- Jézusom,Bella!Jól vagy? - Futott utánam,hogy segítsen.

- Ne,kérlek!Ne gyere közelebb!Nem valami szép látvány - Öklendeztem.
- Dehát...te mit csinálsz? - Furcsálta.
- Ez egy...emberi dolog - Álltam fel,és lehúztam a wc-t.Azután kimostam a számat.

- Akkor nem értem,hogy hogy történhetett veled mindez.Esetleg segíthetek valamiben? - Lépett közelebb.

- Sajnálom az elöbbi düh kitörésem.Csak mostanában hirtelen hangulatváltozásaim vannak - Tettem a kezem a homlokomra. - A bőröm... - ziháltam.

- Mi van vele?Bella!Szólalj már meg!Megrémisztesz! - Nem várt a válaszomra.Fejemet két keze közé helyezte,és száját eltátotta. - Ez...meleg.

- Nem értem mi történik velem - Ráztam meg a fejem.Ő pedig még közelebb jött hozzám,és ajkaink csak pár centire voltak egymástól.Mikor szemét becsukta,azonnal kitértem szorítása alól. - Figyelj,fel kell hívnom Carlislet - Ahogy indultam volna a telefon felé,megszédültem.És az ő karjai között landoltam.
- Te beteg vagy - Állapította meg.Olyan közel voltunk egymáshoz,hogy jéghideg lehelete arcomat súrolta,de nem hasonlított Edwardéra.

Edward szemszögéből

Muszály visszamennem.Nem hagyhatom őket ketten.Hiszen tudom,hogy milyen gondolatai vannak Belláról."Egyszer még az enyém leszel,te gyönyörűség.Edward nem érdemel meg téged."Viszont valakinek vigyáznia kell rá.Lehet,hogy éppen most próbálja elcsábítani.Nem!Verd ki a fejedből,te szörnyeteg!Tudod jól,hogy Bella csak téged szeret.Nem fordulhatsz vissza!Az azt jelképezné,hogy nem bízol meg teljesen szerelmedben.Megálltam az erdő közepén,és felmásztam az ottani legmagasabb fára.A táj mégcsak meg sem közelítette azt a szépséget,ami Forksban található.Felidéztem azokat az időket,mikor Bella még ember volt.Mikor elsőnek vittem el hozzánk.Imádtam azt a vörös pírt az arcán attól,hogy zavarba jött.Hiányzott a régi éne,viszont a mostani sem okozott csalódást.Egy nagyot szippantottam a levegőbe,és éreztem,hogy szarvascsorda van a közelben.A torkom égni kezdett.Mintha sós vizet nyeltem volna le.Szomjas voltam.De nem akartam nélküle vadászni.Megígértem neki.Ugrottam egyet,és azonnal a földön találtam magam.Visszapillantottam egyet a fa tetejére,és rájöttem,hogy körübelül negyven métert zuhantam.Aztán ránéztem a talajra,ami három felé volt megrepedve alattam.Érdekes,hogy egyáltalán nem éreztem semmit.Futni kezdtem,amilyen gyorsan csak tudtam.Az erdő szélén előttem termett egy bokor.Ágait arréb löktem,és kinéztem közüle.Észrevettem a szemem előtt lévő gyepen legelő csordát.Nem bírtam ki.Elvesztettem a fejem.Neki rontottam a legközelebbi állatnak.A másik pillanat az volt,hogy szám körül vér csorgadozik.Kezemben pedig a szarvast tartom.Kéttelen voltam letenni.Minden cseppet ki szerettem volna belőle szívni.Még magamon is meglepődtem.Sosem voltam ennyire szomjas.Viszont ha visszagondolok,régen vadásztam már.Bella is ilyet érezhet?Ő is ennyire élvezné most mint én?Hiszen nem is ezért jöttem el.Még sehol sem néztem körül.Azonnal az erdő felé jöttem.Erős bűntudat nyílallot belém.A vadat letettem,és rögtön a városba igyekeztem.Az út közben próbáltam eltűntetni a vért kevesebb,és több sikerrel.

Bella szemszögéből

- Odaadnád légy szíves a telefont? - Kérleltem kezei közül Alecet.
- Persze - Végre elengedett,és az asztalról levéve,gyöngéden a kezembe nyomta a telefont úgy,hogy élvezte,hogy kezemet megsimogathatja.

- Kösz - Húztam ki karomat onnan.Tárcsáztam a számot,és a harmadik csöngésre már fel is vette.
- Hello,tessék?Ez itt a Cullen lakás - mutatkozott be.
- Carlisle! - Még én is meglepődtem,hogy milyen lelkesség volt a hangomban.Hiányoznak.
- Ohh...Szia,Bella!Minden rendben? - Éreztem,hogy elmosolyodik.
- Nem.Semmi sincs rendben - Törtem le.
- Történt valami veled vagy Edwarddal?Kérlek mondd el,ha valami baj van - Sürgetett.
- Ami azt illeti... - dadogtam. - ...velem van a probléma - Carlisle nem szólt semmit.Várta,hogy tovább folytassam. - Émelygek,az ájulás egyfolytában kerülget,és éppen elöbb szakadtam el a wc felől.A bőröm meleg.A hangulatváltozásaimról már ne is beszéljünk... - Megint nem mondott semmit,csak pár másodperc után.
- Ez lehetetlen - Magam elé képzeltem Carlisle ijedt képét. - Ilyen nem történhet - folytatta.
- Mi az?Rájöttél,hogy mi a bajom?Válaszolj létszives! - Összeborzongtam.

- Bella te... - Megakadt.Hallottam,hogy Esme keresi. - Egy pillanat - Várakoztatott meg.

- Nah tudja,hogy mi ez az egész? - kérdezte Alec.
- Igen.Pontosan tudja.
- És? - Nézett rám aggodalmas tekintettel.Vajon tényleg félt?

- Nincs semmi és.Még nem mondta el.
- Itt vagyok,Bella - Jelentkezett újra Carlisle.
- Rendben.Szóval elmondanád?
- Igen.

- Halálos? - suttogtam.Ő pedig felnevetett. - Carlisle?Talán Emmett ott van a közelben?
- Nem.Egyáltalán nem rossz,ami veled történik.Bella...Te és Edward szülők lesztek.De... - Nem értettem a mondat további részeit.A telefon kiesett a kezemből,én pedig összerogytam,és neki dőltem a bútor oldalának.
- Bella!Bella!Ugye még közöttünk vagy?Mit hallottál?Bella! - Szólongatott Alec.De én nem figyeltem rá.Egyfolytában a kis Edwardra tudtam gondolni,aki most éppen a hasamban mozgolódik.Ez mégis hogy történhetett?Egy vámpírnak gyerek?Nem.Én még nem vagyok felkészülve erre!Én nem fogok tudni gondoskodni róla!És most senki sincs biztonságban.Nem bírtam kiverni a fejemből.Lesokkoltam.Csak egy valami járt a szemem előtt.Anya leszek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés