28.fejezet

Hamar a folyóhoz értem és azonnal belegázoltam a jéghideg vízbe.Levetettem a ruháim nagy részét,csak a nadrágot és a melltartót hagytam magamon.A pólómat nekidõrzsöltem a legtöbb fának,amelyek az ellenkezõ irányban voltak mint amerre én tartok.Így eléríthetem õket,legalábbis remélem,és nem fognak rám bukkanni.Gondosan ügyeltem arra,hogy ne hagyjam magam mögött a lábnyomomat vagy nehogy elejtsek akár csak egyetlen egy olyan dolgot ami az enyém.Mikor végeztem,elindultam a házam felé,hogy végre biztonságban lehessek,és hogy figyelmeztetni tudjam megvannak az eredeti gyilkosok.El sem tudom hinni hogy Josh képes volt szökvetkezni Kyleval.Hogy képes volt megölni Charliet.Hogy képes volt ekkora szörnyûségre.Lehet hogy elhagytam,és nem akartam már vele lenni,de az nem ok arra hogy ilyeneket csináljon.Hangot hallottam a hátam mögött.Nem lehet hogy itt lennének.Hisz volt közüttünk sok távolság,nem érhettek utol ennyi idõ alatt.Ráadásul ott vannak a félrevezetõ nyomok.Nem vették volna be és mégis erre jöttek?De amikor hátrafordultam nem Kyleval és Joshal találtam magam szembe,hanem azzal akivel a legkevésbé gondoltam volna.Leah gyûlölködõ pillantásokat küldött felém,teste remegett az elfolytott dühtõl.Nem sokáig bírja magát tûrtõztetni,bármelyik pillanatban átváltozhat.

-Leah...mit keresel te itt?-kérdeztem nyugodt hangon,bár valósággal szétvetett az idegesség.

-Téged kereslek Nessie Cullen!Nem volt elég hogy majdnem megöltél engem most Jaket is bajba kevered!!!-üvöltötte.

-Bajba keverem?Nem csinálok semmit!!-védekeztem.

-Akkor mégis ki volt az,aki megvádolta azzal hogy megölte Charliet?Te voltál!!Tudtad hogy Jake soha nem tenne ilyet mégis megvádoltad!!-fortyogott.

-Sajnálom.De most már nem vádolom meg...tudom kik az igazi gyilkosok!És erre tartanak Leah!!Menj el innen ha nem akarsz bajbakeveredni.

-Nem megyek én innen addig amíg meg nem öllek!!-kiáltotta és rám vetette magát.Teljesen kétségbe voltam esve.Nem tudtam mit évõ legyek.Emlékszem mi történt akkor amikor megsebesítettem.Jake megharagudott rám de nagyon.Mi fog történni ha most visszatámadok rá?Ha viszont hagyom magam akkor õ fog megölni.Így hát nem jó kedvvel de küzdöttem,kivédtem a támadásait,és próbáltam minél kevesebb sérülést csinálni neki,nem akartam gyilkos lenni.A bozótosban mozgás hallatszott.Leah,a fehér farkas bár hallotta,mert idegesen rángatni kezdte a fülét,nem hagyta abba támadásomat,dühösen morgott.Az én tekintetem viszont elkalandozott az erdp irányába ahonnan kilépett az a két vámpír,akitõl rettegtem.Szóval mégis megtaláltak.És ez mind csak Leah hibája.Ha õ nem támad rám,ha békén hagy akkor nem hallották volna meg a csatározásunk hangjait,nem kellett volna megállnom,hanem futhattam volna tovább és õk nem találtak volna meg.Dühösen lerúgtam magamról  a nagy farkast,aki nyûszítve ért földet,de azonnal felpattant és az erdõ felöl érkezõ hang irányába fordult.Kyle és Josh lassú léptekkel közeledtek felénk,mintha egész lényük azt sugallta volna:mi nem tudunk veszíteni.

-Nessie drága hát azt hiszed elmenekülhetsz elõlünk?-dörmögte Kyle,majd pillantása Leahra esett,aki fenyegetõen morgott egyet.Kész volt rá hogy bármelyik pillanatban rávesse magát a vámpírokra.

-Miért kellett Jacobot belekeverni ebbe az egészbe?-kérdeztem,bár a választ tudtam,csak azt akartam hogy Leah elhigyje végre hogy nem én voltam az,aki bajba keverte.

-Szerettük volna azt elérni hogy egy életre meggyûlöld õt!!-sziszegte Josh.

-Hát nem sikerült!Szeretem Jaket értitek?És mindig szeretni is fogom!!!

-Ugyan már Nessie...az egy korcs...-húzta el undorodva a száját Kyle és Leahra mutatott-talán õ is az egyik...barátod??

-Igen.És készen áll a harcra ugye?-kérlelõn néztem Leahra,aki nagy farkasfejével lassan,de biztosan bólintott egyet.

-Még hogy harcra!Itt nem kell hogy harc legyen ha képes leszel velünk jönni!Csúnyán átvertél az elõbb minket...-rázogatta a fejét.

-Nem megyek veletek!!Soha nem fogok hozzátok tartozni megértetted??-üvöltöttem a képébe.

-Nagy kár!-csak ennyit mondott és azonnal rámtámadt,míg Josh Leaht vette célba.Dupla küzdelem folyt ott az erdõ szélén.Mindig erõmet bevetve harcoltam,tudtam hogy le kell Kylet gyõznöm,mert csak így érhet véget ez a borzalmas történet amibe belecsöppentünk.Leah is derekasan küzdött,dühödt támadásokkal ostromolta Josht,aki lévén hogy újszülött volt,sokkal nagyobb erõvel rendelkezett mint a normál vámpírok,például Kyle.Rávetettem magam a hátára,fogaimat belemélyesztettem a vállába.Hangosan felordított fájdalmában,teljes erejébõl nekivágott az egyik fának.A lábam szokásától eltérõen vérezni kezdett.Na ez a hátránya ha valaki félvér.Josh megmerevedett Leahval való harca közben,vérvörös szemeit felém fordította.Tekintete a lábambõl kifelé lövellõ vérsugárra öszpontosult.Aztán villámgyorsan felém kezdett el rohanni,és gondolkodás nélkül belémvájta fogait.A fájdalom szörnyû,ahogy az éles vámpírfogak átszakítsák a bõrömet.Leah hátulról támadt rá Joshra de a többire már nem emlékszem.Lehunytam a szemeimet.És életemben sokadszorra elvesztettem az eszméletem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés