Két nap telt el hogy Carlie elment. Ebben a két napban folyton azon gondolkoztam, jól tettem-e hogy elengedtem. Biztos voltam, hogy nem. De neki így a legjobb.Folyton folyvást arra gondoltam mit csinálhat most. Rémképek ugrottak be, ahol az én szerelmem, más pasikkal csókolózott, és ez még a jobbik eset volt. Ha így fojtatom, paranoiás leszek az tuti. Persze, tudtam, hogy a képek soha nem válhatnak valósággá.De mégis rettegtem, hogy másnak mondja majd azokat a szavakat, amiket nekem suttogott. Hogy más érinti, úgy ahogyan én az első éjszakánkon. Nem szívesen változtam át. Jake is kiakadt a gondolataimtól, akkor mit mondjak én? A hiánya… olyan pótolhatatlan. Bele fogok őrülni.De akkor sem tudom felfogni, hogy engedhettem el az egyetlen csillagot az életemben.
Apával beszélgettem. A háttérben madárcsicsergés hallatszott. A virágok illatoztak.
-Mégis honnan tudjam, hogy az enyém-e a gyerek?MI?? Azt hittem rosszul hallok. Odanéztem. Már nem apa állt ott, hanem Seth. Kegyetlen szél támadt.
-Ki tudja kivel feküdtél össze, és visszaállítasz egy gyerekkel a hasadban? El kéne hinni, hogy az enyém? Még mit nem! Menj vissza a gyerekeddel együtt oda ahol voltál.
Minden szava ezernyi apró ám nagy kést forgatott a szívemben. Szabadkozni akartam.
-De hidd el rajtad kívül nincs és nem is volt senkim… kérlek, higgy nekem. - zokogtam. Nekünk… nekünk gyerekünk lesz.
-Nem neked lesz, gyereket én holnap esküszök, és elveszem életem szerelmét!- hallottam a jeges hangot.Sikítottam.
-Nyugodj meg kicsim- szorongatott valaki. – Csak álom volt, egy rossz álom. Kinyitottam a szemem. Apa és anya ölelt engem.
-Semmi baj kislányom törölte le anya a könnyeimet. Csak álmodtad… csak álom volt. – nyugtatgatott.
***
(Bella szemszöge)
-Carlie – kiáltott Edward.
-Mi van a lányommal?- rohantam én is. Pillanatok alatt a szobájában voltunk.
-Rosszat álmodik- szólt Edward – Fell kell keltenünk.
-Mit á… Edward közbevágott – Seth.
Carlie ott zokogott az ágyon álmában.Ez mindent elárult. Az én kislányom…
A következő másodpercben kinyitotta a szemét. Nem tudod megnyugodni.
-Anya, itt maradnál… nem akarok aludni.- kérlelt.
Edward megértően kiment. Oda másztam mellé. Azt akartam kérdezni, hogy mit álmodott, de akkor újra visszaemlékezne rá. Ha felkészült rá majd megosztja velem. Pokolian így látni.
A lányom szenved – gondoltam magamba.
-Amikor kicsi voltál gyakran „aludtam” veletek – próbáltam terelni a gondolatait. – olyan szép volt nézni, ahogyan édesen szuszogva aludtatok. – Tudod ilyenkor értettem meg apádat, amikor azt mondta, hogy örökké elnézné, ahogyan alszok. - nevettem.
-Anya, kérdezhetek valamit?
-Persze Carlie, kérdezz bátran.
-Milyen lesz anyának lenni?
-Nem lesz könnyű, de ha belejössz, csodálatos anya leszel.
-Gondolod?
-Tudom kicsim.
***
Carlie szemszöge.
Utálok itt élni! Ez az egész hely egy nagy …
A nevem Carlie Cullen. Három hetes terhes vagyok a szerelmemtől, aki az otthonomban, Forksban él. Ja és fél vámpír vagyok, képességekkel. Újabban rászoktam a pingvinekre. A fókától undorodok, mármint ételként. Állatként nagyon aranyosak, de az ízük… az borzalmas. Az idő még Forksnál is borzalmasabb, de lehet, hogy csak a hangulatom miatt. Ugyanis az idő a hangulatom szerint változik. Amióta itt vagyunk, fagyos szél fúj, és jégeső esik. Egy nap volt, amikor ez a borzadály el ált. Amikor megtudtam, hogy babát várok. Elájultam, így derült ki.
Olyan boldog voltam, de aztán Seth-re gondoltam és újra fagyos szél fújt.
Nem tudja se ő, se Nessiék. Én akarom elmondani és nem telefonon. Annyiszor elképzeltem már hogy mit fogok mondani.
Még csak egy kicsit látszódott rajtam, bő ruhákban senki se vette észre. Nagypapa figyelmeztetett, hogy nem átlagos terhesség lesz, de eddig minden rendben. A kérdés az hogy meddig nem fog látszódni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés