2. fejezet

Pár perc múlva már meg is érkeztünk a Cullen házhoz.
- Azta. - néztem körül. - Ez fantasztikus.
- És még nem is láttad belülről. - kacsintott Alice.
- El se tudom képzelni. - vigyorogtam. Bementünk a házba és a nappali közepén megláttam egy barna hajú 20-as nőt és egy szőke hajú szintén 20-as pasit.

- Bella. - szólt nekem Alice. - Ő itt Esme. - mutatott először a nőre. - Ő pedig Carlisle. - majd a férfira.
- Örvendek. - mondtam miközben kezet fogtam velük.

- Tegezz csak minket. - mosolygott Esme.
- Rendben.
- Szóval Bella azt mondta, ha Emmettnek sincs ellenvetése akkor elmondják nekünk, hogy mi volt miután elment Emmett.
- Felőlem. - szólalt meg az említett. - Szóval, mint tudjátok miután megöltem azt a lányt úgy éreztem, hogy csalódást okoztam, tehát leléptem. Azt hiszem a második héten találkoztam Bellával. Beszélgettünk és elmondtam neki, hogy mi történt és azt mondta, hogy ő tud segíteni, tehát vettünk egy házat és beiratkoztunk a helyi suliba. Bella elve az volt, hogy feszegessük a határaimat, amit meg is oldott. - nézett rám tetetett dühvel.
- A suliba összehaverkodtunk pár emberrel...
- Pár emberrel mi. Bella egy egész hadsereget hozott össze. - mire többiek elkezdtek nevetni.
- Semmit nem változtál. - vágtam hátba Emmettet, mire lefordult a kanapéről. A többiek elkezdtek még hangosabban nevetni. - Ugyanolyan idegesítő vagy, mint voltál. Tudjátok... - fordultam a többiek felé. - egész este Rosalie-ról mesélt. Nem az volt a baj, hogy mesélt, hanem, hogy volt olyan történet amit pontosan 43-szor hallottam. Rólatok is mesélt. - mosolyogtam a többiekre.
- Egyszer annyira felidegesítettem, hogy leromboltunk egy két emeletes házat. Mindent hozzám vágott. Sőt még az egyik falat is. - röhögött. - Két emeletből lett nulla . Sőt olyan hangosak voltunk, hogy az erdő szélén állt egy ház és a lakója kihívta a rendőrséget és másnap már a TV-be láttuk a maradványokat.

- A sütőt felrobbantottuk. Szerintem azt hallották meg. - mosolyogtam. - Mindegy miután 8 évig együtt éltünk azt mondtam, hogy ideje lenne haza mennie.
- De azt még mindig nem értem, hogy miért nem jöttél velem. - gondolkodott Emmett.
- Mert nem. - komorodtam el. Majd megszólalt Carlisle.
- Feltehetek pár kérdést? - kérdezte.
- Csak nyugodtan. - feleltem.
- Mióta vagy vámpír?
- Idén lesz 136 éve.
- Ki változtatott át?
- Nem tudom.
- Akkor milyen volt az újszülött korod?
- Ha úgy vesszük akkor nekem nem volt. Egy erdőben ébredtem és azóta állatokon élek. Soha nem voltam képes embert ölni.
- Elképesztő. Van valami képességed?
- Ami azt illeti kettő is. Van egy mentális pajzsom és ha hozzáérek egy másik vámpírhoz akkor át veszem a képességét.
- Mennyi időre?
- Attól függ, hogy mennyi ideig érintkezem azzal a bizonyos személlyel.
- A mentális pajzsod, hogy működik. - kérdezte Jasper.
- Könnyebb elmagyarázni egy példával. Szóval ugye Edward gondolatolvasó. - mondtam, mire ránéztem és elakadtam.
- Bella- szólongatott Esme. - Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, persze. Na szóval, ha én kiterjesztem a pajzsom Edwardra akkor hallja a gondolataimat, de mivel ezt nem szeretném, a pajzs marad. De ha mondjuk Emmettre akkor Edward se az én gondolataimat, se Emmett gondolatait nem hallja.
- Edward akkor egy sakk meccs úgy, hogy Bella elrejti a gondolataimat? - nézett rám, mire megvontam a vállam.
- Benne vagyok. Most? - kérdezte.
- Igen. - mondta, mire mindketten leültek a sakktáblához.
- Rendben egy pillanat. - mondtam és behunytam a szemem és Emmetre koncentráltam, mire éreztem, hogy a pajzsom tágul. Még pár másodperc és... Állj! - Kész vagyok kezdhetitek. - mondtam.

Körülbelül egy órán át játszottak és Edward nyert.
- Pajzs ide, pajzs oda akkor is én vagyok a jobb. - vigyorgott. Mire az elmémben megint megszólalt az a dallam. Szerettem amikor ez van. Kizártam a külvilágot és átadtam magam a zenének. Majd Alice hangja rántott vissza a valóságba.

- Bella.
- Jól vagyok. - mondtam. Alice szeme elhomályosult és meredt a semmibe. Valószínűleg látomása van. Pár perc múlva már újra közöttünk volt. - Mit láttál? - kérdeztem.

- A hétvégén nagy vihar lesz. A suli tornatermébe bele fog csapni a villám. - közölte.
- Király. Mehetünk baseballozni. - mondta Emmett.
- Oké. - mondták a többiek.
- Bella ugye te is jössz? - táncolt mellém Alice.
- Mehet. De én most megyek. - majd elindultam az kifelé.
- Holnap is át jössz suli után? - kérdezte Rose.
- Nem hiszem még vennem kell pár dolgot a házba meg ruhák is kellenek. - mondtam, mire Alice mosolya le hervadt. - De ha valaki akar velem jönni nem bánom. - mosolyogtam.
- Oké. -vágta rá egyből Rosalie és Alice, mire mindenki elkezdett kuncogni.
- Akkor én megyek is. Sziasztok. - köszöntem el és kiléptem az ajtón.
- Szia.- köszöntek egyszerre, majd beszálltam az autómba és elhajtottam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés