-4- // Furcsa álom //-

Mikor beértem a szobába, elmeséltem mindent Jacobnak, aki azt mondta, megpróbál segíteni, hogy maradhassunk.

Feküdtünk egymás mellett az ágyon és a plafont bámulva beszélgettünk, mikor arra lettem figyelmes, hogy fokozatosan leragadnak a szemeim, és a sötétség mindent elborít.

A következő pillanatban a parton találtam magam, hatalmas farkasok vettek körül vicsorogva, mégsem féltem tőlük. Az erdő felé szaladtam és a bokrok között a jelek szerint elvesztették a nyomom. Nem követtek, én pedig Jacobék házát elérve, visszafeküdtem aludni, de legnagyobb meglepetésemre, Jake sehol sem volt...

Későn keltem fel, és nagyon fáradtan. Lakótársam mellettem szuszogott csendben, én pedig semmiképp sem szerettem volna felébreszteni.

Csak feküdtem, pihentem tovább és elmélkedtem az álmomon. Vajon mit jelenthet? El fogom veszíteni Jacobot a titkaim miatt? Vagy figyelmeztetés volt, hogy ideje lenne elmesélnem neki, amit joga van tudni, mert a barátom?

Mozgolódásra lettem figyelmes, és Jake hatalmasat nyújtózva felébredt:

- Jó reggelt Swell! - mosolygott rám, és megkérdezte, mi a baj, mert nagyon gondolkodok valamin. Reagáltam rá egy "semmi"-t és lementem, hogy reggelit készítsek mindkettőnknek.

Bő tíz perc múlva ő is csatlakozott és dicsérgetve a főzési tudásom, jóízűen falatozni kezdett.

A reggeli befejeztével közölte, mennie kell. Olyannyira sietett, hogy egy "szia" kíséretében már el is tűnt a nappaliból.

Azon agyaltam, mit tudnék ma csinálni, de maradtam a szokásosnál, délutánig kimentem fotózni ide-oda. Hamar elment az idő és Jake is visszaért.

Meglátta a kezemben a fényképezőgépet, és kérlelt, hogy mutassam meg neki a képeket, én pedig a kezébe nyomtam.

- Nagyon jó képek! Tehetséges vagy! - állapította meg egy tipikus bájvigyorral az arcán. - Swell beszélnünk kellene... - a mosolynak semmi jele nem maradt, nyomtalanul eltűnt.

- Rendben - ránéztem, mire belekezdett:

- Ideje teljesen őszintének lennem veled. Az éjszaka közepén és délelőtt sosem vagy itthon. Fogalmam sincs, miért jöttetek ide James-szel, de szeretném, ha beavatnál. - szúrós tekintetet vetett felém, és tudtam, ideje beszélni arról, amiről nem akartam soha:

- Billy által tudom, hogy ismered az itteni vámpírokat. - elképedt, de csendben hagyta, hogy folytassam: - Jött hozzájuk néhány "vendég" és miattuk vagyok itt. Meg kell figyelnem őket, ezt a feladatot kaptam. - lehajtottam a fejem és azt vártam, hogy majd értetlenkedni fog, meg bolondnak néz, de csak ennyit mondott:

- Harcoltam már a vámpírokkal, segítettem nekik, meg is szoktam látogatni őket. Mondhatni: barátságba kerültem velük. És itt jön az én titkom - csendben próbálta megfogalmazni, de látszólag nem ment neki, inkább úgy döntött, megmutatja. Egyik pillanatban felszökkent, a másikban pedig farkas formájában ért földet.

A szívem hevesen dobogni kezdett. A hatalmas vörösesbarna állat közelebb ballagott hozzám, és nyüszítés szerű hangot hallatott, mire félénken megvakartam a füle tövét.

Hálából alaposan összenyálazott, én pedig nevetni kezdtem.

Sokáig csak néztem, és tudtam, nekem is fel kellene fedni a titkom, de nem tettem. Még nem éreztem úgy, hogy eljött az ideje, bár az alkalom jó lett volna.

Megráztam a fejem, Jake pedig beszaladt a házba, és ember formájában ért vissza.

- Ne haragudj, hogy nem mondtam el. A többiek nem engedték, mert nem bíztak benned. - nagyot néztem. Többen vannak? Mi az, amit még nem tudok?

- Semmi baj Jacob. - megöleltem. Cseppet sem féltem tőle, a szeretet erősebb volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés