.Mellé kúsztam,és még most sem vett észre.
- Edward - suttogtam lágyan,karomat pedig mellkasára helyeztem.
- Itt vagyok - Még mindig a plafont bámulta.

- Mi a baj? - Szorosabban hozzábújtam.

- Semmi.Mégis mi lenne? - Csak az ajka mozgott.
- Alec?Csak segíteni akar - Kezemmel arcát könnyed mozdulattal magam felé fordítottam. - Szóval? - Néztem bele mélyen aranybarna szemeibe.
- Nem.Nem az a baj,hogy itt van.Hanem a viselkedése - Nem értettem,mire akar célozni. - Ahogy rád néz... - Bővítette ki mondandóját félénk hanglejtéssel.Ezen pedig halkan felkuncogtam.

- Úgy gondolod,hogy tetszem neki? - vigyorogtam.

- És ez neked még vicces is? - Háborodott fel.

- Nekem csak az a vicces,hogy féltékeny vagy,szerelmem - Egy apró csókot nyomtam ajkára.

- Ígérd meg,hogy szólsz nekem,ha véletlenül próbálkozni merészel.
- Meg még mit nem!Akkor semmi sem maradna belőle! - Nevettem fel.Ő pedig egy mérges pillantást szegezett felém. - Nyugalom.Én csak téged szeretlek,tudod jól.
- Szeretném,ha ezt bebizonyítanád - Incselkedett.Aztán pedig egy mosolyt varázsolt az arcára.
- Mit szeretnél?Mit tegyek? - Haraptam rá alsó ajkamra.
- Mondjuk... - Gondolkozni próbált volna,de én megzavartam.
- Ne!Inkább ne mondj semmit! - Ajkamat az övére helyeztem,és szenvedélyesen csókolni kezdtem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés