Nagyon gyorsan oda értünk. Edward annyira türelmetlen volt hogy nem volt képes megvárni hogy emberi tempóval tegyem meg az utat inkább a hátára „dobot” és futott velem egészen a rétig ott letett  és így szólt:

-          Nos akkor lennél szíves elmondani hogy ki volt az aki elmondta neked milyen voltam régen? – ahogy ezeket a szavakat kimondta mérhetetlen fájdalom járta át az arcát.

-          Előbb meg kell ígérned hogy nem fogod bántani! – mondtam próbáltam minél több esélyt adni Jasper-nek.

-          Azt sajnos nem tehetem. – mondta és látszott rajta hogy hiába is próbálnám kérlelni teljesen hatástalan lenne!

-          De mégis miért?- nem értetem hogy miért ilyen ellenszenves ezzel hisz oké hogy nem büszke rá de akkor is ez nem túlzás.

-          Mert az egész családom ígéretet tett hogy nem fog neked erről soha sem beszélni és ha még is akkor számolniuk kell a következményekkel. És ők ezt mind megérették és megígérték szóval teljes joggal csinálhatok vele azt amit csak akarok.

-          Óh. Ezt nem tudtam!- mondtam ezt nem mondta se Jass se pedig Alice akkor már értem hogy miért borult ki Edward hisz akkor a saját családja verte át. Szegény persze sajnálom Jasper-t is azért amit kapni fog de hát tudta hogy mit tesz ezek szerint.

-          Na akkor elmondod már végre? – kérdezte kicsit ingerülten.

-          Igen el de csak akkor ha szépen végig halhatod az egész történetet.

-          Rendben.

-          Na szóval éppen vadászni voltál és én a szobádban lévő képeket néztem nem azokat amiken mi vagyunk hanem azokon amiken a családod van. És épp azon töprengtem hogy te miért nem vagy rajtuk amikor Alice jött be a szobába hogy megmutassa a legújabb ruháimat amiket akkor vett. És én megkérdeztem hogy miért nem vagy rajta a képeken mire ő azt felelte hogy nem mondhatja el de akkor hirtelen látomása volt és abban azt látta hogy igenis el fogja mondani mert kiszedem belőle így nem vacakolt elmondta hogy akkoriban nem voltál hajlandó semmilyen családi programon részt venni és hogy nagyon letargikus voltál akkoriban még vele szemben is…- folytattam volna de belém fojtotta a szót.

-          Szóval akkor Alice volt az áruló! – mondta ingerülten.

-          Nem egészen enged hogy befejezem. – kérleltem.

-          Rendben, bocsánat.

-          Semmi baj. Na szóval már éppen be akarta fejezni a mesét mikor bejött Jasper és mikor megtudta hogy mit művel Alice azonnal ő is be akart szállni mostmár számomra is érthető okok miatt hisz nem akarhatta hogy csak Alice-t büntesd meg hanem akkor inkább őt csak akkor ezt még nem tudtam…- És már megint belém fojtotta a szót.

-          És mégis mit művel Jasper? – kérdezte nagyon feszülten.

-          Hát mivel már mesélni nem tudod ezért…- nem tudtam hogy el merjem e mondani vagy sem.

-          Ezért…????- kérdezte már szinte idegrohamot kapva.

-          Ezért olyan érzelem hullámot küldött rám mint mikor olyan letargikus voltál és olyan érzéseket bocsátottál ki hogy nem tudod a közeledben lenni.

-          Hogy mit csinált??????- szinte már kikelt magából attól hogy mit csinált Jass.

-          De csak egy másodpercre aztán olyant küldöd ami most van és az be kell vallani jobban tetszet. – próbáltam lenyugtatni kevés sikerrel.

-          Ezt nem hiszem el hogy lehetet ekkor örült ezért kinyuvasztom nem lesz olyan csontja ami ne lenne törött de ez vár a kis Alice-re is. – mondta de én nem tudtam hogy Edward ilyen is tud lenni még soha nem láttam ilyennek.

-          Edward nyugodj le nem történt semmi! – mondtam és ténleg így volt.

-          De hogy nem történt hogy volt képes bántani téged? – kérdezte

-          Ezt meg hogy érted? Soha nem bántott!!- nem értem miért hiszi Edward azt hogy Jasper bántott hisz azt azért ő is tudhatná hogy Jasper soha nem tenne ilyen de Readásul most nem is erről van szó!

-          De bántott hisz azt mondtad hogy megmutatta milyen érzések keringtek bennem akkoriban! Csak azt nem mond hogy élvezted! Mert azt úgy sem veszem be! – morogta felém a szavakat.

-          Igen megmutatta és igen nem volt egy kellemes érzés de arra a fél másodpercre amíg megmutatta nem volt olyan rémes hogy akár egy kis fájdalmat is okozot volna. Amúgy meg szerintem ismerhetnéd annyira a testvéred hogy tud szándékosan soha nem bántana! – mondtam most már én is feldúltan.

-          Ja persze akkor legközelebb majd megkérem hogy azt mutassa meg milyen érzés amikor átváltozol azt is biztos nagyon élvezni fogod. – mondta szerelmem még mindig dühösen de úgy láttam rajta hogy már kezd lenyugodni.

-          Nem így értetem. De szerintem azért nem kéne így túl reagálnod. Nem kéne minden érintettet bántanod mert akkor…- folytattam volna de a mai nap során már sokadjárra belém folytotta a szót.

-          Túl reagálom minden érintetett még is hogy érted ezt Bella? Túl reagálom azt hogy valaki bántott eddig nem zavart és minden érintetett csak két emberről vagyis lényről van szó akik mind vétetek.! – mondta

-          Óh, igen nos akkor azt hiszem hogy már háromra nőt a száma azoknak akiknek minden csontját el kell törnöd! – jelentetem ki.

-          Nahát de jó melyik kedves családtagom volt még kedves közbe szólni és csinálni még valamit? – kérdezte dühösen.

-          Én!- jelentetem ki ismét teljes magabiztossággal de az a megdöbbenés ami követe a megszólalásomat az egyszerűen leírhatatlan Edward a földre rogyott szeme elkerekedet a szája résnyire nyitva maradt és nem bírt megszólalni minden düh harag elszállt belőle csak a szín tiszta megdöbbenés maradt a helyén.

-          T…tt..tee.eee? kérdezte dadogva.

-          Igen én hisz ha jól sejtem nem figyeltél oda eléggé a mesémre én kértem meg Alice-t hogy meséljen nekem hogy mondja el milyen voltál régen szóval akkor engem is meg kell büntetned méghozzá azzal amivel a többieket minden csontomat el kell törnöd. – mondtam teljed magabisztosságal és nyugalommal a hangomba az arcomon pedig megjelent egy sunyi kis vigyor.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés