Menekülés a család elől 2. rész

Nessie szemszöge:

Ez az! Sikerült leráznom! Úgy örülök, hogy sikerült a tervem. A baj csak az, hogy nem tudom, most mit csináljak. Hisz nem állhatok meg, mert akkor előbb vagy utóbb beérnek. Szerintem inkább előbb. De lassan muszáj lesz, megpihennem, mivel csak félig vagyok, vámpír nem bírom végtelenségig ezt az iramot. De addig is olyan gyorsan futok, ahogy csak tudok…

A táj nagyon egyé vált körülöttem, csak egy nagy zöld maszatot láttok semmi mást. Mondjuk tény, hogy nem nézelődni jöttem, de attól még jó lenne látni valami megnyugtatót. Például egy patakot vagy egy újabb szép rét-et, amin megpihenhetek. De nem, nincs itt semmi csak a nagy zöld maszat. Hirtelen hangokat halottam. Egy lány énekel valahol itt a közelben. Nagyon szép hangja van. És ekkor megpillantottam egy meseszép tisztás. Nagyon nagy és öreg fák szegéjezték az egész területet beborították a virágok, amit úgy hajladoztak az enyhe szélben mintha hullámoznának, mint egy nagy illatos virágtenger. A rét másik végében ahol a lány is állt egy kicsi tavacska volt, ami egy gyönyörű vízesésből eredt. A nap olyan varalzatossá tette az egész helyet hogy csak bámultam és nem tudtam betelni a látvánnyal. De valahogy még is sikerült, és miután felkapartam az állam a földől. Jobban szemügyre vettem a tó mellet álldogáló lányt. Szerencsére háttal volt nekem így nem látta, hogy éppen őt bámulom. Rövid fekete haja szanaszét meredt, alacsonynak nézet, ki de valami folytán annyira barátságos volt még így hátulról is. Már épp vissza akartam menni az erdőbe, hogy véletlenül se lásson, meg amikor megfordult és hatalmasa mosollyal az arcán megindult felém. 

Edward szemszöge:

Nem tudom, hogy ezt Nessie. Hogy tud minket ennyire átverni. Még mindig délnek megyek. Lassan kezdem feladni. De most nagyon erős lett az illata. De keveredik valami mással is, de nem tudom mi az. Várjunk, csak még is tudom őz, őzek illatával keveredik, de miért. Miért épp most akar vadászni. Nem értem. Lassítani kezdtem majd fokozatosan megálltam, és óvatosan a tisztásra. De ott csak a békésen legelő szarvasokat láttam. Akkor miért érzem mégis ennyire erősen Renesmee illatát hiába keresem nem hallom a gondolatait. És akkor minden világossá vált. Ugyan is megláttam az egyik szarvason a kislányom kabátját. Hát így tudod egyszerre kétfelé menni. És én bedőltem. A rohadt életbe. Túl messzire eljöttem ahhoz, hogy utolérjem. Nincs, más választásom haza kell mennem üres kézzel. Már látom, ahogy csalódottan felsóhajtanak a családom tagjai. Bella biztos haragudni fog rám. De nem is hibáztatom, még én magam is dühös vagyok magamra. Hogy a jó istenbe dölhetem be ennek az ósdi trükknek.

( Tudom, hogy azt ígértem, hogy hosszabb lesz. És e helyett rövidebb lett ráadásul még sokáig is tartott. De kérlek, bocsássatok meg! )

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés