-6- // Ideje távozni... // -

Másnap korán reggel keltem, mert csomagolnom kellett. Jake az incidens óta nem jött haza.

A szemem megakadt a fényképeimen. Leültem, sóhajtozva végignéztem őket, és eszembe jutott, hogy Jacobnak milyen búcsúajándékot hagyjak.

Mindent félbehagyva elszaladtam megvenni az elkészítéséhez szükséges dolgokat. Mikor készen lettem, maradt 20 percem az indulásig.

Visszamentem még Jake szobájába és letettem a fotóalbumot az ágyára. Tele volt a közös képeinkkel. Fogtam egy papírt és a következőt firkantottam rá:

"Kedves Jacob!

Ne haragudj, hogy titkolóztam, tudom, nem volt helyes. Te őszinte voltál és bíztál bennem. Szeretném, ha tudnád, hogy ezek ellenére szeretlek, a legjobb barátom vagy. Megértem, hogy látni sem akarsz, de annyit biztosan mondhatok: sosem foglak elfelejteni.

                                                           Szeretettel: Swella

U. i.: Az ajándék remélem tetszeni fog!"

Rátettem a csomagra, futólag körbenéztem a szobán, mikor apu bekiabált, hogy ideje mennünk.

A kocsiban csak gondolkodtam. Sajnáltam, mert nem tudtam személyesen elköszönni, de mindemellett örültem is neki. Utálok búcsúzkodni. Hűvös némaságban utaztunk egészen a reptérig.

Az út a lehető leghosszabbnak tűnt.

A feszítő nyomás az egymást lökdöső emberek között ért utol. Sajgott a szívem, de éreztem, helyesen cselekszek.

Nagy nehezen rávettem a lábaim, hogy felszálljak a repülőre...

Helyet foglaltam és kikapcsoltam a telefonom. Apu kérdőn rám nézett, én pedig elmeséltem neki a történteket. Mindent tudott, így nem kellett sokat magyaráznom. Részben azért hozott ide, hogy barátokat szerezzek.

A fájdalom ellenére elmondhatom, még így is megérte eljönni.

Rápillantottam az órámra. Késünk... Nem örültem a ténynek, de tenni se tudtam semmit. Szorosan benyomtam magam az ülésbe, bekapcsoltam az mp3 lejátszómat, kizárva ezzel a világ zaját.

Szép lassan elnyomott az álom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés