Szerda reggel kis híján elaludtam. Néhány perccel fél nyolc előtt ébredtem fel. Rohanva siettem a fürdőbe, majd vettem fel valami ruhát. Összedobáltam a tancuccaimat a táskámba. Lerohantam a földszintre, felvettem a cipőmet és már kint is voltam a házból. Bepattantam a Peugeotba és indítottam is. Kicsit többel hajtottam a kelleténél, de nem nagyon érdekelt. A suli parkolója már majdnem üres volt, mindenki az órájára igyekezett. Kiszálltam a kocsiból, bezártam és gyors léptekkel indultam el az iskola épülete felé. Ránéztem az órámra. Nyolc óra lesz öt perc múlva. A szekrényemhez rohantam, kinyitottam azt, bevágtam a kabátomat és kivettem a biológia cuccimat, ugyanis az első órám rögtön az volt. Becsuktam az ajtót és sietős léptekkel indultam el a terem felé. Sajnos mielőtt még beérhettem volna, becsöngettek. A tanár már bent volt és már az órát kezdte volna el, de én pont beléptem.
- Elnézést a késésért, többet nem fordul elő - motyogtam lehajtott fejjel.
Még soha életemben nem késtem el óráról.
- Semmi baj Miss McAlister, legközelebb induljon el előbb - felelte mosolyogva a tanár.
- Értettem - motyogtam.
- Foglaljon helyet.
A székemhez siettem, kihúztam és azonnal helyet foglaltam.
- Szia - köszönt egy kedves hang.
- Szia - válaszoltam és ráemeltem a tekintetemet.
Azok a karamell színú szempárok barátságosan és kedvesen néztek rám. Teljesen elmerültem bennük, nem is figyeltem a tanárra, pedig az lett volna a helyes, miután elkéstem. Az arcát fürkésztem, ami vidámságot és szeretet sugárzott. Még most is elbűvölt bőre kréta fehérsége. Olyan furcsa volt, de egyben babonázó is. Végül erőt vettem magamon és elfordítottam a tekintetemet róla. Mikor kicsöngettek, azonnal felpattantam és kisiettem az osztályból. A szekrényemből kivettem a történelem cuccaimat és elindultam a tanterem felé. Helyet foglaltam a középső padsorban. Nem sokkal később Alice is betoppant és helyet foglalt mellettem.
- Szia Alice - köszöntem mosolyogva. - Mizujs?
- Hello Sissy. Semmi különös. Csend és nyugalom. Nálad?
- Nálam se. Figyelj Alice, nincs kedved a hétvégén eljönni velem vásárolni? - kérdeztem.
- Kedves vagy, hogy megkérdezted, de sajnos nem érek rá, mert családi programunk van - mondta elszontyolódva.
- Ohh, értem. Sajnálom. Majd akkor máskor.
- Rendben. De akkor mindenfelé képpen elmegyünk.
- Tényleg és pontosan merre is található ez a Port Angeles nevű helység?
Alice elővett egy papírlapot és neki állt lerajzolni és elmagyarázni, hogy merre is kell mennem.
- Köszi a segítséget - mondtam és elraktam a papírt a tankönyvembe.
Meglepődve vettem észre, hogy Alice szeme is karamell színű. Furcsának találtam, hisz semmi rokoni szál nem kötötte össze Edwarddal. Milyen érdekes.
Gondolataimból a csengő zököntett ki. A tanítás folytatódott tovább, ahogy az rendjén is van. Az utolsó órám testnevelés volt. Nicollal együtt sétáltunk be az öltözőbe. Átöltöztünk és becsöngetéskor bementünk a tornaterembe.
- Jó napot. A nevem Elizabeth McAlister - mutatkoztam be a tanárnak.
- Üdvözlöm hölgyem. Mr Klaps edző vagyok. Álljon be a többiekhez - mondta a tanár.
Meglepődtem, mikor megláttam az összes Cullent.
- Jól van, figyelem emberek. Szeretnék látni két csoportot. Az egyik tábor lesz a röplabdát kedvelők csoportja, a másik pedig a nem kedvelőéké. Gyerünk, lássam azt a két csapatot! - adta ki az utasítást az edző.
Csalódva vettem észre, hogy Nicole nem szeret röpizni. Beálltam a röpizők csapatába. Ekkor szúrtam ki Alicet is a testvéreivel együt, akik ugyan ebben a csapatban voltak ahol én. 
- Jól van. Akkor oszoljatok két csapatra - hallottam a következő utasítást.
- Sissy! - hallottam meg a nevemet.
A hang irányába fordultam. Megláttam Alicet, aki nekem integetett.
- Csatlakozol hozzánk? - kérdezte, miközben közelebb sétáltam hozzájuk.
Többen tágra nyílt szemekkel figyeltek, ahogy közelebb lépek a Cullenekhez. Nicole is ámulva nézett utánam.
- Szívesen, de csak ha nem baj.
- Mért lenne baj? -kérdezte barátnőm mosolyogva.
- Hát nem tudom. Sziasztok - köszöntem
- Szia - köszöntek egyszerre.
- Hadd mutassam be a többieket - lépett mellém Alice. - Rosalie, Emmett, Jasper, Edwardot pedig már ismered - sorolta a neveket balról jobbra.
- Sissy McAlister - mutatkoztam be a többieknek, akik kedvesen és barátságosan rám mosolyogtak. 
Edwardra pillantottam, aki fél oldalas mosolyra húzta a száját. Visszamosolyogtam, majd beálltam előre.
- Sok szerencsét - hallottam meg Edward hangját és visszanéztem rá.
- Köszi - válaszoltam, s az ellenfélre pillantottam.
Azonnal kiszúrtam hátul, középen a csajt. Látszott rajta, hogy tud röpizni. Figyelmem a labdára szegeződött. Az ellenfél dobta be a labdát. Gyorsan körbenéztem, hogy felmérjem, hogy ki hol áll. Mellettem Alice állt, mellette pedig Emmett. Mögöttem Edward, mellette Rosalie és Jasper állt. Mire visszafordultam a labda már a levegőben volt. Jasper fogadta, majd tovább passzolta Alicenek.
- Sissy! - kiáltotta valaki a nevemet.
Barátnőm feladta a labdát nekem. A levegőbe ugrottam, hogy leüssem, de nem volt jó az időzítésem, így a labda a hálóba ütközött.
- Basszus - morogtam dühösen.
- Nyugi. Nincs semmi baj. Még van időnk - nyuktatot meg Alice.
Az ellenfél nyitott. Most Rosalie fogadta a labdát, majd nekem passzolta. Feladtam Alicenek, aki ügyesen leütötte. Az ellenfélnek még ideje sem volt felfogni, hogy mi történik, olyan gyorsan lement a játék. Forogtunk, most nálunk volt a nyitás. Emmett elkezdte pattogtatni a labdát, majd nyitott. Ámulva néztem végig a mozdulatait.
"- Milyen kecsesen mozognak" - gondoltam.
A másik csapat sikeresen fogadta, kijátszották a három érintést, majd lecsapták a labdát, de nem sült el, ahogy ők gondolták. Ugyanis még időben kapcsoltam, így becsúszással együtt sikeresen visszatudtam ütni. A másik csapat leblokkolt, így a labda a földön pattant.
- Segíthetek? - nyújtotta felém Edward a kezét.
- Igen, köszönöm - feleltem és megfogtam a kezét.
Meglepett, hogy milyen hideg a keze. Edward  felhúzott.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen. Köszi a segítséget - mosolyodtam el.
- Rendben, nincs mit - felelte, azzal visszasétált a helyére.
Körbe néztem a teremben, ahol az összes lány és fiú engem bámult. Zavarba jöttem, hisz nem szoktak megbámulni ilyen sokan. Nem értettem a bámulás okát. A játék folytatódott, míg ki nem csöngettek. Végül mi nyertünk és a másik csapat vesztesen lépett ki az ajtón.
- Hát, köszi a játékot. Nagyon élveztem. Majd még találkozunk - mondtam és szembe fordultam a csapat társaimmal és mindegyikőjük szemébe néztem.
- Ugyan, semmiség. Jó volt veled játszani - szólalt meg a szőke hajú lány mosolyogva.
- Köszi, sziasztok - köszöntem.
- Szia - köszönt egyszerre Alice és Edward.
Utóljára még végig néztem rajtuk. Azonnal kiszúrtam, hogy egyforma színű a szemük, talán Jaspernek sötétebb volt, mint a többieknek. Besétáltam az öltözőbe, ahol mindenki irigykedve vagy ámulva nézett rám. Még Nicole is tágra nyílt szemekkel figyelt.
- Mi az? - kérdeztem felhúzva a szemöldökömet.
- Még kérdezed? Hát nem látod? A Cullenekkel társalogsz, mikor ők idáig senkit nem engedtek magukat közel. Olyan ijesztőek. Nem félsz tőlük?
- Nicole, nyugalom. Ugyan mért félnék tőlük? Szívesen bszélgetnek és ismerkednek mással. S igenis nagyon kedvesek.
- Hűha, ennyire összebarátkoztál Aliceszel? - kérdezte, mikor már az ajtón léptünk ki.
-Igen, nagyon kedves, ahogy a többiek is - mondtam és megláttam Edwardot a falnak támaszkodva.
Rám emelte karamell színű szemeit és elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá.
- Jól van, akkor majd holnap találkozunk - kapcsolt Nicole azonnal. - Szia Sissy.
- Rendben. Szia.
Barátnőm gyors pillantást váltott Edwarddal és elsietett.
- Szia - köszönt elsőnek.
- Szia.
- Gondoltam megvárlak és elkísérlek, persze ha nem zavarok.
- Ugyan, dehogy.
- Nagyon jól játszottál.
- Köszönöm.
- Régóta röplabdázol? - kérdezte, miközben a szekrényemhez sétáltunk.
- Úgy két éve. A másik sulimban mindenki szeretett röpizni, így én is megkedveltem. Azért te sem panaszkodhatsz, mert jól játszol te is. Sportolsz valami mást is?
- Baseballozni szoktam.
- Tényleg Alice említette is - jutott az eszembe. - Elnézést - mondtam és kinyitottam a szekrényemet, összeszedtem a cuccaimat, felvettem a kabátomat, majd tovább indultunk a kijárat felé.
Csendben sétáltunk végig a kocsimig. Éreztem, hogy mindenki minket figyel.
- Nos, akkor holnap találkozunk - mondta Edward és kinyitotta a kocsi ajtót udvariasan előttem.
- Köszönöm - feleltem és beültem a kocsimba.
- Szia - köszönt el és rám mosolygott.
Sarkon fordult és elindult. Becsuktam az ajtót . Indítottam, körbe néztem és megláttam, hogy Edward beül az ezüst színű Volvóba és indít. Elámultam, hogy milyen gyönyörű szép kocsija van. Biztos a szülei jól keresnek. Szép lassan leindultam, majd kikanyarodtam a főútra. Nem sokkal később az ezüst kocsi megelőzőt és villantott hármat a vészjelzővel, mire én felnevettem. Aztán Edward váltott és néhány másodperc múlva eltűnt a szemem elől.
Otthon kábultam másztam ki a kocsiból.
- Megjöttem - kiáltottam, mikor beléptem.
- Szia kicsim. Milyen volt a mai napod?
- Jó volt, bár reggel majdnem elaludtam.
- Azért beértél a suliba időben? - aggódalmaskodott anya.
- Persze. Most megyek. Majd vacsinál találkozunk - valászoltam és felsétáltam az emeletre.
Mivel nem volt sok házi feladatom, így lecke írás után felvettem valami melegebb pulcsit és kiültem az erkélyre, ahova anyuéknak köszönheteőn kikerült két szék és egy asztal. Az erkélyem az udvarra és az erdő felé nézett. Imádtam kint a szabadban tartózkodni. Sötétedett, mikor úgy döntöttem, hogy bemegyek. Ekkor pillantottam meg Őt. nem hittem a szememnek, hogy Edward Cullen áll az egyik fa mellett és engem figyel.
Mire pislogtam kettőt, már nem volt ott. Azonnal beszaladtam a szobába, majd le a lépcsőn és ki az udvarra. Anya nagyon elfoglalt volt, így nem vett észre. Kint az erdőig sétáltam. Körbe néztem, szememmel a fiút kerestem.
- Te meghibbantál Sissy - mondtam magamnak hangosan, majd visszasétáltam a házba.
Nem is sejtettem, hogy valaki titkon figyel engem fentről az ágak közül, majd nem sokkal később eltűnik a sötétben. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés