6. fejezet
2009.10.04. 19:11
Amint beléptünk megpillantottam 8 embert. Meghallhatták, hogy jövünk és mindannyian felálltak, hogy üdvözöljenek. Végignéztem rajtuk és abban a pillanatban éreztem, hogy én szürke kisegér vagyok. Mindegyikőjük úgy nézett ki, mintha most léptek volna ki egy katalógusból. Volt egy szőke lány aki, mint észrevehetően a legszebb volt, az ő kezét egy hatalmas sötéthajú srác fogta. Mellettük egy koboldszerű mosolygós, rövid hajú lány és a párja foglalt helyet, onnan lehetett tudni, hogy együtt vannak mivel a srác (aki valószínűleg a szőke lány tesója lehetett, mivel nagyon hasonlítottak, neki is szőke haja volt) szerelmes pillantásokat vetett a lányra. Rajtuk kívül még 2 pár foglalt helyet, egy 20év körüli szőke férfi (Úr isten, ő volt az orvosom) ért a felismerés és egy barna hajú nő. Az utolsó, pár egy rézbarna hajú fiúból és egy sötét barna hajú lányból állt. Ami feltűnt még a természetfeletti szépségük mellett az az volt, hogy mindjüknek opálszínű szeme volt. Mindezt kevesebb, mint 1 perc alatt figyeltem meg, hisz nem szeretem megbámulni az embereket.
- Ő itt Brittany - mutatott be Jake.
- Jó napot! - köszöntem udvariasan.
- Helló! - köszönt vissza mindenki szinkronban.
Sejtettem, hogy most a bemutatkozás következik és nem is tévedtem. Hamarosan a doki és felesége (?) léptek elém.
- Szia, én Carlisle Cullen vagyok, ő a feleségem Esme.
- Szia, drágám! - mondta az Esme nevű nő és megölelt, ez egy olyan bizalmas ölelés volt és én hirtelen nem tudtam mi kezdjek vele, így hát én is visszaöleltem. Majd félre álltak és jött a következő páros a szőke lány a magas.
- Helló! Én Rosalie Hale vagyok Esme-ék adoptált gyermeke.
- Én pedig Emmett Cullen, szintén adoptált gyerek. - sokan ilyenkor nagyot néznének, de nem én nálunk ez megszokott volt, hisz nem vérszerinti testvérek, nincs ebben semmi rossz. Megszólalni sem volt időm máris ott volt a következő duó.
- Szia, én Alice Cullen vagyok. - a kiskoboldszerű lány barátságosan átölelt. Viszont a barátján nem nagyon látszott, hogy közelebb akarna jönni, mint 2 méter.
- Üdv! Én Jasper Hale vagyok Rosalie ikertestvére. - komolyan, néha úgy érzem, hogy elmehetnék detektívnek, minden kis dolgot észreveszek.
- Helló, én Edward Cullen vagyok ő pedig a barátnőm: Bella Swan. - lépett elém a rézbarna hajú srác és a barna hajú csajszi.
- Gyere Brittany, menjünk fel a szobámba.
- Öcskös, nem gyors kissé ez a tempó? - kérdezte Emmett. Én elpirultam és elindultam fel Jake után, de azt még észrevettem, ahogy Rosalie oldalba böki Emmettet, Jasper és Edward kuncognak, Carlisle és a nők pedig csak csóválják a fejüket.
- Remélem Emmett nem bántott meg, tudod ő mindig poénkodik. Különben, hogy-hogy nem szóltál vissza? Azt hittem, hogy kitalálsz valami ütőset én azért nem szóltam semmit.
- Nem bántott meg, csak zavarba jöttem azért nem is szóltam vissza.- időközben felértünk az emeletre és egy hosszú folyóson elfordultunk balra ott pedig Jake kinyitott nekem egy ajtót. Egy hatalmas szobát láttam magam előtt, szép halványkék falai voltak és a falain poszterek sokassága a legtöbben foci és kosárcsapatok képei voltak láthatóak. Volt egy hatalmas tv és egy nagy ágy is a szobában valamint sok dvd és cd is.
- Los Angeles Lakers? - kérdeztem meglepődve, ugyanis ez volt a kedvenc NBA-s kosárcsapatom.
- Aha, ismered őket? - meghökkent arcát látva elkapott a nevetés. A fiúk mindig azt hiszik, hogy a lányok nem értenek a sporthoz. Mondtam miközben leültünk az ágyra.
- Tudod, kosarazom!
- Nem nagyon látszik! Olyan pici vagy.
- Igen? Te meg be se férsz az ajtón! - vágtam vissza. De amint kimondtam meg is bántam ugyanis megint aljas cselhez folyamodott. A hátamra fordított és elkezdtem csikizni, de most nem hagytam magam én is csikiztem őt és együtt nem vettünk, aztán hirtelen elkezdte csikizni a hasam ott ahol legcsikisebb volt.
- Ne Jake, könyörgöm! - komolyan, majdnem belefulladtam a kacagásba. Ekkor hirtelen nyílt az ajtó és az összes Cullen ott állt az ajtóban. Mindenki ijedten figyelt minket, aztán hirtelen elkezdtek nevetni.
- Csak játszunk. - jelentette ki nemes egyszerűséggel Jake.
- Azt látom, hogy nagyon jól szórakoztok. - Emmett arcára kaján mosoly ült ki. Most vettem észre, hogy valóban kissé félreérthető helyzetben feküdtünk, mind ketten kapkodtuk levegőt. Most, ha lehet még jobban zavarba jöttem, mint az előbb.
- Amúgy Brit, Emmett magasabb nálam.
- Aha... most már értem, miért van ekkora házatok, ilyen magas ajtóval - reméltem, hogy nevetnek rajtam és igen, sikerült.
- Látod, én mondtam, hogy ő nem olyan, mint Bella, visszaszól, ha piszkálod. - mondta Jake görnyedezve.
- Hé!- Kiáltott fel az említett- nekem durvábbakat szól be. - látszott rajta, hogy böki ez a mondat a csőrét, de Edward gyorsan megvigasztalta egy csókkal, úgy láttam, hogy ez senkit nem zavart.
- Majd később ő is keményeket kap, de bevezetésnek ezek is jók voltak, mert láttam rajta, hogy zavarba jött és ez volt a cél!
|