Prológus - A látomás

A vihar már ideért, elkezdte ostromát a város felett. Sűrű, fekete felhők takarták el a napot, az eredetileg gyönyörű, kék égből most semmi sem látszott. Vastag vízfüggönyként hullott alá az eső, hangosan kopogott a tetőn. Villámok cikáztak keresztül az égen, valahol messze belecsapódtak a földbe. Percenként hangos dörrenés rázta meg a házakat, valósággal beleremegtek. Utáltam a rossz időt, de szerencsére nem sok ilyen volt. Ezen a környéken általában mindig sütött a nap, leszámítva azt a keveset, amikor nap. Ez a nem is ilyen volt, s a rossz időjárás rengeteg rossz érzést hozott magával. Valami közeledett. Valami rossz, és fenyegető, valamilyen ellenséges dolog. Volt egy olyan érzésem, hogy valami nagyon rossz dolog fog történni a jövőben. Jól gondoltam, mert a következő pillanatban eget rengető kiáltásra lettem figyelmes. Csak úgy mint a többiek, én is a hang irányába rohantam, mely a szomszéd házból jött, onnan, ahol a Főtanácsos lakott. Átvágtam a szakadó esőben, valósággal berontottam az ajtón, utánam a többiek. Az Alfám, Bruce és Larissa,  a csapat úgymond Bétája már odabent voltak, éppen a földről segítették fel a Főtanácsost.

 - Mi történt? - kérdeztem, a többiek és kíváncsian várták a választ.

 - Még mi sem tudjuk. Szeretném ha kimennétek néhány percre, amíg ki nem derítjük - kérte Bruce, de én nem mozdultam.

 - Maradni akarok - álltam meg előtte csípőre tett kézzel, határozottan - jogom van tudni, hogy mi történt.

 - Majd meg fogod tudni Liza, de csak később - mosolyodott el Larissa.

 - Hagyj maradjak! - kérleltem, de Bruce a fejét csóválta.

 - Elizabeth, megkérlek, hogy azonnal hagyd el a szobát! - a teljes nevemen szólított, ráadásul az Alfa hangját használta, így kénytelen voltam kimenni.

Az előszobában durcásan dobtam le magam a nagy kanapé végére Matt mellé.

 - Majd elmondják nekünk is - nyugtatott Matt.

 - Miért, nem egyszerűbb lenne szerinted ha mi is halljuk mit mond a Főtanácsos? Legalább nem kellene arra vennie a fáradtságot, hogy megosztja velünk a dolgot - gúnyolódtam.

 - Muszáj mindig magadra haragítanod Bruce-t? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Chris is.

 - Muszáj neked mindig mindenki beleszólni?! - förmedtem rá.

 - Farkasok! - Bruce dugta ki a fejét az ajtón, ahogy szólt, mindenki azonnal elcsendesedett, és csak rá figyeltünk - bejöhettek.

Mindannyian felálltunk, és visszamentünk a szobába. A Főtanácsos egy széken ült, mellette Larissa állt, aki folyton nyugtatgatta.

 - Na? Megtudhatjuk, hogy miért jött rá a Főtanácsos úrra a kiabálhatnék? - egy szúrós pillantás volt a válasz Bruce-tól.

Feltűnt, hogy mennyire idegesen járkál a szobában, s aggódás jelei mutatkoznak rajta.

 - Farkasok... van egy kis gond, és szeretnám leszögezni, hogy nem tűröm, hogy bárki elviccelje ezt a dolgot, mert ez nagyon is komoly - rám nézett, mintha én szoktam volna viccelődni.

Na jó, szoktam, de nem a nagyon komoly esetekben.

 - A Főtanácsosnak látomása volt - kezdett bele végre - látott egy másik farkasfalkát, La Push-ban.

 - De hisz ez nagyszerű! Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül! - lelkesedtem, de megint leintettek.

Kezdtem megszokni, de azért elég idegesítő is volt.

 - Ez nem jó dolog. A Főtanácsos szerint ezek a farkasok veszélyt jelentenek a törzsünkre. Ők a quilet indiánok leszármazottai. A Főtanácsos meglátta a törzsünk pusztulását általuk - folytatta.

Mind nagyon megdöbbentünk, de én nem értettem semmit. Miért akarna minket egy másik törzs elpusztítani? Hisz soha nem keveredtünk harcba vámpírokon kívül eddig senkivel.

 - Miért tennék ezt? Hisz nem is ismernek minket! - mondtam.

 - Még nem. De ha megismernek, meg fogják tenni. Hogy miért? Nem tudom... Talán ők akarnak az egyedüli farkasok lenni, vagy egyszerűen csak konkurenciának tekintenek minket - vonta meg a vállát Alfám.

 - De valamit lehet tenni, nem? - kérdezte Mortimer.

Bruce habozott, majd lehajtott fejjel mondta ki:

 - Meg kell, hogy öljük őket. Vagy mi tesszük meg, vagy ők. Holnap indulunk La Push-ba, és ez parancs! - jelentette ki Alfa hangján.

Összenéztünk, mindannyian értetlenül álltunk a történtek előtt. Kétségbe voltam esve, nem akartam harcolni, nemakartam senkit ok nélkül megölni.

 - A látomások változhatnak nem? Lehet, hogy nem is fog megtörténni az, amit a Főtanácsos látott! - a Főtanácsos most felállt, lassú léptekkel közeledett felém.

 - Kételkedsz bennem Elizabeth? - fogta meg a vállaim, kényszerített, hogy már kissé ráncos arcára nézzek.

 - Nem... csak....

 - Nincs semmi csak! Mint az Alfád megparancsolom, hogy maradj csendben, amíg itt vagyunk! - szólt Bruce.

Lehajtott fejjel bebújtam a csigaházamba, és most már csendesen hallgattam a történéseket.

 - A társaink is jönni fognak velünk, feleségeink autóval teszik meg az utat, míg mi farkasalakban. A nagyapámnak van egy régi háza az erdő szélén, közel La Push-hoz, ott fogunk aludni itt tartózkodásunk alatt. Ennyi volt. Mehettek utatokra! - küldött el minket, mindannyian elhagytuk a házat.

Időközben elállt az eső, minden csupa sár volt, és még így is el volt borulva.

 - Elmegyek az erdőbe egy kicsit, jó? - szóltam Mattnek.

 - Rendben van. De vigyázz magadra! - mondta, és én már el is tűntem a fák között.

Ott átváltoztam farkasalakba, és rohanni kezdtem az erdőben. Volt egy olyan érzésem, hogy valami nincsen rendben ezzel a látomással kapcsolatban, és ki fogom deríteni, hogy mi az.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés