|
5. fejezet - Nem az, aminek látszik
2009.10.02. 21:31
-5- // Nem az, aminek látszik // -
Másnap hajnalban kimentem a partra bóklászni, farkas alakban szerettem volna lenni. Ez volt a titkom: Olyan vagyok, mint Jake. Alakváltó... Nem mondhattam el, még nem...
Közelebb sétáltam a víztükörhöz és belebámultam, mire egy fekete kecsesen arányos farkas nézett vissza. Szép volt, izmos, és hasonlított is rám.
Zajra lettem figyelmes, és mire körbenéztem, öt farkas vett körül vicsorogva.
Megijedtem, de nem féltem, biztos voltam abban, hogy meg tudom védeni magam, ha kell, akkor akár futással. Ekkor pillantottam meg a Jacobot, aki a jelek szerint, nem jött rá, ki vagyok.
Morgások közepette közeledni kezdtek, én pedig jobbnak láttam, ha menekülőre fogom a dolgot.
Lendületet vettem és szélsebesen a bokrok közé szaladtam. Ahogy az álmomban, nem követtek. Legalábbis nem vettem észre...
Hazaérve emberi alakban bevetettem magam a kádba. Órákig benn voltam a fürdőben, nem akartam kimenni.
Hirtelen dörömböltek az ajtón és összerezzentem.
- Swell! Gyere ki! Most! - parancsolt rám az ismerős hang dühösen. Nem volt más választásom. Kiléptem, magam köré tekertem a törölközőm, és reszkető kézzel kitártam az ajtót.
Jake mérgesen nézett:
- Ki a fene vagy te? Tudni akarom Swell! - be akartam csukni az ajtót előtte, de nem hagyta, megragadta a kilincset. - Beszélj!
Lehajtottam a fejem.
- Alakváltó vagyok. A fekete farkas a parton... én voltam... - sóhajtottam - ... nem akartam elmondani még.
- Hazudtál! Titkolóztál! És még te vallod magad a barátomnak? Meg volt az esélyed, hogy felfedd, hogy ... áááhh... csalódtam benned Swell! - becsapta az ajtót és távozott, én pedig lekuporodtam a kád mellé, és alaposan kisírtam magam.
Fájt a barátom elvesztése, mert a jelek szerint ez történt.
|