A testem egyik része meleg volt. Annyira hogy a csontomban terjedt felfelé. Kinyitottam a szemem.
Az első kép, amit láttam egy szempár. Egy szempár, ami olyan ismerős volt, mégis olyan más. A szokásos meleg barna helyet csillogóan aranylott. – Jó reggelt szépségem. – mondta a szempár tulajdonosa majd meleg csókot nyomott a számra. Volt már olyan érzésetek hogy féltetek a reggeltől? Hogy előhozza a tegnapi borzalmakat? Én most féltem, féltem, hogy minden megtörténik, és én nem tudok semmit tenni.
- A költözésre gondolsz, ugye? – jött a kérdés a szerelmemtől.
- Igen, csak a tegnapi borzalom… folytatódik.
- Hú, mély benyomást tehettem tegnap benned, hogy borzasztónak pontoztad le. Úgy látom, meg kell ismételnünk, amit csináltunk. – viccelődött.
Bele mentem a viccelődésbe.
- Nem szívem, te csodálatos voltál, életem legszebb estéje volt. De ami azt illeti tényleg meg ismételhetnénk.
Alig mondtam ki a meleg ajkak újra szenvedélyesen falták az enyémeket.
· * **
Egymás karjaiban feküdtünk, egy faházban.
- De szép ez a ház. – törtem meg a csendet. A csend pedig azért volt, mert éreztük, hogy itt a vég.
- Kösz, apa csinálta még kölyök koromban, Leah persze kijelentette, hogy ő nem fog métereket mászni így hát az enyém lett. Most már a milyénk. Ez lett a mi kis szerelem kuckónk.
- Szerelem kuckó – nevettem- jól hangzik.
***
Kéz a kézben sétáltunk Seth házáig hogy elköszönjek Sue-tól és Leah-tól.
Bennem az a kérdés merült fel hogy köszönjek el Leah-től. Elvégre utál, sőt engem még jobban, mint a többieket. Mind ketten tudták, hogy elmegyek, már csak el kell tőlük köszönni. Sue olyan volt, mint Esme. Bele néztem a megértő szemeibe, most már értem Seth honnan örökölte a szemeit.
- Vigyázz magadra Carlie! Ne feledd mi mindig vissza fogunk várni.
- Tudom és köszönök mindent Sue. – majd méég egyszer megöleltem.
Leah a szobájában volt és persze esze ágában nem volt lejönni, szóval úgy döntöttem bemerészkedek az oroszlán, vagyis a farkas barlangjába.
- Szia Leah. Csak azért jöttem, hogy elköszönjek.
- Na, mi van, tovább száll a madárka?
- Ja, valahogy úgy. Szóval, viszlát Leah. – majd fordultam is kifele, mire legnagyobb meglepetésemre ezt mondta.
- Hé, vigyázz magadra.
- Te is. Majd kifordultam az ajtón. Aztán kipattant a szikra. Végre elkaptam a megoldást, ami reményt adott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés