-3-// Maradni vagy menni? //-

Eltelt jó néhány nap, minden délelőtt kint voltam, "körbenézés" címszóval, Jake pedig a délutánokat töltötte velem.

Ez a nap mégis másként indult. Billy mondta, hogy apuval elmennek meccset nézni egyik Charlie nevű barátjához, Jacob pedig közölte, ma nem megy sehova, mert szeretne velem lenni.

Megvártuk, míg ketten maradtunk és leültünk a szobájában az ágyra.

- Jól érzed magad nálunk?

Bólintottam:

- Természetesen. De Jake, hogyhogy most itthon vagy? Eddig minden délelőttöt odakint töltöttél. - feszengve nézett rám, és halkan a következőt suttogta:

- Szerettem volna veled maradni, mert tegnap este hallottam, ahogy a szüleink a holnaputáni hazautazásról beszélnek. - belenézett a szemembe. A tekintetéből szomorúság áradt és én is megijedtem.

- Lehetetlen. Apu említette volna nekem is... Én...  - megint megtörtént. Kicsordultak a könnyeim. Átkaroltam Jake nyakát: - Nem akarok hazamenni.

Nem mondta, de legbelül éreztem: ő sem akarja, hogy elmenjek.

Alig vártam apuék hazaérkezését, mert feltett szándékom volt megkérdezni a hazamenetelünk okát.

Későn jöttek, lehetett fél tizenegy is, mire tudtunk beszélni:

- Apu! Miért akarsz hazamenni? - meglepetten nézett rám, majd hosszas gondolkodás után a következőt felelte:

- Mindent elintéztem már itt, ideje lenne hazatérni... vagy talán nem akarsz?

Megráztam a fejem:

- Nem... Költözzünk Forksba... Végre van egy barátom, akit nem szeretnék elveszíteni.

- Kicsim, maradhatsz még ha Billy-éknek nem jelent gondot. Rákérdezek, a költözést pedig meggondolom. Rendben?

Beleegyeztem, más választásom úgysem volt. Én nem veszítek semmit, ha ideköltözünk, az egyetlen ember közelébe, akivel bármit meg tudok beszélni.

Sajnos apunak nem lenne ilyen egyszerű, mert új munkát kellene találnia, eladni a házunkat Tennessee-ben és itt keresni egy másikat.

Úgy döntöttem megvárom, mit mond.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés