(Edward szemszöge)

Az erdőben vadásztam, mikor halottam Bella sikolyát. Kétségbeesetten ordította „Rosalie” pár másodperccel és egy újabb kínokkal ötvözött sikoltás után, egy halkabb hang „a babám…” Idegesen ejtettem ki a vadat a karomból és fejvesztve rohantam a feleségemhez. Hogy hagyhattam egyedül? De olyan makacs. Mintha teljesen más lenne, mint egy hónapja…

Nem mertem gondolkozni, csak futottam, fejvesztve rohantam. Mi történhetett? Ne… ne halljon meg… remélem… ne! Édesem, tarts ki! Segítek… nem engedem, hogy meg… hogy bármi bajod essen.

(Bella szemszöge)

Kinyitottam a szemem és három aggódó tekintet magasodott fölém. Nem tudtam moccanni, teljesen be voltam kötözve, a hátamon merevítő is volt. Zihálni kezdtem… a kisbabám! Rosalie aggodalmasan nyugtatta hideg kezét forró homlokomon.

- Hogy érzed magad? –kérdezte Carlisle…

- A baba? –aggodalmaskodtam, Edward sziszegett és megrázta a fejét, majd elment a konyha irányába. Csak most vettem észre, hogy csövek lógnak ki a testemből. Jaj, már rossz arra gondolni, hogy mennyire rosszul leszek a kiszedésénél. Edward dühös rám…

Carlisle már elment Rosalieval vadászni. Edward azt hiszem most volt. Az ajtón egy alacsony alak lépett be és melegség töltött el.

- Ó Alice! –sírni kezdtem az örömtől… olyan rég láttam. Jasper szorosan mögötte haladt.

- Szia, Bella! – mosolygott rám és Edward után mentek egy nagy táska volt a kezében.

- Idd meg –mondta Edward hidegen és a kezembe nyomott egy poharat… fájt ez a ridegsége.

Elvettem tőle a látásra vérnek ítélt folyadékot és kiittam…

- Ha annyira meg akarod tartani azt az izét! Legalább te ne halj meg…

- Szóval… szeretsz? – a szemei csillogtak és röhögni kezdett.

- Butus Bella… te vagy az életem…

Ismét sírni kezdtem…

- Persze hogy szeretlek… - mondta lágyan és az ajkait az enyémre tapasztotta, hosszú percekig, a nyelvünk vad táncba kezdett, majd hirtelen eltűnt.

- Sajnálom… - mondtam.

- Nem… ez… én sajnálom… a baba… hallom a gondolatait!- mondta kitágult szemekkel.

- Mi???

- Bocs baba… szeretünk téged… - odasétált a pocakomhoz és gyengéden megsimogatta. – Kislány…

Elpirultam… de buta vagyok… azt hittem fiú…

Edward rám mosolygott és az ajkunk ismét egybeforrt.

- Köszönöm… - mondtam őszintén, de zihálni kezdtem, óriási fájdalom lett úrrá a testemen.

- Carlisle! –üvöltött Edward – Bella… szül!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés