Gyorsan eljött a másnap. Scott elkísért, hogy ne legyek egyedül. Csodaszép napsütéses idő volt. Egy Billy Black nevű indiánt kerestem, de egypár vérfarkast is találtam. Velem szemben farkasként vicsorogtak. Túl nyugodt voltam, hogy bántsam őket. Scott viszont nyugtalan volt, megfogtam a kezét, így egy kicsit megnyugodott.
- Billy Blackhez jöttünk! Nem akarunk bajt! - mondtam, de ők nem feleltek, csak tovább vicsorogtak.
- Na jó! Ebből elegem van! Senki sem akarja megmondani, hol találom Mr. Blacket?! Illedelmesen megkérdeztem, ha nem tévedek! - nem jött válasz. Scottot hátrébb toltam, védve az esetleges bajtól. Heather megölne, ha a férjének bármi baja lenne! A vérfarkasok támadóállásba lendültek, és az egyik még jobban vicsorgott, mint a többi.
- Ebből elég! - kiáltottam, és a nyugodtságom azonnal elszállt. Éreztem a felhőtlen haragot, mely abból származott, ahogy a vérfarkasok viselkedtek.
Scott
Lou kedvesen érdeklődött Billy Black után, hiába. A farkasok viselkedése viszont kihozta a sodrából. Pillanatok alatt változott át hófehér vérfarkassá, és engem védve előttem állt, és a farkasokkal szembefordult.
- Viselkedjetek! - szólt egy tolókocsis férfi a farkasok mögül. A farkasok emberi alakot öltve engedelmeskedtek.
- Szólj rá, hogy hagyja abba! - szólt hozzám.
- Sajnálom, de nem én határozom meg a viselkedését! A farkasok gorombák voltak, ezért reagált így a húgom. - az öreg bólintott. - Billyt keressük!
- Én vagyok Billy Black! Mindig ilyen a húgod?!
- Csak mióta megszületett a fia! Ráadásul egy vérfarkaslány lesz a párja, azt hiszem. De ezt majd ő elmondja, ha megnyugodott. - Billy furcsán nézett rám. „Ő Billy?” Kérdezte Lou gondolatban, mire csak bólintottam.
Lou
Ez lenne Billy Black. Ismerős valahonnan. Oh, már megint feldühítem magam. Pár perc múlva újra emberi alakban álltam Scott mellett.
- Elnézést! Csak nem szeretem, ha vicsorognak rám! - mondtam kedvesen.
- Ki vagy te? - kérdezte Billy.
- Lou Cullen. De miért fontos ez?
- Olyan ismerős vagy!
- Volt régen egy vérfarkas barátom, Olaszországban! De sajnos nem tudom, mi lett vele.
- Érdekes! Hogy ismerted meg? - érdeklődött Billy.
- A családomat lemészárolták, aztán Olaszországban összefutottam vele. Azt akartam, hogy vessen véget az életemnek, de ő nem tette. Kb. 35 éve minden megváltozott. Nem volt már veszíteni valóm az életben, ezért megölt, ahogy már kellett volna 200 éve.
- Mi változott meg, ellene fordultál? - kérdezte.
- Nem. A halott családomról kiderült, hogy nagyon is él. Életem szerelme megcsalt, ezért döntöttem a halál mellett. Figyelmeztetett, hogy nem minden olyan amilyennek látszik, és igaza volt. Bár tudnám, él - e még.
- Csak a lánya, aki szintén képes farkassá válni. - mondta Billy. A földbe gyökerezett a lábam, nem is tudtam, mit mondjak. - Nemrég született. Az apja rám bízta, míg el nem jön érte egy hófehér vérfarkas, aki egy régi kedves barátja.
- Öööö.... Rám hagyta a lányát? De miért? Honnan tudta hogy élek még? - kérdeztem Billy-től.
- Nem tudom! Előre látta, hogy eljössz, és azt is, hogy miért. Most már tudod, amit szerettél volna! És a történeteddel igazoltad a barátságodat, a vérfarkas barátommal. A kislányra jól vigyázz! - mondta Billy, és a kezembe adta a kislányt. Olyan volt, mint az apja, csodaszép. A jövő újra elém tárult, és Ethan már nem védte tőlem a lányt, sőt boldogok voltunk mindannyian. Most, hogy tudtam a lány régi barátom kislánya, megnyugtató és megtisztelő érzés volt, hogy a családom tagja lesz.
- Köszönöm! Vigyázni fogok rá, megígérem!
- Én nem ígérgetném olyan nagyon. - gúnyolódott egy éles női hang.
- Victoria! Mit keresel itt? - kérdezte Scott meglepetten.
- Louhoz jöttem. Végre megbosszulom James halálát!
- Egy csomó sötétségbe bújt vámpírral! Azt hitted, nem érzem meg őket! Mind fél a Naptól, mert elégnének. Ostoba vagy Victoria, akárcsak James.
- Te kis szuka! Hogy merészeled! - Victoria felém lendült. Gyorsan Billy-nek adtam a kicsit, és Victoria támadását kivédtem.
- Igen ostoba vagy! Egyedül szembeszállni egy ősi vámpírral, elég ostoba dolog! - Scottra néztem, aki meglepett volt. A farkasok védelmi körébe löktem, ahol a kicsi volt Billy-vel.
- Vigyázz rá Scott! - mondtam, és a Nap olyan hirtelen erővel ruházott fel, hogy az árnyékban lévő vámpírok mind elégtek és Victoria egyedül maradt.
- Harcolni is tudsz? Vagy csak a szád jár? - kérdezte. Hirtelen Scott és a vérfarkasok irányába lendült.
Scott
Bár Victoria egyedül maradt, mégis Lou felé fordult, aztán gyors elhatározás ment végbe, és a vérfarkasok felé vette az irányt. Hihetetlen, minden egy pillanat műve volt. Lefagyott minden rajtam és Loun kívül. Ekkor láttam meg Heathert, a fák közül lépett elő, és hozzám rohant. Az én gyönyörű feleségem mindig jókor van jó helyen. Azt hiszem, azért szerettem belé annak idején.
- Jól vagytok? - kérdezte aggódva.
- Csak Victoria a probléma, semmi több! - mondta Lou.
- Ő Billy? - mutatott rá a tolószékben ülő férfira. Lou csak bólintott.
- Otthon mindent elmesélünk, de most intézzük el ezt a nőt! - mondtam.
Heather és Lou máglyát gyújtottak. Heather végre feloldotta a fagyasztást, és Lou becsületét védve, tiszta küzdelemben cafatokra tépte a vörös hajú nőt. Az indiánok ámulva nézték, milyen erős Lou.
- Még szerencse, hogy a fiúk nem támadtak rád! - jelentette ki Billy Loura nézve.
- Nem állt szándékomban bántani őket. Mostanában nehezen viselem, ha nem tisztelnek eléggé! - nyugtatta meg Lou az indiánt. Billy nyugodt szívvel adta át a kislányt, Lounak.
- Billy! Hogy hívják a kislányt! - kíváncsiskodtam.
- Bellának! Az egyik rendőrbarátom lánya meghalt pár éve, és róla neveztem el, ha nem gond!
- Nem! Sőt nagyon szép név a Bella! - mondta Lou mosolyogva. - Az egyik farkas a fiad, ugye Billy!
- Igen, Jacob, de ő most nincs itt.
- Tudom, a lányommal van, Cassie-vel! Ne aggódj, nem vámpír! Az ő sorsa, hogy egy indián felesége legyen. Ez már eldőlt, mikor megszületett! - magyarázta el Lou.
- Érdekes családod van! Remélem, még látjuk egymást! - mondta Billy, mielőtt elmentünk volna. Mikor hazaértünk, mindenki megcsodálta Bellát, és elfogadták, hogy Ethan jövőbeli párja lesz. Bár Edward kevésbé örült hogy Ethan szerelme Bella lesz, idővel mégis hozzászokott a gondolathoz. Persze Lou is tett érte nem is keveset. A Cullenek Cassie jövőjét bár ellenezték, de nem tehettek ellene. Még mielőtt megszületett volna az Istenek eldöntötték a sorsát. A világ legcsodálatosabb dolga az volt, mikor szerelmem bejelentette, hogy várandós. Alig vártam hogy a karomban tartsam a kislányomat. Heather kivirult, boldog volt, mikor a karjában tartotta újszülött kislányunkat, akit Renesmee-nek nevezett el. Én csak Nessie-nek becéztem, ami szemmel láthatóan tetszett neki. A világ legszebb kisbabája volt számomra. Mindannyian büszke és boldog szülők voltak, amit Lou és barátnői hoztak el a Cullen családnak. Persze Rosalie volt az egyetlen, akinek még nem adatott meg az áldás, hogy gyermeke legyen. Bár lehet, hogy csak Lou leckézteti meg ezzel, de ezt csak ő tudná megmondani.
Lou
Teltek a hónapok, és a gyerekek egyre csak cseperedtek. Cassie férjhez ment Jacobhoz, és boldogan éltek a rezervátumban a többi indián között. Bizonyos időközönként mi is ellátogattunk oda, hogy lássák, Bella milyen szépen nő. Egyedül Rosalie volt magányos és Emmett tanácstalan volt. Éppen vadászni indultam, mikor Emmett úgy döntött velem tart és tanácsot kér.
- Mindent megteszek, de hiába! - panaszkodott.
- Ezt Rosalie-nak kell véglegesen eldönteni! Ha ő nem dönti el, Leonard sosem születik meg és Nessie világéletében egyedül él majd!
- Te láttad a jövőt? És egy csodaszép kisfiam lesz! - Emmett majd kiugrott a bőréből.
- Igen! Csodálatosan szép csecsemő, mint az édesanyja! - mosolyogtam. Emmett hirtelen szomorú lett.
- Hogyan lehetséges, hogy Rose nem akarja?
- De nagyonis akarja. Csak fél, ennyi az egész. Ma este telihold lesz! Cirógasd, becézgesd, míg teljesen el nem lazul. Aztán töltsd vele az éjszakát. Tedd ezt meg legalább még három nap éjjelén! Ha minden jól megy, meglásd, boldog család lesztek újra! - szavaim őszinték és reménnyel teliek voltak, és ez Emmett számára megfelelő erőt adott ahhoz, hogy ne adja fel. A vadászatról visszatérve Emmett pontosan azt tette, amit mondtam neki.
- Min mosolyogsz ennyire drágám? - kérdezte Edward.
- Csak boldog vagyok! Itt vagy nekem te, Ethan, meg Bella, na meg Cassie is! A mi boldog családunk!
- Mindenkinek jár a boldogság! - mosolygott. A mosolya olyan volt, mint mikor először levett a lábamról. Boldogok voltunk és nem is volt szükség másra. Egy héttel később Rosalie rosszul érezte magát, és szédült. Emmettre néztem és láttam mennyire boldog. Bekísértem Rosaliet a kórházba, kivizsgálásra. Rosalie akkor volt a legboldogabb, amikor Carlisle közölte vele, hogy végre kismama lett. A szülés kicsit nehezen ment, de végül minden baj megoldódott. Emmett büszke volt Rosalie-ra, és a kisfiukra, akit végül Leonardnak hívtak. Rosalie bár egy kicsit kiakadt amikor megtudta, hogy Nessie lesz fia párja, de idővel lenyugodott, és mosolyogva figyelte a gyerekek csetléseit botlásait.
Évek teltek és múltak, mindenki boldog élet élve nézett szét a világban. Forksi lakásunk újjáépítésre került, hogy népes családunk kényelmesen elférjen.
Carlisle és Edward saját kis kórházat nyitott. Alice és Jasper továbbra is a Forksi gimnáziumban tanított. Rosalie és Emmett pedig ugyanazon a főiskolán folytatták tanári pályájukat. Heather és Scott felújították a bölcsödét a jövő generáció gyermekei számára. Jade és férje nyomozói irodát nyitott, és a világ leghíresebb nyomozói lettek. Esme és én a gyerekekkel foglalkoztunk, míg a gimibe nem kerültek. Bella és Ethan egymásra talált, akárcsak Nessie és Leonard. Sarah és David is boldogan éltek együtt. A rezervátumba is keveset jártunk már át, mert Cassie úgy érezte, hogy szemmel tartjuk és ez zavarta őt és Jacobot is.
Egy szó, mint száz, mindenki boldog életet él, és ezt most már senki sem akadályozhatja meg. Sok szenvedés, harc után elértük a boldog befejezést. A családom egy dolgot jól tudott mindig is: A múlt meghatároz, de nem lehet teher.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés