22.fejezet

Jacob és én már ki tudja mennyi ideje haladtunk,az idõ végtelennek tûnt így,hogy együtt voltunk.Egyikünk sem tudta,hogy merre tartunk,csak mentünk egyenesen elõre.Nem éreztem félelmet vagy izgalmat új küldetésem miatt,miszerint meg kell találnom Charlie gyilkosát.Az egyetlen,ami hajtott az a bosszú.Meg kell bosszulnom a halálát,és azt hogy valaki bûnösnek állította be szerelmemet.Arra eszméltem,hogy Jake hirtelen lassítani kezdett,majd megállt.Leszálltam a hátáról és vártam hogy mi következik.Beleszagolt a levegõbe,majd a földön kezdett el szimatolni.Lassan haladt elõre,egyetlen egy helyet sem hagyott vizsgálatlanul.Fogalmam sem volt arról hogy mit kereshet,én nem éreztem semmi különöset.Habár nem voltam teljesen vámpír,és így kicsivel gyengébb szaglással bírtam mint a többiek.Jake hirtelen felállt két lábra,és visszaváltozott.Csak akkor fogtam fel hogy meztelenül áll elõttem,amikor a tekintetem férfiasságára tévedt.Teljesen zavarba jöttem,köpni-nyelni nem tudtam,és zavartan bámultam a földet.Jake felhúzta magára rövidnadrágját,amit a lábára kötözött,és most ruhában fordult felém.

-Itt járt valaki.Azt hiszem egy másik farkas...A szaga ismerõs,de nem bírom azonosítani.

-Ööö...értem...oké...-dadogtam elvörösödve.Jake felhúzta a szemöldökét.

-Nessie...jól vagy?Csak nem zavarba hoztalak?-vigyorodott el.

-Nem dehogy!Ugyan már!Nem!!!-mondogattam még mindig vörösen.Jake jól mulathatott rajtam,hangosan felröhögött ugyanis.

-Nyugi kicsim!-mondta,megpuszilta a homlokom-csak vicceltem!

-Persze!-durcásan felhúztam az orromat,és vizsgálgatni kezdtem a földet,hátha megpillantok valami nem idevalót.A szemem megakadt egy a fûben heverõ tárgyon.Kezembe vettem.Egy egyszerû kis hajcsat volt,olyan amiatt a táborozók szoktak hordani azért hogy a hajuk ne hulljon a szemükbe.Elkezdtem vizsgálgatni,különösnek találtam hogy az erdõ ezen részén találok egy ilyen dolgot.Ide általában nem jár senki.Az erdõnek ezen a részén ugyanis vadállatok élnek,és elég veszélyes lenne ha valaki idejönni.Akkor meg mégis.Mit keres ez itt?

-Mi van a kezedben?-lépett oda mellém Jake.

-Ezt találtam.Hát nem különös?-Jake elvette a hajgumit és megnézegette.

-Ugyanaz az illat árad belõle mint amit éreztem.Valahogy úgy érzem hogy közül járunk az igazi gyilkoshoz.

-Én is úgy hiszem...-suttogtam.

-Talán jobb lenne ha továbbmennénk.Hátha találunk még valamit!-bólintottam és folytattuk utunkat,ezentúl mindketten ember alakjában.Mindent alaposan megfigyeltünk,a legapróbb furcsaság is azonnal felkeltette az érdeklõdésünk.Úgy tûnt,hogy azon az egyetlen apró kis hajgumin kívûl nem fogunk semmit sem találni.Olyan sokat mentünk,hogy a végén már beesteledett.A sötétség rátelepedett a tájra,szinte tapintható volt.

-Nem kellene keresni egy helyet ahol meghúzódhatunk éjszakára?-vetettem fel az ötletet,de Jake nem válaszolt.Az eget kémlelte,és úgy tûnt,mintha nagyon fülelne-Jacob!!!

-Igen?

-Hallottad mit mondtam?-Jake rám nézett,szemei furcsán csillogtak,és suttogta válaszolt.

-Valaki követ minket...-ijedten néztem körbe,de Jake a karomnálfogva megragadott.

-Ne ilyen feltûnõen kérlek.Menjünk tovább.-szót fogadtam neki.Csendesen lépkedtünk egymás mellett,a feszültség tapintható volt közöttünk.Sokszor pillantottam oldalra,vagy a hátam mögé,hogy megbizonyosodjak arról,nincs e ott senki.

-Kérlek keressünk egy helyet!!-vetettem fel újra az elõzõ ötletem.Jake bólintott,és szinte ugyanabban a pillanatban elindult egy kis ház felé,mely a mezõn feküdt egymagában.

-Ki lakik itt?-kérdeztem kíváncsian.

-Embry.

-Ide költözött?-húztam fel meglepetten a szemöldökömet.

-Igen.Szívesen befogadna minket.Szerintem legalábbis.

-Hát akkor menjünk!!!-szóltam,megfogtam Jake kezét és a ház felé húztam.Bekopogtunk az ajtón és vártunk.Hosszú percikig semmi sem történt.Odabent nagy mozgolódás volt,majd az ajtó egyetlen határozott csikorgás kíséretében kinyílt,és ott állt elõttünk Embry egy szál alsónadrágban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés