Nem hittem már, hogy a halálommal bármi is megoldódna. Egyszerűen csak reméltem, hogy megkapom majd a megérdemelt büntetésem. Bár azzal, hogy Bella nem lesz az enyém, hogy másodpercről másodpercre közelebb kerültem ahhoz, hogy végleg elveszítsem, majdnem a tökéletes pokolba költöztem.
Miért kellett volna az életemnek másról szólnia? Miért kellett egy utódszerűségnek közbejönnie?
A hangyák és a koszos, saras föld körbeölelték a kezemet, a körmöm alá préselődve, ahogy összegörnyedve markolásztam.
- Edward! Edward! - térdelt mellém apám.
- Menj el, menjetek el! - fulladoztam. - Hagyjatok ittâ�¦ Jacob itt lesz nemsokáâ�¦ mindjárt végeâ�¦mindjárt végeâ�¦ szeretem Bellátâ�¦
- Edward, elég! Kérlek, megrémisztesz!
- Olyan gyönyörű - motyogtam. - Jacob nem is tudja, hogyan kell őt szeretni, és mégis odaadtam neki - nevettem fel erőtlenül. - Annyira szép, nem való egy vakarcshoz!
- Igen, igenâ�¦ gyere, Edward! Kelj fel innét!
- Ó - sóhajtottam. - Elmegy, de nem sikerült nekiâ�¦ - búgtam. Azt hiszem, mosolyogtam.
- Bella nem egyezett bele.
- Hallottuk - felelte apám, és a többiekre nézett. Körbenéztem a családomon.
- Valami baj van? - ráncoltam össze a homlokom. Alice elkerekedett szemei, anyám könnyek nélküli sírása még értetlenebbé tett. - De hát ez jó most, nem? Itt marad, meghal, lesz egy gyereketek.
- Ne vegyétek őt komolyan - mondta Jasper. - Teljesen összezavarodott.
- Jól vagyok - mondtam gonoszan kuncogva Jacob szerencsétlenkedéseit figyelve. Félt egy kicsit visszamenni, tudta, hogy aggódnak érte.
- Nem, nem vagy jól - térdelt elém Alice. - Segítünk. Minden rendben lesz.
- Természetesen, kedves húgocskám - paskoltam meg az arcát, ami sáros lett. - Ó, maszatos lettél - motyogtam, és próbáltam letörölni az arcáról, amit rákentem, de csak még jobban szétkenődött a sáros ragacs. - Képzeld, de lehet, hogy láttad is, Bella is egyszer csupa iszapos lett a szigeten, mikor ott hemperegtünk a parton. Pont ilyen kis piszkos volt az arca, mint neked. Tudod, hogy nevetgélt? Piroslott az arca, és forró volt a bőre, de nem olyan, mint most szokott. Nem lázas. Itt nem lehetne úgy hemperegni vele, mert ez nem puha homok. Meg kutyaszagú. De ott olyan nyugodt volt minden. Ő olyanâ�¦ szeretem őt - ringattam magam.
- Jasper? - sipította Alice.
- Én próbálom, de nem megy. Olyan, mintha nem lenne magánál - válaszolta.
- Talán ha kibeszélné magát - mormolta Carlisle. Valamiért mind kétségbeesetten néztek rám. - Beszélj csak Edward, mesélj el mindent.
- Mit? - néztem el Alice-ről. - Hová mész Rosalie? - kérdeztem, mikor elfordult.
- Főzök valamit Bellának - mondta csendesen.
- Az jó, ott mindig tojást evett. De a csirkét nem annyira szerette, azt kihányta.
- Említett valami ilyesmit - dünnyögte még a nővérem, és eltűnt.
- Vissza kellene mennem hozzá - révedtem el. Apám hevesen bólogatni kezdett. - Én lehetnék az asztalâ�¦
- Hogyan?
- Hát azt asztal. Tudod, arról enni szokás - néztem rá, mintha nem lett volna egyértelmű, amit mondok.
- De te nem vagy asztal, fiam.
- Nem, persze, de most lehetnék, nem? Egyszer szerette volnaâ�¦ szerintem mókás lenne. Ha túl meleg lenne a tojás, rajtam lehűlne.
- Semmi baj, Edward. Nem akarsz vadászni menni? - morogta Emmett.
- Nem, nem vagyok szomjas.
- Fürödnöd kellene - mondta Esme. - Csupa sár vagy.
- Az nem baj, majd este fürdök Bellával. Jó illata van annak a samponnak, amit annyira szeret. Most biztos megengedi, hogy használjam - rajzoltam mintákat a mutatóujjammal a sáros földbe. - Szerinte jó illata van a hajamnak. Ez bájos, nemde?
- Edward! Nem haragszik rád, szeret téged, ne félj!
- Nem félek - néztem Jasperre nagy szemekkel. - Az emlékeimben tényleg annyira szeret engem. Kár, hogy nem te vagy a gondolatolvasó. Ő igazán heves volt, és minden nap elcsavarta a fejemet. Nem tudom, miért szeretett annyira. Te nem érezted véletlen, hogy miért?
- Nem kell múlt időben beszélned.
- De hamarosan abban kell. Meg fog halni - tagoltam a szavakat.
- Edward, hallasz? - kérdezte Bella hangosan. - Gyere haza, kérlek!
Automatikusan felálltam, és visszakocogtam a házhoz, a többiek szorosan a nyomomban voltak. Alice levette a kardigánját, és végigdörzsölte vele a kezeimet, valamennyire le tudta tisztogatni a kezem, és kicsi kezeivel próbálta a nadrágomról a rátapadó sarat leszedegetni.
- Rosalie? Megkeresnéd Edwardot, kérlek? - hallottam meg Bella hangját.
- Itt vagyok - suhantam be a házba. Emmett valamiért utánam jött.
- Miâ�¦? - nyíltak el ajkai döbbenten.
- Véletlen nekifutottam, mikor vadásztunk, és elesett - mondta Emmett vigyorogva. - Ne haragudj, Bella, kicsit szertelen voltam.
- Semmi baj - húzta össze szemöldökét gyanakvóan. - Magunkra hagynátok? Kérlek, Rose, nem fog bántani!
- Nem megyünk messzire - morogta Rose, miközben az ajtó halkan becsukódott mögöttük.
Mintha bűnös lettem volna, nem tudtam Bella szemébe nézni. Feltornázta magát, és borzalmas volt hallanom, ahogy erőteljesen zihál. Egy pillanatra felpillantottam arcára, épp elszánt volt, fel akart állni. Képtelen voltam a szenvedését nézni. Odaléptem hozzá, gyengéden a karjaimba véve, és visszafektettem a kanapéra, miután a párnát kicsit megráztam, hogy ne legyen annyira lapos.
A behajlított lábaimra ültem, és a fejünk egy magasságban volt.
- Ettél? - kérdezetem kezét csókolgatva.
- Nem vadásztál, igaz? - emelte fel államat, és a szemembe nézett. - Jobban szeretem, ha aranybarna a szemed.
- Nem feleltél, és olyan sokat fogytál - vettem kezeim közé arcát.
- Hazament Jacob? - kérdezte, és egy pillanatra koncentráltam Jacobra. A falkájával volt. Meg akartak ölni minket.
- Igen - suttogtam. - Ígérem, nem mérgezlek meg. Mit akarsz enni? - hajtottam fejemet a feje mellé, a párnára.
- Nem tudok most enni. De neked innod kellene, ne mondd, hogy nem vagy szomjas!
- Tényleg nem használhatom a te samponod? - húztam arcát arcomhoz.
- Lopd el Rose fürdőjéből - sóhajtotta bánatosan. - Tudom, hogy szeretsz. De az nem lett volna megoldás.
- Igen, igazad van, nem is tudom, ő nem tudja, hogy mi a jó neked! Szereted ezt még? - mormoltam bőrébe, ahogy karját végigcsókoltam. Nem felelt, csak a karja a nyakam köré tekeredett, és ott tartott maga mellett.
- Nem vagyok ostoba, Edward. Nem foglak titeket elhagyni. Nem halok meg, ne félj. A vérem még akkor isâ�¦ finom lesz. Meg tudod tenni, csak meg kell harapnod. Carlisle majd segít!
- Cssss - susugtam, homlokára simítva a kezem. Forróbb volt, mint eddig bármikor. - Lázas vagy, életem. Ne félj, itt vagyok. Carlisle hoz neked gyógyszert. Aludnod kellene, borzalmassá tettem a mai napod is. Tudom, hogy nem jó, de be kell, hogy takarjalak. Itt maradok, Rose-zal együtt - takargattam be, és apám valóban bejött, kezében egy injekciós tűvel.
Bella fintorogva tűrte a szúrást.
- Dúdolok neked, rendben? - pusmogtam, mikor már laposakat pislogott.
- Nem fogok meghalni. Megígérem, Edward!
- Nem engedem - érintettem ajkaimat nyakához.
Mély álomba zuhant, és én nagy kortyokban nyeltem az illatát. Fogalmam sem volt, hogy Jasper miért próbált az ájulás szintjéig nyugtatni, ám a zsibbadt melegség a fejemben határozottan jólesett.
Próbáltak rávenni, hogy fürödjek le, de sokadszorra is nemet intettem. Rosalie felcsörtetett a fürdőszobájába, és egy nagy flakonnal a kezében tért vissza.
- Nem kell ellopnod - nyomta a kezembe. - Fürödj meg! Addig Alice is megmosdatja Bellát, ha már összesaraztad az arcát!
- Vigyázz rá, Alice! Ne ébreszd fel, lehet, hogy a korallokkal álmodik - kérleltem a húgomat, és elindultam, hogy azt a szennyet, ami az utóbbi néhány órában önhibámból rám ragadt, lemossam.