Edward

Amint Jasperék elhagyták a házat a kicsik sírni kezdtek. Bella és Esme boldogan fogták ölükbe és ringatták a két csöppséget. Ismét átjárt az apai öröm és türelmetlenül vártam, hogy Jake haza hozza a lányomat.

Renesmee egy hete ment La Push-ba óvintézkedés miatt. Persze amilyen okos egyből rájött, hogy újdonsült családtagok miatt van mindez. Három taggal bővültünk és ennek mindenki örül, még Rosalie is mivel kiélheti anyai ösztöneit.

- Edward segítenél? – jött mellém gyönyörű szerelmem Danielt ringatva a kezében.

- Persze, miben segítsek?

- Nem nekem, ha nem Rose-nak – a baba mocorogni kezdett a karjaiban ezért eltolta a pajzsát. – „Egy kis meglepetés Alice-nek! Mennék én is, de rabul ejtett ez a kis hódító” - bökött fejével Danre. Szélesen rá mosolyogtam majd egy gyenge csók után megkerestem húgomat.

Jasper szobájában meg is találtam és hangosan felnevettem, amikor megláttam Em-et amint egy kisággyal szerencsétlenkedik.

- Ne nevess! – kórholt le és morcosan fordult felém. – Inkább segíts. Komolyan, ha még egy gyerek jön, a házhoz én elköltözök. – Rosalie a kezében tartott könyvel tarkón ütötte majd visszatért az olvasáshoz.

Délutánra végeztünk mindennel és már egyáltalán nem emlékeztetett a régi helyre amikor Jasper egyedül töltötte itt mindennapjait. Mivel mi is megtartottuk Bellával a szobámat ezért úgy döntöttünk, hogy Alice-ék is megérdemelnek, egy külön kis zugot ahol kettesben lehetnek.  Ezért a legfelső emeleten a lányok egyik gardrób szobáját kiürítve berendeztünk egy hálószobát. A régit meg gyerek szobává alakítottuk ahol nem csak a két új csöppség de Nessie is aludhat majd. *

A tudat, hogy mindenki boldog a családban örömmel töltött el. Meghallva Renesmee kacagását fent hagyva Emmettéket már indultam is lefele.

- Apu, apu! – szaladt felém kislányom mikor az utolsó lépcsőfokról is leléptem.

- Szia – felkaptam és megpördülve vele megöleltem. – Jól érezted magad La Push-ba?

- Iiiigeen! – adta tudtunkra hangosan. A kicsik egyből felébredtek, és bár nem sírtak, de kíváncsi szemekkel vizsgálták szerelmemet és anyámat.

- Oh… - mászott le az ölemből Nessie, hogy megnézze az unokatesóit.

Renesmee (szemszöge kicsit másként)

Jake-kel nagyon jól éreztem magam az egy hét alatt, de már hiányoztak anyáék és a többiek. Mindig örültem, ha farkason ülve „repültem” át az erdőt. Ez most sem volt máshogy.

Negyedóra alatt már otthon is voltam és leugorva farkasom hátáról szaladtam be a házba. Anya, nagymama és nagypapa az ajtóba várt és örültek, hogy itthon vagyok. Én is örültem neki, hogy újra láthatom őket, de még is, amikor apa lejött a lépcsőn voltam a legboldogabb. Annak ellenére, hogy Jacobbal szigorú és nehezen egyezik bele, hogy elmenjek vele valahova ő még is csak az én apukám.

A nyakába ugrottam mire ő körbeforgott velünk. Hangosan nevettem és válaszoltam minden kérdésére, amit csak feltett, míg végül észre nem vettem a finom édes ismeretlen illatokat. Lemásztam az öleléséből és anyáékhoz sietve megnéztem kiktől származnak.

A kannapéval szembe két bölcső volt, az egyikben egy párszál fekete hajú, ezüstösen kékszemű kislány a másikban meg egy zöld szemű, szőke fürtős fiú nézett vissza rám. Megérintettem nagymama arcát, hogy így kérdezzem meg azt, amit tudni szeretnék.

- Igen, ők az unokatestvéreid kicsim. Alice és Jasper babái – szeretett teljes mosollyal válaszolt. Ezer meg ezer kérdésem lett volna mikor Jasperén kívül egy különösen finom andalító illatot hozott magával a szél az erdő felől. És még volt egy másik is, ami kicsit hasonlított az én farkasoméhoz. Apáék is megérezhették, mert egyből megmerevedtek majd a babákat felkapva mindenki feszülten figyelte az ajtót.

- Kicsim gyere ide! – szólt Rose néni – aki közben előkerült és az egyik fotelból nézte a jelenetet-, megütögetve a térdeit. Több sem kellett és már az ölében is ültem és vártam, hogy az illatok gazdája belépjen az ajtón.

Jasper

A vadászat könnyen ment egy nem is annyira kicsi hibát kivéve. A háztól már messze jártunk, a turista ösvényeket is elkerültük mikor egyszer csak Alice megállt és beleszagolt a levegőbe. Majd elindult a zsákmány iránya felé. Nem is lett volna baj csak éppenséggel egy farkas volt a célpontja. Egyből utána eredtem, egy réten voltak. A farkast egyből felismertem az illatáról. Nicolas. De úgy látszik kedvesemnek nem tűnt fel, hogy akit épp első vacsorájának nézet ki az nem más, mint minden bajok okozója. Szívesen hagytam volna megpusztulni a korcsot, de tudom, hogy ha ezt Alice megtudja, akkor nem csak magát, de engem is hibáztatni fog.

Gyorsan mögé kerültem és lefogtam mire vadmorgás volt a válasza. Képességemet használva egy nagy adag nyugalmat küldtem feléjük. Mikor ismét felnézet a farkasra a szemei kikerekedtek és megkövülten állt kezeim között.

- Mit keresel itt?– na, erre nem számítottam. A hangja nem éppen kedvességtől sugárzott. Az állatnak csak egy fájdalmas nyüszítés volt a válasza majd berohant a fák közé.

- Ez, hogy lehetséges? – fordult egyből hozzám.

- Nem tudom, de ne is törődjünk vele. Inkább gyorsan végezzünk ezzel és menjünk vissza babáinkhoz – csókoltam bele a nyakába.

Szerencsére a vadászat többi része bajmentesen zajlott és Alice még evés közbe is gyönyörű. Miután mindketten eleget ittunk versenyt futottunk hazáig. A hó ismét elkezdet esni és ennek ellenére is a nap nyugovóra térve, ugyan de megvilágította tökéletes alakját és a néma erdő édes kacajától lett hangos. Mennyekben éreztem magam, annak ellenére, hogy én oda sose tehetem be a lábam. De minek is a fenti béke és nyugalom, amikor itt a földön mindenem meg van, sőt még annál is több. Elkalandoztam, mert arra figyeltem fel, hogy egyre jobban távolodik tőlem. Neki iramodva utána futottam.

Beérve a karomba kaptam és nyakamba kapaszkodva bújt hozzám. Lassítottam a tempón folyamatosan megállva még olyan lassú nem lettem, mint egy ember. Így sétáltunk hazáig. Élvezve a hóesést, és azt, hogy együtt lehetünk. Ismét megéreztem a korcs szagát és gyorsan szóltam Edwardnak gondolatban, hogy a kicsiket vigyék biztonságos helyre, mert lehet, hogy lesz egy hívatlan látogatónk. Szerelmem a mellkasomhoz bújva hunyta le szemeit és annyit éreztem, hogy érzések sokasága söpör át rajta. Pár métere voltunk a háztól. Leraktam a földre, hogy kézen fogva tudjunk bemenni az ajtón.

Odabent a többiek mind örültek Alicenek de még ha az arcuk hazudott is az érzéseiket előlem nem tudták eltitkolni. Mind éreztük, hogy baj leselkedik ránk, vagy éppen valamelyik kicsire. Az illatát egyre intenzívebben lehetet érezni a levegőben, ami a direkt nyitva hagyott bejárati ajtón szállingózót befelé.

Angyalom úgy tett mintha nem érezné, hogy itt van a közelbe és odament a lányokhoz, akik a kicsik bölcsője mellett álltak készen, ha esetleg valami történne.

- Szabad? –kérdezte és közbe nem vette le a szemeit a két csöppségről.

- Persze – mosolygott rá Esme.

Átöleltem a derekát és úgy néztem, ahogy óvatosan a karjai közé zárja a kicsi Larat.

A korcs illatát egyre jobban lehetett érezni a levegőben és meg is érkezet. Ott állt az ajtóba, egy farmerbe és onnan nézte a lassan felé forduló kedvesemet. Ekkor bekövetkezett a baj. Alice-nek látomása lett és reszketni kezdet, hála a jó reflexeimnek még időbe elkaptam a babát mielőtt kicsúszott volna a kezéből. Miközben valaki kivette a kezemből a lányomat, nyugtatni próbáltam Alice-t de nem használt. Edward is közelebb jött és visszafogva megszorította a vállát.

Minden olyan gyorsan történt.

- Megöllek te korcs! Ha csak rámersz nézni a lányomra, meghalsz! – üvöltötte és kiszabadulva az ölelésembe elindult Nicolas felé. Edward gyorsan eldarálta mit látott szerelmem és mikor egy bizonyos szóhoz ért megelőztem Alicet és a farkasnak teljes erőmből behúztam egyet.