9.fejezet:Az igazság

Jasper szorosan tartotta a karjaiban a lányt, széles mosoly terült szét arcán. Most már teljesen biztos volt benne, hogy a lány, akit mindenki Marie-ként ismer, nem más, mint Bella. Bella szeméből kicsordultak a könnyek, annyira örült, hogy végre valaki rájött erre a dologra.

Ha Jasper rájött, akkor hamarosan Edward is ráfog jönni és akkor minden rendben lesz! Lehet, hogy em sokára már újra Bella leszek, és együtt lehetek Edwarddal.

Jasper eltolta magától  lányt, Bella pedig megfogta a kezét, és elvezette egy olyan helyre, ahol senki nem hallgathatja ki őket.

 - Jaj Bella, alig tudom elhinni! - mondta Jasper döbbenten, de őszinte örömmel.

 - Hidd el, én is! De most már elfogadtam a tényt, hogy más testben élek! - magyarázta a lány.

 - De mi történt? És egyáltalán ez hogy lehetséges? - értetlenkedett Jasper.

 - Hát én se igazán tudom, de elmesélem a történetet. Csak hagy üljek le, mert mindjárt elájulok! - mondta, és rögtön helyet is foglalt a földön, nem törődve azzal, hogy tiszta kosz lesz.

 - Kezdheted! - sürgette Jasper, nagyon kíváncsi volt a történetre.

 - Na szóval, mikor Edward... elhagyott engem, nagyon depressziós voltam, alig szóltam senkihez egy szót sem, csak tanultam és tanultam, a barátaim eléggé megutáltak. Egy nap elkezdtem Jacobbal találkozgatni és ezentúl mindig elmentem hozzá, mert ő volt az egyetlen igaz barátom. Rájöttem az idő során, hogy ha valamilyen veszélyes dolgot csinálok, mint például motorozok, meg néhány részeg férfit megszólítok... - Jasper arca megrándult, de Bella nem szentelt neki nagy figyelmet - veszélyes helyzetekben hallom Edward hangját. Óva int, hogy ne csináljak hülyeséget. Ezért ugrottam le a szikláról, hogy halljam őt, de sajnos arra nem gondoltam, hogy ebbe bele is halhatok. Amikor felébredtem már Marie voltam, Jacob talált rám a parton, akinek azt mondtam Bella egyik régi barátnőja vagyok és hozzá jöttem, hogy ott lakjak náluk, mert a szüleim meghaltak. Jacob akkor elmondta, hogy Bella vagyis én meghaltam, mert megtalálták a testemet. Na akkor megmondtam Jake-nek hogy nem költözhetek be Charlie-hoz mert az nem lenne jó, ha Bella közelében laknék, így felajánlotta hogy maradjam náluk. Így lett egy új otthonom. Ezután találkoztam Jane-nel és Aroval, a Volturi tagjaival akik segítettek nekem ellopni a testemet, mert ha újra belémszeret Edward, akkor lehet, hogy visszaváltozhatok, és újra Bella lehetek!

Jasper elgondolkodott. Kissé furcsa volt neki ez az egész, de teljes mértékben megbízott a lánynak, és hitt is neki. Most már bizton állíthatta, hogy Marie Bella, viszont az, hogy Edward belészeret e, egy mádik kérdés.

 - Miért segít neked Aro és Jane? - kérdezte Jasper kíváncsian.

 - Mert úgy gondolják, hogy különleges vagyok én is meg Edward is és adni akarnak nekem egy második esélyt! - magyarázta Bella, és újra megölelte Jaspert.

Jaj, most már nem leszek egyedül, mert Jasper itt lesz nekem, és segíteni fog! Bárcsak mások is tudnának a dologról, úgy sokkal jobb lenne!

 - Örülök, hogy nem haltál meg Bella! - mosolygott rá a fiú, megnyugtatólag a vállára tette a kezét.

 - Én is örülök neki! Már csak arra várok, hogy Edward belémszeressen! Ha egyáltalán ez meg fog történni... - húzta el szomorúan, és ugyanakkor bosszúsan az orrát.

 - Edward összevan zavarodva, mert úgy hiszi, hogy nagyon hasonlítasz Bellára. Pedig igazából te magad vagy Bella.

 - Igen, de ő ezt nem tudja! Nem tudom mit gondolhat rólam, de tuti biztos, hogy nem igazán kedvel! - szomorodott el.

 - Meghívott ebédelni! - ellenkezett Jazz.

 - De utána lerázott!

 - Érzem, hogy valamit érez, de nem igazán tudom hogy mit. Összevan zavarodva, és ezáltal az érzései is zavarosak! - bosszankodott Jazz, zavarta, hogy nem tud semmi bíztatót mondani Bella számára.

 - Én már semmiben sem vagyok biztos - Bella könnyei kicsordultak, Jasper óvatosan letörölte őket.

 - Jaj Jasper annyira hiányoztok! Nem ölelhettelek meg titeket, meg semmi! De végre itt vagy te, aki tud mindent! - lelkendezett, és már újra Jasper karjaiban volt.

Jasper boldogan ölelte magához Bellát, most jött rá,hogy neki is mennyire hiányzott.

 - Jasper! Ígérd meg, hogy nem mondasz senkinek semmit! Maguktól kell rájönniük, mert ha nem, abból baj is lehet! És próbáld meg elrejteni a gondolataidat Edward elől! - kérte.

 - Oké, megpróbálom! Sok szerencsét Bella, Edwardhoz! Ne engedd, hogy elmenjek előled, fuss utána ha kell! - bíztatta.

 - Köszönöm! - újra megölelték egymást, s éppen abban a pillanatban egy erős kéz ragadta meg Bella karját, és elrántotta onnan.

Edward dühtől izzó szemekkel nézett a lányra, gyűlölködve meredt annak barna szemeibe.

 - Hogy képzeled ezt, hogy csak így ráveted magad Jasperre? Neki van barátnője, akit Alice-nek hívnak! - kiabálta.

 - Mi? Én nem vetettem rá magam! Nem tudom miről beszélsz! - rázta a fejét Bella értetlenül.

 - Na hazudj itt nekem! Akkor meg miért ölelgetted? - förmedt rá a lányra.

Bella nem tudott válaszolni, csak össz-vissza dadogott. Edward haragosan felhorkant, Jasper mereven állt és a cipője orrát bámulta, elzárta a gondolatait Edward elől, amit az utóbbi észre is vett, és emiatt is bosszankodott.

 - Figyelj Edward! Nem hazudok! Csak megöleltem és kész! - mondta ki Bella a nem túl értelmes választ.

Nem lehet igaz, hogy most komolyan azt hiszi, hogy én meg Jasper flörtöltünk egymással, és hogy én közben rávetettem magamat! De miért gondolja mindezt? Egy ölelés nem jelent semmit!

 - Igen persze! Mert te csak úgy megölelsz akárkit! - gúnyolódott.

 - Csak azokat, akik megérdemlik Edward! És meg is csókolnám ha akárnám! - feleselt vissza immár ő is gúnyos hangnemben.

 - Igen? Akkor tessék csókolj meg valakit! Hagy lássam mire vagy képes! - incselkedett a fiú.

 - Azt akarod? Akkor tessék! - mondta Bella, és ajkait Edward ajkaira nyomta.

Hosszan csókolta meg, miközben kezeivel közrefogta az arcát. Edward döbbenten tolta el magától a lányt, csak nézett és nézett maga elé, vagy Jasperre, aki alig győzött elrejteni egy széles mosolyt.

 - Most mégis mit képzeltél? - kérdezte már nem haragosan, hanem inkább kétségbeesetten, mert olyat érzett a csók közben, amit már régen nem.

Vágyat. Mikor a lány megcsókolta, vágyott utána, alig bírta visszafogni magát, hogy ne csókolja meg sokkal szenvedélyesebben. Emiatt nagyon mérges volt magára, és nem értette a saját érzéseit.

 - Te kérted, hogy csókoljak meg valakit! Hát megtettem! - vigyorodott el a lány, Edward csak a fejét rázta.

 - Nem magamra gondoltam! - mondta már határozottan, éllel a hangjában, és elviharzott.

Bella és Jasper szótlanul álltak egymás mellette, Jasper nyugalom hullámot küldött Jazz felé.

 - Elszúrtam? - kérdezte Bella szomorúan.

 - Nem igazán. Edward most határozottan vágyat érzett irántad! - vigyorgott.

 - Komolyan?

 - Komolyan - nevetett fel Jazz, Bella pedig teljes szívéből örült ennek.

Most már van esélyem. Talán nem kell sokat várni, és Edward újra az enyém lesz.

Mindeközben Edward hazafelé tartott, útközben rengeteg fát kidöntött, kitöltötte saját maga felé irányuló dühét. Nem tudott uralkodni az érzésein, és tudta, hogy Jasper megsejtett valamit. De mit érez ez iránt a lány iránt, aki tisztára olyan mint Bella? Még a csókja is hasonló! Talán jobb lenne, ha messzire elkerülné? Vagy barátkozzon meg vele, hogy minél többet megtudjon róla? Vajon melyik a jobb megoldás? Úgy döntött, hogy az utóbbit választja, mert nem sokáig bírja távol tartani magát Marie-től, csak úgy mint egykor Bellától. Pedig akkor még nem tudta, hogy a két személy egy és ugyanaz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés