19.fejezet:Másik Jake?

Félve néztem Jacob szemébe. Annyira félelmetes volt, féltem tőle, azt hittem, hogy bántani akar. Soha nem láttam még ilyen dühösnek és zaklatottnak, mint amilyen most volt. Megszorította a karomat, és egyre jobban odaszorított a fához.

 - Te tudtad ezt végig igaz? Bella válaszolj! - ordította.

 - Jake, eressz el kérlek! Mit akarsz tőlem? Semmi közöd hozzá, hogy én mit tudok! - belerúgtam a lábába, és tovább rugdostam folyamatosan.

 - Bella hagyd abba! - üvöltötte, és teljes erőből pofon vágott.

Döbbenten figyeltem rá, sírni kezdtem, és gyorsan az arcomhoz kaptam. Jacob ütése nagyon fájt és csípett is.

 - Kérlek Jake... engedj el... -nyöszörögtem sírva.

 - Nem Bella, nem engedlek el! Nem hagyom, hogy azzal a vérszívóval legyél együtt! Nem hagyom Bella! - kiabálta az arcomba.

 - Hagy döntsem el én, hogy kivel leszek együtt! Neked semmi közöd hozzá Jake! - feleltem fagyosan, de reszketni kezdtem a félelemtől.

Jake dühödt arca még jobban megrémített.

 - Bella, ha akarom a következő pillanatban elmondhatom mindenkinek, hogy Cullenék vámpírok! Ne ellenkezz, mert nagyon megfogod bánni! - fröcsögte.

 - Ne Jake ne mondd el senkinek! - kiáltottam kétségbeesetteb, és karjánál fogva visszahúztam, mert elindult a kastély felé.

Ahogy szóltam neki, visszafordult, és magához húzott, vagy inkább szorított. Könnyes szemekkel, kérlelőn néztem rá, el akartam végre menni innen, azt akartam, hogy hagyjon békén, de persze erről nem én döntöttem.

 - Köthetünk egyességet is drága Bella! - suttogta közelebb hajolva az arcomhoz, kénytelen voltam elviselni meleg, számomra elviselhetetlen lehelletét.

 - Rendben van. Mondd meg mit akarsz, és én megteszem... - suttogtam kelletlenül, és vártam, hogy kimondja, mit is akar tőlem.

 - Ne itt! Menjünk inkább fel a szobádba, rendben van? - félve, de végül rábólintottam ezen kérésére.

Megfogta a kezem, és erőszakosan húzott a kastély felé. Senki nem kérdezett tőlünk semmit, senkit sem érdekelte, hogy mi ketten mit csinálunk vagy mit akarunk csinálni majd. Nem is akartam gondolni arra, hogy mit akarhat tőlem Jake a szobában, reméltem, hogy nem azt, amit soha nem lennék képes odaadni neki. Nem lehet, hogy ő is olyan, mint bárki más! Nem lehet ő is gonosz! A legrosszabb csak az volt, hogy nem tehettem mást, engedelmeskednem kellett neki, mert ha nem teszem azt, amit kér, elárulja a számomra oly kedves Cullen családot. Nem sodorhatom őket ilyen nagy veszélybe. Ha az az ára, hogy biztonságban legyenek, hogy el kell hagynom Edwardot, akkor megteszem. Lehet, hogy a szívem meg fog szakadni, és a depresszió erőt vesz majd rajtam, de muszáj lesz, ha erre kér. Edward élete mindennél fontosabb számomra. Bementünk a szobámba, Jake kulcsra zárta az ajtót, engem lelökött az ágyra. Sok ideig csak járkált körbe-körbe, majd végül megszólalt.

 - Gyere hozzám Bella! Legyél a feleségem, és akkor megkímélem a vérszopóid életét! - fröcsögte.

 - Jake... ezt nem kérheted tőlem! Ezt nem! - kiabáltam kétségbeesetten.

Nem akartam hozzámenni. Sokkal többet várt tőlem, mint amennyit képes vagyok erőszak árán megadni neki. Nem lehetek a felesége! Ez már kezd elfajulni. Felpattantam az ágyról, és az ablak felé rohantam, de a hajamnál fogva visszarántott, és nekilökött a szekrénynek. Bevertem a fejemet a szekrény sarkába, éreztem, hogy vérezni kezd. Ijedten kaptam oda, mikor magam elé emeltem kezeimet, azok tiszta mocskosak voltak a saját véremtől. Jacob hangosan felmordult, felrángatott a földről, és odanyomott a szekrényhez. A kilincs belenyomódott a hátamba, ennek még nyoma fog maradni. Remegni kezdtem, miközben Jake egész testét hozzám nyomta.

 - Na? Mi a válaszod Bella? - gúnyos hangja sértette a fülemet, határtalan düh árasztotta el egész testemet.

 - Nem! - kiáltottam, és beleköptem az arcába.

Leguggoltam, és a lábai között kimásztam. Nem az ajtó felé szaladtam, mely zárva volt, és nem lett volna időm amúgy sem kinyitni, hanem rohantam és lendületből kiugrottam az ablakon. Szerencsémre nem volt olyan magas, úgy 4 méter lehetett, de még így is megrándult a lábam, és a térdemet is bevertem. Nem törődve a fájdalommal, mely minden egyes lépéskor a lábamba nyilallt, szaladni kezdtem. Hátrapillantva láttam, hogy Jake követ engem, ő is kiugrott, és most teljes sebességgel rohan felém. Gyorsítottam, átvágtam a hatalmas embertömegen, mely az utcán volt, ma ugyanis utcabál lesz, és próbáltam eltűnni az emberek között. Bebújtam egy ruhaálvány mögé, és vártam. Az eladónő furcsállta azt amit csinálok, de nem szólt semmit, nem küldött el onnan, nem leplezett le. Apró kis réseken keresztül láttam, hogy Jake ide-oda forgatja a fejét engem keresve, de nem talál. Elindult az ellenkező irányba, én végre fellélegezhettem. Valaki megragadta hátulról a karomat, sikítani akartam, de befogta a számat. Lassan maga felé fordított, és én megkönnyebbülve bújtam Edward ölelő karjaiba. Zokogni kezdtem, ő gyengéden húzott magával még mindig ölelve engem, gyengéden simogatta a hátamat.

 - Nyugalom Bella! Nincs semmi baj! Itt vagyok veled! - suttogta, hangja nyugtatólag hatott az idegeimre.

 - Jaj Edward, Jake... Jake... - hangom elcsuklott a zokogás miatt.

 - Nem fog bántani téged! Megvédelek Bella! - megcsókolta a homlokom, kézen fogva elvezetett egy sikátor felé, ahol aztán karjaiba kapott, és futni kezdett velem.

Behunytam a szemem, nem akartam megint hányni. Lágyan siklottunk, Edward lába szinte nem is érintette a talajt. Nem lepődtem meg, mikor a Cullen házhoz érkeztünk. Edward azonnal Carlisle-hoz vitt, aki megvizsgálta a lábamat, majd sínbe tette. Szerencsére nem tört el semmim, de azért vigyáznom kell, nehogy túlterheljem.

 - Bella, jól vagy? - kérdezte Edward gyengéden simogatva arcomat.

 - Nem igazán. Jake olyan más lett... nem ilyen volt! Igaz, hogy az elejétől kezdve tetszettem neki, de nem volt ilyen durva! Mintha nem is ő lenne! - magyaráztam.

 - Mintha nem is ő lenne? - kérdezett vissza Edward.

 - Igen. Nem tudom megmagyarázni, de van egy olyan érzésem, hogy ő nem az igazi Jake volt. Jacob soha nem bántana engem! Jó... igaz megcsókolt, de ennél többet soha nem tett! - mondtam.

 - Mindenki változhat Bella.

 - De ennyire? - kérdőn néztem rá, ő csak megvonta a vállát.

 - Holnap kiderítjük rendben van? - lassan bólintottam.

Edward nyomott egy apró csókot a számra, és magamra hagyott. Nagyot sóhajtottam, és végiggondoltam mi történt. Egy ben teljesen biztos voltam. Nem az igazi Jake támadott meg engem. Magam sem tudtam, hogy ez hogy lehetséges, de az én életemben rengeteg furcsaság történt már, tehát nem lepődnék meg azon, ha a feltételezésem igaz lenne. Lehajtottam a fejemet a párnára, és elaludtam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés