16. fejezet.

Búcsú.

Alig vártam, hogy előadjam a tervemet. Még két óra volt az utazásig. A fejemben pontos haditervet készítettem, de próbáltam eldugni, hogy apa ne lássa.  Mintha csak egy játékról beszélnék. De abban a pillanatban az volt az egyetlen esélyem. Ha nem jön be… arra nem is merek gondolni.

                                                                                    ***

-  Carlie, összepakoltál már? – kérdezte apa.

- Nem apa, mindjárt megyek.

Tudtam, hogy tíz percen belül feljön hozzám. Hoppá… vagy annyi se kell. Kopogtattak. – Szabad!

- Szia, kölyök! – majd leült az ágyamra. Nézd, én tudom, hogy nem könnyű a helyzeted, de hidd el nincs mit tennünk. Tudod, hogy Nessie itt marad, és hát Anyád tudod, ő nem tud bele törődni, úgy érzi, elveszíthet titeket. És ha úgy nézzük Nessiet egy kicsit el is veszítette.

- De hát ez butaság! – csúszott ki.

- Igen, az. – nevetett szomorúan apa. – ő csak nem akar téged is elveszteni, ahogyan én se. A család se. Anyád próbálja titkolni, de látszik, hogy retteg tőle, hogy ha úgy adódna, te nem szállsz velünk repülőre. 

- Nyugodj meg apa… ott leszek veletek. – mondtam és komolyan is gondoltam.

- Kicsim, én tudom milyen ez neked… - Csak azt ne mond, hogy kiheverem, kérlek. - küszködtem a könnyeimmel. Majd megölelt.

- Ha szeretnél beszélni róla, azt szeretném, hogy tudd, mi itt vagyunk neked. Itt vagyok, kicsim.

- Neked is ilyen nehéz volt elhagyni anyát?- zokogtam a vállán.

- Pokolian.

                                                                                ***

Nessie-ék eljöttek elbúcsúzni. Addigra kicsit rendbe pofoztam magam, pedig úgy tomboltam volna még. De Jaspernek kicsit sok volt az a tömény fájdalom, amit én éreztem, és azt végképp nem akartam, hogy ő is szenvedjen.  Így hát remeteként próbáltam elkerülni.  Csöngettek.

-         Majd én kinyitom.

Sue, és Seth volt az ajtóban. Sue a kezembe nyomott egy kiskosár sütit. A szagából ítélve csokoládés. Hú, imádom a csokoládét, az a kedvencem. Seth csókot adod majd beinvitáltam őket.

-         Felmegyünk a szobámba? – súgtam.  Alice rém kacsintott. De láttam, hogy a mosolyt csak miattam erőltet cseresznye ajkaira. Hiányzott a boldogság tüze a szemeiből. Költözés…

-         Ezt neked csináltam, de csak akkor adom oda, ha megígéred, hogy csak a repülőn nyitod ki. – nyújtott oda egy borítékot.

Nagyon kíváncsi voltam.

-         Megígérem!

-         Szeretnék neked adni valamit. - mondta majd a nyakában lévő nyakláncért nyúlt. – Azt szeretném, ha ez a tied lenne. - nyújtotta át.

-         De Seth ezt apukádtól kaptad. – Ő is ezt akarná, hidd el. Tette a nyakamba az ékszert.

-         Köszönöm, szerelmem soha nem fogom levenni. – csókoltam meg.

                                                                      ***

A repülőn vagyok. Hogy mit érzek? Az most bonyolult.  A nyakláncomon a medált tapogattam. Egy kicsi farkas. Arra gondoltam, akitől kaptam ezt a medált.  Mennyire vágyok az ölelésére, a csókjaira. Hogy érezzem az illatát. Tudtam, hogy nem utoljára látom, de a tudat, hogy nem leszek a közelébe. Aznap este egy ismeretlen nőről álmodtam, aki egy ismerős férfi karjaiban feküdt és csókolták egymást. A férfi Seth volt. Amikor felriadtam tudtam, hogy ez nem történhet meg. Kibontottam a levelet.

 Drága kincsem!

Annyi mindent szeretnék mondani neked. Belese merek gondolni milyen, lesz a jövő, ha nem leszel velem. Tudnod kell, hogy te vagy életem értelme, és ha valaha megbántottalak sajnálom. Soha se tudnálak bántani, még mindig bűntudatom van, amiket mondtam neked.

Soha de soha nem gondoltam komolyan. Tudod, hogy nem vagyok valami jó az írásban…

Szóval NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON SZERETLEK. Várni fogok rád! Akár egy életen át.

Tudom, hogy nem sokára újra a karjaimban foglak tartani. Én leszek újra a legboldogabb férfi a földön.  De addig erősnek kell lennünk szerelmem.

A veled együtt eltöltött emlékek segíteni fognak. De ha úgy alakulna, hogy bele szeretsz valaki másba… tudd, hogy nekem csak az számít, hogy boldog legyél.

Szeretlek! Seth

-         Telefont! – követeltem Alice telefonját.

-         Kérem, itt nem telefonálhat, várja meg a leszállást.

-         Tíz perc – szóltam vissza ingerülten.

Aztán átgondoltam, inkább írok egy sms-t amiben leírtam Sethnek hogy nekem vele kívül senkivel nem lesz boldog életem. És nagyon szomorú vagyok, hogy azt hiszi egy másik férfivel… aki nem ő boldog tudnék lenni. Szeretlek Seth és mindig is foglak- gondoltam magamba.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés