23.fejezet

-Jacob!Nessie!Mit kerestek ti itt késõ éjjel?-köszöntött boldogan Embry és beinvitált minket lakásába.Az egész alig volt nagyobb mint otthon a nappalink,de pont emiatt nagyon otthonos,barátságos volt a környezet.

-Csak erre jártunk és gondoltunk leszel olyan kedves és szállást nyújtasz ma éjszakára!-vigyorodott el Jake,derekamnál fogva magához húzott,apró csókot nyomott az ajkaimra.Embry meglepetten nézett rám,majd elnevette magát.

-Na végre már hogy összejöttetek!!!Jake csak erre várt!!!-bökre meg barátját,aki szélesen vigyorgott.

-Komolyan ilyen sokat kellett rám várni?-húztam el a számat bûnbánóan.

-Igen...de megérte!-mondta és újra megcsókolt.Embry megköszörülte mögöttünk a torkát.

-Ezt hagyjátok késõbbre!Most meséljetek!Edward mit szólt hozzátok?És...kiderült már hogy ki tette azt a dolgot...Charlieval...?-óvatosan ejtette ki a szavakat,vigyázva,hogy nehogy fájdalmat okozzon nekem.Jacob válaszolt a kérdéseire.

-Nos...Edward még nem tudja hogy mi együtt vagyunk.És még nem derítettük ki.De pont ezért vagyunk most úton.Meg fogjuk találni a tettest.

-Nem gondoljátok hogy Edwardnak joga van tudni?-vetette fel Embry,de azonnal ellenkezni kezdtem.

-Apa most azt hiszi hogy Jacob gyilkos.Hogy õ tette.Ha most mondanánk el tuti biztos kinyírná!-Jacob felhorkant mellettem,de nem törõdtem vele.

-Azért ahoz lenne nekem is egy-két szavam...-mormolta.

-Nem Jake!!Nem akarom hogy a szerelmem és az apám haragban legyenek egymással!!Értsd meg nekem nagyon roszul esne ha harcolnátok!

-Jól van!Nem fogok semmi olyat tenni amivel megbánthatlak!De nem fogom magam hagyni ezt te értsd meg!!!-farkasszemet néztünk egymással.A szívem õrült ütemben vert.Nem akartam hogy miattam bármelyiküknek baja essen.Nem bírnám elviselni.Minél elõbb meg kell találnunk az igazi gyilkost,mert akkor minden megoldódna.Akkor nem kellene attól félnem hogy apa és Jake egymásnak esnek.

-Ööö...gyertek megmutatom a szobátokat!-szólt Embry.Elindultunk utána hangtalanul,a feszültség nagy volt közöttünk.Ez volt az elsõ apróbb is vitánk Jakel azóta hogy együtt vagyunk.A gond csak az volt hogy alig két napja járunk és máris vitatkozunk.Embry egy kisebb helyiségbe vezetett be minket,ahol a szoba közepén volt egy franciaágy,két oldalán éjjeliszekrények.Volt még benne egy kanapé,egy könyvespolc,és egy tv.

-Köszönjük hogy megengeded hogy itt maradjunk!-hálálkodott Jake.

-Ugyan semmiség!Nektek bármikor!Megyek lefeküdni!Jó éjt!-azzal távozott a szobából.Levetettem magam az ágyra,elõtte természetesen levettem a cipõmet.Jake leült a kanapére és elkezdte nézni a tévét.Idegesített,hogy nem szólt hozzám egy szót sem.Próbáltam valamivel magamra vonni a figyelmét,hangoskodtam,járkálni kezdtem a szobában,de semmi sem használt.Mintha itt sem lettem volna.Egy fél óra elteltével meguntam hogy vele foglalkozzak,és úgy döntöttem hogy lefekszek aludni.Befészkeltem magam az ágyba,a takarót teljesen magamra húztam.

-Ha már nem nézed kapcsold ki a tévét!Aludni szeretnék!!-szóltam oda Jakenek.Nem láttam a reakcióját,mert néztem oda.Fejemet belefúrtam a párnába.Egyáltalán nem voltam álmos.Egyszerûen csak könnyebb volt úgy nem csinálni semmit,hogy Jake azt hiszi alszok.Így legalább nem kellett azzal törõdnõm,hogy észreveszi amint az arckifejezésem gondolkodás közben megváltozik dühösrõl boldogra,vagy éppen fordítva.A tévé hamarosan kikapcsolt,éreztem,amint az ágy mellettem besüpped.Jacob hosszan mocorgott.Feléje néztem,pillantásunk találkozott,õ éppen engem nézett.

-Haragszol rám?-hajtotta le fejét mint egy bûnbánó kiskutyus.Megesett rajta a szívem,egyszerûen nem tudtam mérges lenni rá.

-Most már nem!-mosolyogtam rá,és hozzábújtam.Õ is lefeküdt és szorosan magához húzott,hajamat simogatta.

-Tudod...én...szóval gondolkoztam.

-Ezt jó hallani.-kuncogtam,mellkasának körvonalival játszadozva.

-Nem...én úgy értettem hogy gondolkoztam rólunk...-felültem az ágyban és félve néztem le rá.

-Csak nem meggondoltad magad?Már nem szeretsz?-hangom hisztérikus magasságba csapott át,úgy éreztem mindjárt elbõgöm magam.

-Jaj hogy kérdezhetsz ilyet?Persze hogy szeretlek mindennél jobban!-ölelt magához.

-Akkor meg mirõl gondolkoztál?-vontam kérdõre.Habozott.

-A testi kapcsolatunkról...-zavartan lesütötte a szemét,én csak kuncogtam majd hangosan elnevettem magam.

-Ezt ilyen nehezedre esett kinyögni??-simítottam meg az arcát.

-Azt hittem hogy te még...korainak találnád...és nem akarnád...-magyarázkodott.Tetszett nekem kisfiús zavara,újra felnevettem.

-Szeretlek!-suttogtam és szenvedélyesen megcsókoltam.Hosszasan ölelkeztünk egymással,és azon az éjszakán végre testileg-lelkileg együtt voltunk.Az volt életem legszebb estéje.Csak mi ketten.Együtt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés