33.fejezet

Ki tudja, mióta voltam már úton, az idõ végtelennek tûnt számomra. Könnyes szemekkel futottam a széllel szemben, el a fájdalom elõl, el azok elõl, akik árthatnak a kisbabáimnak. Magam sem tudtam, merre tartok, csak mentem, amerre jónak találtam. Az esõ cseperegni kezdett, és a szél is eléggé fújt már, de engem ez nem zavart. A vámpírokat, és a félvámpírokat semmi nem zavarja. Egy hét elteltével még senki sem talált rám, sõt, lehet, hogy nem is kerestek. Aggódtam Jake miatt, aggódtam amiatt, hogy amíg nem vagyok mellette, valamilyen õrültséget mûvel, és fõleg amiatt aggódtam, hogy amíg nem vagyok ott, apa és Jake egymásnak fognak esni. Nem hagyhattam, hogy bármelyiküknek baja essen, de visszamenni nem akartam, Bíztam abban, hogy a többiek közbe fognak avatkozni, ha valami baj történik. Vadászni kezdtem, elfogtam öt nagy szarvast, bár a hasam kissé akadályozott ezen tevékenység végzésében. Most járhattam a második hátben, de a hasam már akkora volt, mint egy 8 hónapos terhesé, és ez csak nõni fog. Tudtam, hogy anya egy hónapig volt terhes velem, arra számítottam, hogy én is eddig leszek. Ha tényleg úgy lesz, ahogy gondolom, akkor már csak két hét, és megszületnek az ikrek. Két hét, és hazamehetek, megmutathatom nekik, nem volt igazuk, és semmi baj nincsen. Két teljes hét még Jacob nélkül. Nagyon hiányzott, a köztünk lévõ kötelék miatt nem bírtam messzebbre menni annál, ahol most vagyok. Egy kis faluban telepedtem le, kivettem magamnak egy kis szobát az egyik hotelban. Elleszek itt egy darabig, de sokáig nem maradhatok, kissé feltûnõ a gyorsan növõ pocakom. Éppen kint sétáltam az utcán, mikor megpillantottam õt. Alice sebesen rohant felém, elõttem pedig fefékezett. A nyakamba ugrott, szorosan átölelt.

- Örülök hogy látlak Nessie!! - lelkendezett

- Honnan tudtad, hogy itt leszek? Alice! - kérdeztem tõle türelmetlenül.

- Látomásom volt. Nessie vissza kell jönnöd. Jacob teljesen ki van, csak úgy mint a többiek! - kérlelt.

- Nem megyek. Bántani akarják a kisbabákat. Nem hagyhatom!!

- Nem fogjáák bántani! Ígérem neked! Csak kérlek gyere vissza! - ha ember lett volna, bizonyára könnyezett volna a szeme.

Meghatott, hogy ennyire aggódnak értem, és sajnáltam Alicet, de fogalmam sem volt arról, hogy mit kellene tennem.

- Jake... mit csinál?

- Semmit. Olyan mintha döglõdne. Szinte alig él. Nagyon hiányzol neki. Belehal, ha nem térsz vissza! - mondta.

- Ilyet ne mondj! Visszamegyek majd, ha megszültem! - feleltem dacosan.

- Nessie most gyere! Ha látnád Jake-et... ha látnád...

- Egy kis ideig még kibírja nélkülem!

- Nem, te nem érted! Jake megkérte Edwardot, hogy ha 24 órán belül nem térsz vissza, akkor ölje meg!

Ledöbbentem. Nem történhet meg az, amitõl a legjobban féltem. Nem engedem, hogy megtörténjen. Hirtelen nem voltam olyan magabiztos. Tudtam, hogy haza kell mennem. Most a legfontosabbak apa és Jake.

- Induljunk! - mondtam, Alice bólintott.

Gyorsan szaladtunk, minél elõbb haza akartunk érni, de mivel messze voltunk, beletelt két napunkba. Szedtem a lábam, ahogy csak bírtam, de folyamatosan nõvõ hasam miatt nem rohanhattam olyan sebesen mint Alice, aki türelmetlenül toporzékolva várt be mindig engem. Két teljes nap múlva megérkeztünk, vissza Sequimbe. Huszonnégy óra. Csak nehogy késõ legyen. Ha megtörtént, akkor én is megfogok halni. Megöletem magamat, ha Jake halott. Berohantam a házba, nem törõdve a többiek meglepett nézésével, és Jake-et kezdtem el keresni.

- Jake! Jake! Jake! Merre vagy? Nessie vagyok! Hol vagy? - kiáltottam.

- Nessie! - hallottam meg magam mögött apa hangját.

Odarohantam hozzá, mérgesen farkasszemet néztem vele.

- Hol van Jake apa? Merre van? Mit tettél vele? - förmedtem rá.

Szomorúan megrázta a fejét, majd az erdõ felé bökött. Rohanni kezdtem, és hamarosan megtaláltam Jake-et, amint farkas alakjában fekszik a földön, tehetetlenül, csupa vér az egész teste. Mikor meglátott, elmosolyodott, azzal a gyönyörû farkasmosollyal, mancsát közelebb tolta hozzám.

- Jake! Jake! - nyöszörögtem kétségbeesetten, zokogba borultam rá haldokló testére - Carlisle! Carlisle!

- Carlisle a kórházban van Nessie! - lépett mögém apa.

Dühösen néztem rá, lángoltam a dühtõl, szemeim villámokat szórtak.

- Hogy tehetted ezt?! - üvöltöttem.

- Õ kérte. És nem öltem meg Nessie, mint ahogy kellett volna.

- De így is meg fog halni! - nyûszítettem, simogatva Jake farkastestét - miért nem gyógyulnak be a sebei mint mindig? Miért nem?

- Mert méreg van benne... - lefagytam, ott helyben.

Reszkettem egész testemben, szememból folytak a könnyek. Ránéztem a Jacob vérétõl vöröslõ kezemre, és a testre, amely gyengén, védtelenül terül el elõttem a földön. Ha õ meghal, én is megyek utána. Nem élhetek nélküle. Szörnyû fájdalmat éreztem a hasam környékén, mely egyre csak erõsödött. Összegörnyedtem, Jacob mellé estem, görcsölt mindenem a folyamatos fájdalomtól.

- Á! - kiáltottam, apa rögtön ott termett, és bevitt a házba.

- Renesmee! Renesmee! Mi van veled? Mi történik? Alice! Jasper! Bella! Valaki! - kiáltott, az összes Cullen berohant a szobába, és elszörnyedve néztek engem.

Éreztem, ahogy odalent, az alsó részem vérben úszik, és a fájdalom elviselhetetlen volt.

- Nessie szül - jelentette ki Esme csendesen.

Mindenki ledöbbent, én meg ordítoztam a fájdalomtól, s közben Jake-re gondoltam. Jake-re, akinek teste odakint hever a földön, ki tudja él a még egyáltalán.

- Nem hagylak el Jake! Veled megyek! - nyöszörögtem a fájdalomtól, könnyes szemeimet örökte lehunytam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés