25.fejezet

Fogalmam sem volt arról hogy hogy kerültem vissza a szobámba.Tán álmodtam volna az egészet?Mindez csupán a képzeletem szüleménye volt és valójában meg sem történt?Szerettem volna ezt hinni.Ha visszagondoltam arra hogy Jake a fájdalomtól vonaglik a földön,és hogy mindezt a saját apám követte el óriási fájdalom tölti el a testem,szinte szétszakít.Az ajtó nyikorogva kinyílt,és anyám lépett be a szobába.Mintha egy örökké valóság óta nem láttam volna.Csak most jöttem rá hogy mennyire hiányzott nekem.És most azzal hogy elszöktem csak még nagyobb fájdalmat okozok neki.Nem elég hogy Charlie miatt bánkódik,még én is rátettem egy lapáttal.Szörnyû egy gyerek vagyok.Anya leült az ágyam szélére,elsimított egy kósza hajszálat az arcomról.

-Hogy vagy kicsim?

-Anya...mi történt...?Hogy...hogy kerültem ide...?-aztán mint a villámcsapás sújtott le rám a felismerés-Jake!!Jake hol van?!Nincs itt...hol...?

-Pszt!Nincs semmi baj!Jake is itt van a másik szobában!Carlisle meggyógyította.Nem lesz semmi baja!-nyugtatgatott.

-Apa...-nyögtem ki kétségbeesetten-apa...miért...miért tette ezt...?

-Kicsim...talán ezt majd õ maga elmondja neked...de...tudnod kell hogy nagyon mérges...

-Mérges?Nekem kellene annak lennem hisz majdnem megölte a barátomat!!!!-kiáltottam dühösen,fel akartam ülni az ágyban de megszédültem és visszahanyatlott a fejem a párnára.

-Drágaságom talán neki is meg volt rá az oka hogy ezt tette.Lehetett volna ennek rosszabb vége is.Apád meg is ölhette volna Jaket de nem tette.Elõször beszélni szeretne veled.Nem érti mi történt...és én sem..-hangja szomorúan csengett,tekintete is nagyon komor volt.

-Sajnálom hogy fájdalmat okoztam neked!!-öleltem magamhoz.

-Ugyan semmi baj!!-erõsebben szorított magához.Belélegeztem friss,kellemes illatát,azt a fajta illatot,amely csak anyának volt.A következõ pillanatban éreztem hogy anya felemel és elindul velem le a lépcsõn.

-Hová viszel?-kérdezte aggodalmas hangon.

-Le.Mondd el mi történt.-lassan bólintottam.Kissé zavarban voltam a sok kíváncsi tekintettõl.Anya leültetett a kanapéra.Mindenki csendben várta hogy megszólaljak.Apám háttal nekem állt,a falat bámulta,testtartása merev volt.Nincs valami jó hangulatban.Felsóhajtottam.

-Mit akartok tudni?-kérdeztem hallkan.Apám felém fordult.Csak úgy sütött róla hogy nagyon dühös.Kezeit ökölbe szorítva közelebb lépett hozzám.

-Hogy mit akarunk tudni?!Még kérdezed??Hogy voltál képes elszökni ezzel a...ezzel a gyilkossal!!!!-fröcsögte dühösen.Nagyon fájtak a szavai,és az,hogy sértegette Jaket,de tûrtõztettem magamat,és higgadtan válaszoltam.

-Meg volt rá az okom.Tudjátok én veletek ellentétben hiszik Jakenek!Hiszem hogy nem õ ölte meg a papát!!

-Hiszed??Mégis hogy hihetsz neki?Be tudod bizonyítani hogy nem õ volt??-szemei villámokat szórtak,de álltam a pillantását.

-Épp ezért szöktünk el!Meg akartuk keresni a gyilkost!Azért mentünk el hogy bebizonyítsuk,Jake ártatlan!!!-kiáltottam az arcába.Felálltam és közelebb léptem feléje.

-A bizonyíték azt mutatja hogy Jacob bûnös!!A szõre ott volt a házban és farkas illatot éreztünk!!!

-De lehetett más is!!Arra még nem gondoltál hogy valaki esetleg be akarja mártani Jaket??-kérdeztem gúnyosan.Apám nem válaszolt,arcomat fürkészte.-értsd meg én hiszek neki és mindent megteszek hogy ti is így tegyetek!Ha engeditek ha nem találkozni fogok Jakel akkor amikor akarok!Szeretem õt!!Szeretem!!És ezen nem tudsz változtatni!Se te...se senki más!!-apám arcvonásai még jobban megkeményedtek,kezei ökölbe szorultak,enyhén remegtek a dühtõl.

-Szóval téged meg elcsábított?Arra nem gondoltál hogy csak kihasznál?!Hogy...csak azért van veled hogy védje a saját bõrét??!!-sziszegte fogain keresztül.

-Jake belémvésõdött.És te ezt tudtad.Mindvégig tudtad.Ha egy farkas valakibe bevésõdik képes megvédei az élete árán is.Nem szerethet mást rajta kívûl.-feleltem határozottan-Jake szeret engem!És én is szeretem!És ha te ezt nem tudod elfogadni...akkor elmegyek!!

-Nem!!!-kiáltotta anyám,megfogta apám kezét,kérlelõn nézett rá-kérlek adj egy esélyt Jakenek!Kérlek!!!Ne akard hogy elveszítsük a lányunkat!!Kérlek Edward!!!!

-Bella...ez nekem nem tetszik!!

-Edward nagyon szépen kérlek legalább csak egyetlen egy esélyt hagy kapjanak!!!Hagy bizonyítsák be hogy Jake ártatlan!Kérlek téged!!!-apa hol rám,hol anyára nézett,végül megadóan sóhajtott.

-Két hetet kaptok arra hogy megtaláljátok az igazi gyilkost.Addig nem érek hozzá a...barátodhoz egy újjal sem.Viszont ha letellik az idõ és nincs meg a bûnös...Jacob Black nagyon megfogja bánni!

-Köszönöm!-suttogta anyám apa fülébe,karjába kapaszkodott.Egyetlen egy szó nélkül ott hagytam õket,nem törõdtem kérdõ pillantásukkal.Felmentem Jakehez.Az ágyban feküdt,és a tévét nézte.Befeküdtem mellé az ágyba,óvatosan hozzábújtam vigyázva hogy nehogy fájjon neki.

-Jobban vagy?-kérdeztem kedvesen.

-Most már igen!-vigyorodott el-a farkasok gyorsan gyógyulnak!-aztán tekintete elkomorult-csoda hogy apád életben hagyott.

-Igen tudom.De adott egy esélyt nekünk!Be fogjuk bizonyítani hogy nem te tetted!!-simítottam végig az arcán.

-Annyira szeretlek!Köszönöm hogy itt vagy velem!!-suttogta.

-Én köszönöm!!-mondtam és gyengéden megcsókoltam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés