Még el se ment, de máris hiányzott. Alig vártam, hogy végre holnap legyen, és tanulhassunk. Igazából tudtam volna Cintivel is tanulni, ha nagyon akarom, de megmondom őszintén, hogy Jakekal biztos szórakoztatóbb lesz. Nem tudom, hogy ő mit érezhetett irántam, de biztos voltam benne, hogy nem vagyok számára közömbös, mert akkor nem ajánlotta volna fel nekem a segítségét. Eszmefuttatásomból kopogtatás zökkentett ki.
- Hello, Brittany. Én vagyok, a kezelőorvosod.
- Jó napot! Haza mehetek holnap, ugye? – kérdeztem meg a számomra most legfontosabb kérdést. Hittem ugyan Jacobnak, de azért jobb, ha a nekem is elmondja a doki.
- Természetesen. Megmondom őszintén, hogy nagyon rosszul néztél ki mikor behoztak, de erős szervezeted , és fantasztikus akaraterőd van. Hatalmas ütést kaptál a fejedre.
- Nem lehetett olyan nagy, hisz csak Jacob talált el véletlenül. Erősnek néz ki, de azért annyira mégse, hogy kómába kerüljek, vagy?
- Igazából a labda is erősítette az ütést, valamint amikor elestél, Jacob elkapott és ez a szerencséd, mert különben szétloccsant volna a fejed. Betört a fejed és eltört a lábad.
- A lábam? Ezt eddig észre sem vettem. – és valóban nem. Meg sem próbáltam felállni az elmúlt pár napban.
- Nem is fáj? – kérdezte megdöbbenve. Én is elcsodálkoztam rajta, hisz, ha eltört a lábam, akkor miért nem fáj?
- Nem igazán, mondom, észre sem vettem eddig.
- Ez igazán különös, pedig az emberek általában fájdalomcsillapítóért nyavalyognak ilyen esetben. Tényleg nagyon kemény lány vagy. Nekem most mennem kell, holnap ugorj majd be a zárójelentésedért. Jó egészséget!
- Viszlát, köszönök mindent. – mondtam és az orvos már el is tűnt. Hirtelen nagyon álmos lettem és a következő pillanatban már aludtam is. Az alak most is ott állt az ágyam mellett. Nem értem, mikor Jake itt volt akkor nem álmodtam róla, vajon miért?
- Hahó, Brittany ébredj!! – ez az Ő hangja volt, mit csinál itt ilyenkor?
- Hahó, te meg mit csinálsz itt? Nem holnapról volt szó?
- Már holnap van – mondta, miközben vigyorgott. – Csipkerózsika, ez már brutális, hogyan tudsz ennyit aludni?
- Hát, nem tudom. Komolyan, tegnap este elaludtam, ma meg felkeltem ennyi.
- Én meg vagyok a szőke herceg, aki felkeltett?
- Szőke vagy? Azt hittem, hogy sötétbarna. Hívd gyorsan a dokit, úgy látszik, hajszín vak vagyok.
- Úristen! Ez egy súlyos szövődmény.
Olyan nevetést hallatott, mint egy kutya. Nevetése hatására én is olyan jót nevettem, mint amilyet csak vele szoktam.
- Na, de ha haza akarsz menni, akkor kezdj el készülni.
- Igenis, apa!
-  Komolyan, kezdj el készülni, mert nem végzünk a tanulással. – ’szigorral’ mondta, de közben ismételten nevetett. – Segítsek felkelni?   
-  Nem, kösz menni fog. – sosem szerettem kimutatni a gyengeségemet, most sem volt ez másképpen. Ám abban a pillanatban mikor megpróbáltam felállni, mentem pár lépést, de aztán megszédültem és éreztem, ahogy zuhanok a föld felé, ám egyszer csak két erős kéz között találtam magam. Jacob elkapott és olyan közel volt az arca az enyémhez, hogy éreztem a leheletét.  Egyre közelebb kerültek az ajkai az enyémhez, ám hirtelen valaki benyitott.
- Helló, csak nem zavarok? – ki más lett volna, mint az én drága nővérkém? Zavarba jöttem és próbáltam elhúzódni, de Jake nagyon erősen tartott és látszólag nem zavarta a társaság,nem nézett fel,csak engem nézett.
- De! – mondta ki végül Jake az én érzéseimet is. Cinti arcát látni kellett volna, őt még soha senki nem utasította vissza és ez nagyon sértette az egóját.
- Akkor megyek is! – ezzel kiviharzott a szobából.
- Azt hiszem, hogy megbántottad!
- Nem baj, legalább legközelebb nem zavar meg minket. – hát, ebben teljesen igaza van. Én meg még rá voltam féltékeny. Hah, most már csak vicces számomra.
- Elmondanád, miért bámulsz? Szép vagyok?
- Nem. – na, most éreztem, hogy a gyomrom összeszűkül és a torkomba csomó képződik. – Gyönyörű.
-  Asszed vicces volt? – mondtam, miközben játékosan rácsaptam a vállára.
- Nincs humorod? Pedig azt hittem, hogy humorzsák vagy!
- Főnök, én igazán nem akarlak megzavarni, de az előbb te sietettél ezzel ellentétben most te tartasz fel engem.
- Elnézést hölgyem, de ha nem kapom el, akkor még 2-3 nap biztosított a kórházban.
- Kimennél picit, amíg felöltözöm?
- Természetesen. – kiment, én pedig gyorsan felvettem a ruhát, amit valószínűleg Mona vagy Cinti hozott nekem be. De amint megnéztem magam a tükörbe tudtam,hogy ez biztos Cinti műve,mert egy sötét csőszárú farmert és egy lila kivágott felsőt viseltem. Miután felöltöztem megcsináltam a hajamat is, olyan állapotban volt, hogy alig lehetett kihozni belőle valamit. Aztán kikopogtam Jakenek, hogy jöhet. Amikor meglátott kitátotta a száját és csak bámult.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés