- 2 -// Őszinteség //-

Nem tudom mennyi időt töltöttünk ölelkezve, de másnap mikor felébredtem, még fáradtabb voltam, mint az éjjel. Lesétáltam az ebédlőbe, ahol már mindenki jól lakottan ücsörgött, Jacob kivételével.

- Jó reggelt mindenkinek! - jelentettem be az érkezésem és nyikorogva leültem a kihúzott székre, majd végig néztem a megterített asztalon.

- Jó reggelt kislányom! Jacob azt üzeni, hogy beszélni szeretne veled délután és sajnálja, de el kellett mennie.

- Köszönöm apu! Szerintem én is kimozdulok ma egy kicsit egyedül. - mosolyogtam. Örültem a ténynek, miszerint azt csinálok délutánig, amit csak óhajtok.

Önmagamhoz képest gyorsan reggeliztem, úgy száguldottam ki a szabadba, mint aki a házban levegő nélkül élt.

Szélsebesen futottam, amennyire csak bírtam, nem gondoltam, hogy bárki is meglát. Világéletemben imádtam a szabadságot és a magányt, de legalább ugyanennyire voltam meg társaságban is.

Olyan hamar telt el az idő. Bánatosan visszatértem a négy fal közé, egyetlen boldogító tény volt: Jacob már rég hazaért.

Egyből a garázs felé vettem az irányt, mivel onnan érkeztek a zajok. Nem is tévedtem nagyot: Jake ott bütykölte az autóját.

- Szervusz! - köszöntem, amivel csak annyit értem el, hogy megijedt és lefejelte a kormányt.

- Szia! - a hangjában érezhető volt a " kitérdekelsz " stílus. Fogalmam sem volt mivel érdemeltem ki ezt.

- Hogy telt a napod?

- Áh hagyjuk! És a tied? - nézett rám szúrós tekintettel. Elmeséltem neki néhány információ kihagyásával, mi mindent csináltam, hogy elüssem a szabadon maradt időmet. Tagadhatatlanul nem tetszett a modora, ezért inkább rákérdeztem a problémára:

- Jake, nézd, én nem tudom mi bajod van velem, de örülnék, ha megmondanád. - felkapta a fejét és rám nézett.

- Semmi, csak rossz napom volt, furcsa dolgokat láttam, olyanokat, amikre nem találok magyarázatot és meg kell fejtenem. - hadarta egy szuszra, mégsem tudtam megnyugodni.

A továbbiakban is elég vontatottan beszélgettünk, személy szerint már kezdtem boldog lenni, hogy a tegnap esti kis könnyezés egyáltalán nem jött szóba, de hála Jake-nek ez hamar elillant:

- Mi volt a gond este? - lesütöttem a szemem és agyalni kezdtem, hogyan is fogom neki kifejezni, majd belekezdtem:

- Fájt a magány. Mikor sokan vesznek körbe, de mégis egyedül vagy. Állandóan utazunk apuval, így nincsenek barátaim, akikkel beszélgethetnék, akiben bízhatnék.

A feszengés egyből elmúlt és végig beszélgettük a délutánt, mesélt a Quileute legendákról. Megtaláltuk a közös hangot. Fokozatosan két barát lettünk, akik mindenben megértik egymást és megbíznak a másikban feltétel nélkül.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés