-         Szia, Charlie! Jól nézel ki, semmit se váltóztál. Bella jobban van már?

-         Igen, csak sok vért vesztett, de semmi komoly hála.

Csak álltunk és igazából nem igen tudtunk megszólalni.

-         Akkor jobb, ha megyünk a kórházba.

-         Igen.

                    ***

-         Bella, Bella kicsim.

-         Anyu, hol van Edward.

-         Alszik. - Néztem az ágy irányába.

-         Jól vagy kicsim? Mi történt?

-         Nem… nem emlékszek semmire.

Elmondtam, hogy mi történt. Edwardhoz nagyon kötődött, mindenmásodpercbe szinte rálesett.

Leesett az álam, amikor azt mondta, hogy Forks-ban szeretne maradni.

Bella és Forks? Azt hittem két külön dolog. Gyanítom, ennek köze van Edwardhoz is. Na, majd ha jobban lesz, kifaggatom. Még annyit kért, hogy hívjam be Charlie-t.

      Meg kell beszélnem vele pár dolgot. De hogy hiszen még beszélni is alig merünk egymással. Aztán lekorholtam magam hogy felnőtt nő vagyok, mégis úgy viselkedek, mint egy ovis.

Ne légy gyerekes Reneé!

                                 ***

Épp telefonáltam egy motelt keresve. Csak holnap indul legközelebbi gép. Addig is az időm részét szeretném a lányommal tölteni. Van mit bepótolnunk. Miért nincs ebbe a városba egy működő motel?? És hogy én mér, nem lepődök meg rajta?

Charlie kilépet a beteg szobából.

-         Renee, beszélnünk kell, jó lenne négyszemközt. Mi lenne, ha haza mennék. Úgy értem…

-         Szerintem is van beszélni vallónk.

Belül rettegtem, hogy újra belépek a házamba, vagyis a volt házamba, és elözönlenek az emlékek.

                       ***

Semmi se változott. Minden úgy maradt, mint régen. Legszívesebben bejártam volna a ház összes zugát, átkutatva vajon tényleg semmi se változott? Minden őrzi utolsó itt jártamnak utolsó emlékeit?

-         Öhm Bella mondta, hogy szeretne itt lakni.

-         Igen én is akartam veled erről beszélni. Ugye nem lenne gond?

-         Gond? Ugye viccelsz, azt hittem ellenezni fogod.

-         Nézd Bella már nagy és okos nő, és ha neki így jó én elfogadom.

           Helyet foglaltunk az asztalnál.

-         Mi történt itt, mármint Forks-ban?

-           Waylon meghalt állattámadásba, pár héttel ezelőtt.

-         Óh, egek, Charlie én annyira sajnálom. Láttam a szomorúságot a szemében.  Nem akartam, hogy így látni, kedvem lett volna megölelni. Sokat beszélgettünk. –Most már ideje visszamennem Bellá-hoz.- mondtam. Aztán keresek egy motelt.

-         Szia, Charlie. 

Amikor ki akartam nyitni az ajtót, hirtelen visszarántott, és megcsókolt. A vészjelző hangosan kattogott a fejemben. Mit csinálsz?? Mit csinálok???

Fuss, Fuss el. Rohantam, ahogyan csak bírtam.

Teljesen össze vagyok zavarodva.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés