Csak ültünk némán a tengerpatron egy sziklán. Csak az érvek és ellenérvek cikáztak a fejemben.

-         Sam.

-         Igen Isabella.

-         Mi van ha elbukom? Ha nem leszek elég erős és meghal valaki.

-         Isabella, senki sem tökéletes. Ha rá találsz a szerelemre és egy leszel a családdal akkor még erősebb leszel. Bár benned lesz a féltés de a szeretet csak erősít hidd el.

-         Biztos vagy benne.?- kérdeztem félve.

-         Nem nekem kell hinned. Higgy magadban csak így találhatod meg önmagad. Most nem vagy biztos magadban. Az út amin jársz már ismered, de most félsz az ismeretlentől mert nem tudod mit hoz. Igaz?

-         Lehet. De ha..

-         Nincs ha. Mindig lesz mi van ha???

-         De te már nem egyedül vagy. Egy család van melletted és ne félj tőlük segítséget kérni.

-         Rendben. Most azt hiszem megyek és bocsánatot kérek.

-         Isabella mi baj?

-         Csak egy látomás. Gondolom szóltak Aronak hogy eltűntem.

-         Akkor menj és gyere ha tudok még segíteni neked valamit.

-         Köszönöm Sam. Üdvözlöm Emilyt.

-         Átadom.

Lassan mentem az új családom felé. Tudtam hogy Alice látta amit én. És azt is hogy vissza megyek. Mentem az ismeretlen fele egy új világ fele és féltem mi lesz. Már a pataknál jártam hallottam a dalt. A dalomat, Edward játszotta hívott engem. Gondolatban szolt hozzám.

-         Egy dal a szívek dallamán, úgy élj, hogy te is halld szavát. Gyere haza szerelmem halld a dallamot a mi dalunkat. Várok rád örökké.

Lassan settenkedtem be a házba egyből a zongorához mentem. Megálltam Edward mögött és hallgattam a dalt. Közben a jövőre gondoltam mi lesz velünk.

-         Tudtam hogy haza jössz. A dalunk hívott.- és ekkor megfordult de nem állt fel.

-          Nem tudom mit tegyek.

-         Csak szeress és ne hagyj el soha.- oda jött s felemelte állam hogy a szemébe nézzek.

-         De mi lesz ha valaki megtalálnak és..

-         Már nem vagy egyedül heten állunk melletted. Már  te is Cullen vagy. 

-         De…

-         Családi kupak tanács-jött be Carlisle. Jaj bocsánat zavarok?

-           Nem én már megyek is

-         Nem Isabella már te is közénk tartozol. Gyere velem.

-         Isten hozott, mikor bunyózunk? – szolt Emmett, míg Rose nem vágta fejbe.

-         Gyere ezentúl Edward mellett a helyed.

-         Szóval szerintem Bella is látta hogy Aro idejön.

-         Miért jön lányok, ki mit látott??- kérdezte Jasper és ide-oda forgatta szemeit köztünk.

-         Miattam.- sóhajtottam fel.

-         Mikor ér ide?- Kérdezte Carlisle.

-         Most, kopognak.- szolt Edward.

-         Megyek ajtót nyitni.- szolt Esme félve.

-         Aro kedves barátom minek köszönhetjük a látogatásod.

-         Isabellához jöttem. Beszélnem kell vele. Tudod hogy én is befogadtam a családba.

-         Igen mesélte. Örülök hogy itt vagy. Később beszélünk.

-         Szia kincsem. Hogy vagy? Gondterheltnek látszol.- lépett közelebb hozzám Aro.

-         Jól köszönöm. Bár fellépet pár probléma de megoldom.

-         Gyere sétáljunk egyet, szeretnék beszélni veled kettesben ha nem gond.

Edward türelmetlenül nézett rám. Láttam a fejében, hogy ő sem tudja kiolvasni Aro szeméből miért is jött. Közben azon járt az agyam mi lehet olyan nagy gond hogy maga Aro jön értem.

Még vissza pillantottam az újdonsült családomra Edwardot alig  bírták leállítani hogy utánam ne jöjjön.

-         Edward csak beszélgetnek és tud vigyázni magára.- hallottam meg Carlisle hangját.

-         Mond Aro mi a baj?

-         Csapdát állítottak nekünk Caius súlyosan megsérült. A segítségedet kérem kicsim védj meg minket. A kastély meg gyengült. Kérlek gyere velem.

-         Aro nem tudom  mit csináljak.- mondtam szemlesütve.

-         Ezek szerint  nem segítesz?

-         De igen segítek. hirtelen idegen szagra lettem figyelmes. Aro menj vissza a házba. Követtek titeket?

-         Nem hiszem. De ez idegen vámpír szag. Nem hagylak egyedül .

-         Menj hívj segítséget. Most.- parancsoltam rá.

-         Gyere elő bárki is vagy. Egy sötét alak lépett ki a fák közül és még hárman.

Mikor Aro vissza ért a házba Edward majdnem neki rontott, hogy egyedül hagyott. Üvöltve rohant ki a házból. Mikor oda ért csak engem látott ahogy a földön ültem.

-         Bella jól vagy?- rohant hozzám.

-         Miattam, miattam- csak ezt hajtogattam neki.

-         Mi a baj szerelmem?

-         Miattam jöttek nem Aro miatt. Miattam támadták meg Caiust és nem csapda volt. Engem akartak Volterrába csalni hogy ki egyenlítsék a számlát.

-         Hogy mi?- kérdezte hitetlenkedve Aro.

-         Mikor újszülött voltam vámpírokon gyakoroltam a képességem, és az egyik vámpír csapatot toborzott. Bosszút állnak.

-         Fáj valamid lányom? – Kérdezte Carlisle.

-         Először mondtad hogy lányom.- néztem Carlisle.

-         Igen mert nagyon féltelek tudom erősebb vagy mint bármelyikünk.

-         Elmegyek Volterrába.- néztem mindenkire.

-         Na azt már nem. Egyedül nem mész  sehova. – szolalt meg Edward.

-         De igen. Hát nem érted. Ti vagytok az egyetlen sebezhető pontom. Ha bajod esik akkor nem élem túl.

-         Megyek és kész- mondta Edward.

-         Én is akarok- szolt kicsinyesen Emmett és Jasper egyszerre.

-         Nem- néztem dühösen mindenkire. Edward hát nem érted egy szív mely nem élhet a másik fele nélkül.

-         Bella nem vitatkozunk mindenki megy.- mondta Alice.

-         De.-akartam folytatni de Alice közbe szólt.

-         Bella én is láttam amit te.

-         Mit láttatok?- kérdezte Rose

-         Harcba keveredek és egyszer csak elsötétül minden és nem látom tovább Bella jövöjét csak homályos.

-         Alice elég!- szóltam rá.

-         Hogy mi?- nézett rám kérdőn Edward.

-         Menjünk haza inkább ott kényelmesebb.- szolalt meg Carlisle.

Mikor haza értünk messziről éreztük a vámpir szagot belül minden felforgatva és vérrel a falra volt írva : Bella vagy Volterrába jössz vagy meghalnak a Cullenek.

Emmett nagyon dühős volt!

-         Ez már a mi harcunk is hugi mondhatsz bármit én megölöm aki felforgatta az otthonunk.- szolalt meg Emmett.

-         Mi is megyünk  nincs mese- szolalt meg Jasper.

-         Akkor csomagoljunk.- szolt Carlisle

-         Istenem mit tettem minden az én hibám.

-         Tényleg Edward párja vagy, ő is mindig magát okolja. Ne csináld ezt a család tagja vagy és mi megvédjük a családtagjainkat.- lépett oda Rosalie.

Tudtam ha elhatározom magam Alice látni fogja és megállít. Egyedül kell mennem még ha meg is ölnek de nem eshet baja senkinek. Mennem kell. Lezárni a múltat elvarrni a szálakat! Aro közeledett felém biztos voltam benne tudja  mire készülök.

-         Kicsi Bella! Ne csinálj hülyeséget jó? Ismerlek ne akarj egyedül menni.

-         Honnan veszed hogy egyedül mennék?- néztem rá kérdőn.

-         Az apád vagyok.

-         Na ne! Ne akard nekem bemesélni, hogy törődsz velem igen állítólag az apám vagy, de mindig csak a főnököm voltál, aki parancsolt és ne akard meg mondani nekem, mit csináljak jó. –ezt már ordítottam felé. Már mindenki kinn volt az udvaron és döbbenten néztek ránk. Én futni kezdtem amilyen gyorsan, csak tudtam.

-         Edward hagyd őt most lenyugodni- mondta Aro.

-         Alice mit láttál? –kérdezte Jasper.

-         Ne Bella ne csináld.- súgta Alice a földre rogyva.

-         Bella egyedül megy Volterrába hát ennyire nem bízik bennem. –mondta Edward lehajtott fejjel.

-         Edward csak nem akarja hogy bajunk essen.- ölelte át Esme fiát.

-         Meg fogják ölni, miért csinálja ezt velem. Ha ő meghal én is. –sírta Edward anyának.

-         Utána megyünk végre vagy mi lesz? – Kérdezte Emmett.

-         Akkor  irány Volterra. –mondta Rosalie.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés