Minden éjjel álmomban látok egy nagy sötét alakot az ágyam mellett,nem tudom,hogy csak álom vagy valaki valóban figyel-e álmomba. Lehet,hogy túl sok filmet nézek és könyvet olvasok,de valóban látom minden álmomban ŐT. Ma reggel mikor felébredtem megint ezen töprengtem és emiatt majdnem elkéstem az iskolából,még szerencse,hogy Cinti- a másodunokatesóm akiknél lakom Kanadában szólt,mert különben elkésem az első órámról. Nagyon nehéz nekem,mert ide kellett költöznünk a kishúgommal miután 2éve a szüleim és a másik húgom autóbalesetben meghaltak. Más rokonunk nem vállalta a nevelésünket . Lementem a konyhába ahol már a nevelőanyukám sürgött-forgott ő az édesanyám rokona.
- Jó reggelt álomszuszék! –köszöntött egy angyali mosoly kíséretében,ő valóban szeretett minket.
- Szia! Nem aludtam csak megint gondolkoztam –válaszoltam.-  Jessica merre van? (Jessica a  3 éves húgom)
-  Tyler épp most beszéli rá az ovira,nem nagyon akar menni. Nem próbálnád me te, hátha neked sikerül? – olyan elkeseredett arcot vágott,hogy nem tudtam nemet mondani,holott indulnom kellett volna.
-  Rendben. –mondtam sóhajtva.
- Jó reggelt! – köszöntem mikor beléptem a kishúgom szobájába. Ty a nevelőapám épp próbálta kiszedni Jessicát az ágyból,nem sok sikerrel.
- Ááá,Szép napot! – próbált meg mosolyogni Tyler,nem sok sikerrel látszott rajta,hogy nagyon szomorú amiért a húgom nem fogadta el még a kialakult helyzetet.  Ő még nem akarta elfogadni őket,mint a szüleinket.
- Tyler,magunkra hagynál egy picit minket,ha megkérlek??
- Természetesen –mondta,egy nagy sóhaj kiséretében. Mikor kiment az ajtón belekezdtem a mondani valómba.
- Hugi figyelj,muszály elfogadnod,hogy anyuék sajnos elmentek és nem jönnek vissza többé. Rendesen kell viselkednünk,mert Tyler és Mona az intézettől mentettek meg minket és még szeretnek is. Ezért kérlek menj el az oviba meglátod,jó lesz. Úgyhogy vedd fel a ruhát amit Mona kikészített és indulás,mert nekem is mennem kell a suliba. – el se tudtam képzelni,hogy Cinti már mennyire mérges rám amiért várnia kell. Egy idősek vagyunk és egy osztályba járunk,ha késünk azt együtt tesszük,mert mindig Cinti kocsijával járunk. Lerohantam a lépcsőn és indultam az autóhoz út közben még szóltam Monáéknak,hogy Jessica mindjárt kész és mehetnek az oviba vele. Azt a hálás arckifejezést nem felejtem el soha.
-Na végre. –mondta Cinti.-Már azt hittem nem is jössz.
- Sajnálom,beszélnem kellett még Jessivel is.- Bevágodtam a Citroenbe amit szülinapjára kapott és már repültünk is,szó szerint ugyanis Cinti imádott száguldani. Beértünk a suliba és mentünk tesire amiben én nagyon jó voltam Cinti viszont kicsit ügyetlenebb. Nem gondoltam,hogy ez más lesz,mint az eddig órák.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés