7. fejezet - Otthon?
2009.10.04. 18:54
-7- // Otthon? // -
Apu keltegetett, felriadtam és láttam, hogy a repülő még mindig a helyén áll.
- Nem indulhatunk! - kinéztem az ablakon. Vihar készülődött. - Nemsokára ide ér és nem lenne szerencsés, ha mi odafent lennénk - magyarázta, én pedig magamban szitkozódtam.
Leszállítottak minket a gépről és elnézést kértek a kellemetlenségért, ámbár mindenki tudta: a vihar nem az ő hibájuk, én mégis csak fortyogni tudtam. Még mindig itt vagyok! Ezt nem hiszem el!
- Swelana Thaya Blackwolf. - megdermedtem. Lassan hátrafordultam és Jacob állt velem szemben. - Miért akarsz haza menni, ha itt van az otthonod?
Elállt a lélegzetem. Nem tudtam mire vélni a hirtelen kedvességet és a marasztalást.
- Jake... Minek jöttél ide?
- Elbúcsúzni, ha szükséges, de remélem, nem kerül rá sor. - nagy szomorú szemeket meresztett rám: - Ne haragudj a hirtelen dühös reakciómra, csak ... fájt, mert én elmeséltem, te pedig nem. De az ajándék, a képek rólunk... Annyira tetszett, végig néztem és nem akarlak elengedni... Kérlek, ne menj el.
Hát lehet erre mást mondani, mint hogy maradok? Képtelenség lett volna. Meglendültem és a nyakába ugrottam, mire szorosan magához ölelt.
- Hiányoztál - súgta a fülembe. A szemembe nézett, a szívem majd kiugrott a helyéről, mert az arca elkezdett közeledni az enyémhez.
- Swella - összerezzentünk. Apu mindent elrontott. Csak centik kellettek volna, hogy megkapjam életem első csókját.
- Óh. Ne haragudjatok! - elszégyellte magát. - Csak szólni szerettem volna, hogy ... nos... hm... - végig nézett rajtunk és gondolkodni kezdett.
- Apu! - meglengettem a kezem. - Nyögd már ki!
- Nos Swell, szeretnél maradni? Vagy hazamenjünk? - tette fel a célkérdést.
- Én itt vagyok otthon, ahol Jacob van és ahol megtaláltam azt az érzést, amit eddig még nem tapasztaltam. - rámosolyogtam, megértette:
- Akkor megnézzük a házat? Hallottam Billytől, hogy van egy nagyon szép, közel hozzájuk.
Hirtelen ujjongani kezdtem. Mint egy valóra vált álom! Megöleltem aput:
- Nagyon köszönöm!
A csomagjainkkal karöltve visszamentünk La Pushba, lepakoltunk, és a tulajdonos megmutatta nekünk a házat. Tényleg csodás volt. Az egész emeletet nekem szánta apu.
|