Carlisle sürgött-forgott körülöttem, rengeteg vizsgálatott elvégzett. Jacob nem tágított mellõlem, végig fogta a kezem. Nagyon aggódtam,fogalmam sem volt arról, hogy mi bajom lehetett, még csak nem is sejtettem. Tíz perc elteltével Carlisle mosolyogva lépett oda hozzám, kezét ki tudja miért, a hasamra csúsztatta.

- Gratulálok nektek! Renesmee, Jacob... szülõk lesztek! - jelentette ki ünnepélyesen.

Szóhoz sem jutottam a döbbenettõl, tátott szájjal bámultam magam elé, majd magamhoz tértem, és Jake karjaiba vetettem magam.

- Jaj de jó! Hát nem nagyszerû? - lelkendeztem, szinte szárnyalltam a boldogságtól.

Soha nem gondoltam arra, hogy anya leszek, egyszerûen lehetetlennek tûnt, mivel vámpír voltam félig, de úgy látszik az emberi énem felül kerekedett bennem, megadva nekem azt a csodálatos érzést, hogy egy gyermek anyja legyek.

- Nessie, édesem én is nagyon örülök neki! - ölelt magához Jake, majd egy csókott nyomott a számra.

Alice sikítozva rohant be a szobába, boldogan vetette magát a karjaimban, õ is nagyon boldog volt, csak úgy mint Esme, és furcsa módon Rosalie. Rose mindig szeretett volna gyereket, és nagyon fájt neki, hogy így vámpírként nem eshet teherbe. Attól féltem, hogy esetleg rosszul fog neki esni, hogy én terhes lettem. Anya nagyon meglepõdött, de örömmel telve szorított magához engem, és Jaket. Jasper és Emmett is gratuláltak nekünk, mindenki nagyon lelkes volt. Apát viszont nem láttam sehol. Nem jött be a szobába, és nem láttam merre van.

- Apa hol van? - fordultam anyához, aki éppen Jakel tanácskozott. Anya szomorúan lesütötte a szemeit.

- Alicenek látomása volt errõl, és apád kiolvasta a fejébõl, hogy terhes vagy. Nagyon kiakadt, és kirohant a házból. Nem tudom merre ment, de egy biztos, nem fog egyhamar hazajönni. Át kell gondolnia ezt. Már azt is elég nehezen emésztette meg, hogy Jake és te összeházasodtok, nem hogy azt, hogy megtörténik az, ami lehetetlennek tûnt, teherbe estél. Carlisle egyáltalán, hogy lehetséges ez? - kérdezte Carlislet, aki a leleteket nézegette éppen.

- Nessie teste képes változásokra valamilyen mértékben, és ezért úgy gondolom, hogy csak úgy mint az emberek, õ is képes egy gyermek kihordására. Abban biztos vagyok, hogy a terhesség menete kicsit sem fog hasonlítani az emberekéhez, de hogy mire számíthatunk, azt nem tudom.

- Lehetnek bajok is? - kérdeztem félve, miközben hozzábújtam Jakehez.

- Fogalmam sincs. El kell még végeznem néhány vizsgálatot. Amint megtudok valamit ti lesztek az elsõk, akik megtudják.

- Nem lesz baj! Erõs gyerekünk lesz! - puszilta meg a homlokomat szerelmem. - és nem adódik majd semmilyen komplikáció! Ne aggódj!

- Rendben van! - suttogtam, és megcsókoltam.

Alice megköszörülte a torkát mögöttünk.

- Billy most hívott. Aggódik Jacob miatt. Azt kéri, hogy látogasd meg minél hamarabb. - jelentette be.

Jacob kérdõn nézett rám, én pedig mintha tudnák olvasni a gondolataiban, válaszoltam neki.

- Menjünk el hozzá! Nem kevés dolgot kell megtudnia! - feleltem.

Jake bólintott és engedte, hogy rátámaszkodjak. Kisegített az udvarra, beültetett az anyósülésre, majd beült a volán mögé. Felhúztam a pólómat, és megsimítottam a hasam alját, mely kicsit kidudorodott. Furcsa, nem rég még semmi sem látszott a terhességembõl, most meg úgy nézek ki, mint egy 4 hónapos terhes nõ. Legalább nem kell majd annyit várnom remélhetõleg a gyermekem megszületéséig.

- Min mosolyogsz annyira? - kérdezte Jake vigyorogva, majd tekintete a fedetlen hasamra tévedt. Odanyúlt egyik kezével és megsimította.

- Te csak az utat nézd! - csaptam rá nevetve a kezére, így visszatért a tekintete az útra.

Hamarosan meg is érkeztünk La Pusha, Billy Black éppen kint volt az udvaron, és néhány másik emberrel beszélgetett. Jöttünkre felénk fordította a fejét, és elmosolyodott. Kézen fogva sétáltunk oda hozzá, kissé elpirulva lehajtottam a fejemet, zavarban voltam az öreg Billy elõtt.

- Sziasztok! Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar idejöttök! - megölelte fiát jó szorosan, majd engem is magához vont.

- Apa lenne néhány bejelenteni valónk! - mondta Jake, és mosolyogva rám nézett - Nessie és én összeházasodunk!

- Ez nagyszerû! Gratulálok nektek! - mosolyodott el, és tényleg úgy láttam, hogy örül neki.

- Van más is... - suttogtam félénken. Billy kíváncsian nézett ránk.

- Mi lenne az? - kérdezte.

-Gyerekünk lesz. Terhes vagyok. - Billy arca felragyogott, szorosan megölelt engem, és sokáig a karjában tartott.

- Jaj ha tudtam volna, hogy ilyen jó híreket hoztok! - lelkesedett, kitörölt a szemébõl egy apró kis könnycseppet.

- Nagyon örülök hogy örül neki! - mosolyodtam el.-

- Na és fiú lesz vagy lány? - érdeklõdött.

- Azt még nem tudjuk! - válaszoltam neki, majd az órámra néztem - Jake nekünk szerintem mennünk kellene, Carlisle lehet kiderített már valamit!

- Rendben van! Szia apa! Még látjuk egymást!!

- Sziasztok! - köszönt el Billy is

Jakel visszamentünk a kocsihoz, és hazahajtottunk. Szinte rohantam be Carlisle irodájába, szerettem volna minél többet megtudni a babánkról.

- Van valami hír? - kérdeztem türelmetlenül.

- Igen van. Megállapítottam a babák nevét! - mosolyodott el.

- Babák? - húztam fel a szemöldököm.

- Igen Nessie. Ikreket vársz. Két lányt. - kitágult szemekkel, tátott szájjal néztem rá, majd ott, úgy ahogy voltam, elájultam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés