~ Ezt a fejezetet T. Dominikának és G. Marikának ajánlom, de Nagyon!!! :D ~

Miután hazaértünk egyből összestem szinte, annyira fáradt voltam. Talán emiatt emlékszem a legkevésbé erre az éjszakára. Álmomban újra és újra leperegtek a nemrég szerzett Cullen-es emlékeim. Körülbelül tizenkét órát aludhattam egyhuzamban amikor egy halk kopogás felébresztett. 
- Igen? - szóltam ki a párnám alól álmosan természetesen. 
- Csak szólni szerettem volna, hogy készen van az ebéd - ledöbbentem. Ebéd? Ilyen korán? Nem akartam hinni Dorothynak. 
- Hány óra? 
- Félegy. Igazából csodálkoztam, hogy még nem keltél fel, mert mindig te keltél korábban. De persze ez most érthető... - a mondat végére már az ágyamon ült. Még nem dugtam ki a fejemet a párna alól, de éreztem, ahogy besüpped a súlya alatt az ágy. 
- Már fent vagyok - azzal ki is másztam nehézkesen az ágyból. - Mi a mai program? - ezt muszáj volt megkérdeznem. Dorothy mindig szervez valamit. Még a hétköznapokra is. 
- Igazából azt terveztem, hogy lemehetnénk La Pushba.
- Rendben - miért is vitatkozhatnék egy szerelmes tizennégy évessel? - És mi az ebéd?
- Rántotthús és sültkrumpli, hogy ne fogyjunk el - nevetett a mondat végén és én is vele.

(KÉSŐBB, LA PUSHBAN)

Ott voltunk a parton. Későre járt, mármint sötétedett. A falkán kívűl ott volt még Emily,Jared barátnője Kim, Billy és a többi tisztelt beavatott. Épp tüzet raktak a fiúk amikor megszólaltam. 
- Tegnap nem hallottam a gondolataitokat amikor hazafelé tartottunk - utaltam a tegnapi eseményekre. Mindenki ledöbbent. 
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül Billy. 
- Hát amikor hazafelé tartottunk senki gondolatát sem hallottam. 
- És ti hallottátok Nikkiét? - kérdezte a falkát Billy. 
- Nem - mondta Dorothy a többiek csak rázták a fejüket. 
- Miért? - kérdeztem. - Ez baj? 
Billy egy ideig gondolkodott. Talán azon, hogy hazudjon e nekem. 
- Csak azt jelenti, hogy te már öregszel... 
- Hogy mi? - kérdeztem döbbenten. Vagy inkább hisztérikusan. 
- Eddig úgy volt a legendák szerint, hogy csak azok öregszenek, akik már megtanulták, hogy hogyan kell ezt kezelni - mondta Dorothy is. 
- Igen, de én sem értem, hogy hogy történhet ilyesmi. Az is lehet, hogy Niki érettebben gondolkodik, mint ti. 
- Én? - kérdeztem. Még mindig alig tértem magamhoz. Kezdtem kirekesztve érezni magamat...
- Igen. Ki más? Neked mindennél fontosabbak a szeretteid... - vajon direkt nem használta a 'falka' szót? 
- Igen. 
- De? - úgy tűnik, észrevette, hogy nem fejeztem be a mondatot. 
- Most beleszeretett az Edward nevű vámpírba - fejezte be a mondatot helyettem Seth. 
- Seth! Fogd be! - kiabáltam idegesen. Én is csak nemrég jöttem rá, de ő akkor honnan tudja? 
- Nikki, de ha egyszerolyan egyértelmű? Plusz ő is viszonozza az érzelmeidet, több, mint valószínű. 
- Ezt mégis honnan veszed? 
- Megérzés... 
- Csak nem női? - poénkodtam mire mindenki nevetni kezdett. 
- Egész jó poén - mondta Sam mosolyogva. 
- Nicole, tényleg tetszik neked az a Cullen? - kérdezte Billy. 
- Hát azt hiszem, hogy belévésődtem - mondtam halkan. 
Senki sem szólalt meg. Nem tudom, hogy meddig lehetett így mikor Kim törte meg a csendet. 
- Mi az a bevésődés? - kérdezte félénken. 
- Nálunk vérfarkasoknál egészen más ez a szerelmesdi - kezdte Jared - hát hogyan is írhatnám körbe neked. Erősebb, mint az 'első-pillantásra-szerelem'. 
- Értem. És mi van akkor, ha mondjuk én nem viszonoznám ezt? - kérdezősködött tovább. 
Dorothyval halkan felkuncogtunk. 
- Már miért ne szeretnéd Jaredet? - kérdeztem értetlenül - Ha barátra van szükséged ő az lesz, ha védelmező lelki társra lenne szükséged, akkor ő az lesz. Bárki akire szükséged van ő azzá válik - és ez az összes szerelmes vérfarkas párra jellemző volt. 
- És honnan tudjátok, hogy mér megtörtént a bevésődés?  - úgy tűnik kezdte nagyon érdekelni a téma. Igaz engem is nagyon érdekelt még az elején. 
- Hát nálam a többi fiú arca jellegtelennek tűnik... Csak Quil arcát látom gyönyörűnek - adta meg a választ Dorothy.
- És nálad is ez történt velem? - kérdezte ezúttal Jaredet.
Jared némán bólintótt és szemében jól látható volt a Kim iránt érzett szerelem. Lehet, hogy én is így néztem Edwardra? Az nem lehet! Ennyire gyenge mégsem lehettem a közelében.
Kim odabújt Jaredhez és megpuszilta a száját.
Én helyette is elpirulhattam, mert azon gondolkodtom éppen, hogy köztem és Edward között lehet e majd valaha  is ilyen szenvedély.
De persze, hogy nem volt a válasz. Hiszen nekünk ellenségeknek kellett volna lennünk. Tisztára, mint Rómeó és Júlia. Csak talán Júlia szebb volt nálam és Edward jobb Rómeónál. 
- Csinálunk akkor Hot Dogot? - kérdezte csillogó szemekkel Jacob. Gondolom éhes lehetett már. 
- Ennyire éhes vagy? - kérdezte Emily. 
- Még szép! - nevetett Jacob. 
- Gondolom farkas éhes vagy! - mondtam nevetve. 
- Nikki szerelmesen még viccesebb, mint valaha - jegyezte meg Sam. 
- Hát igen. Valakinek viccesnek kell lennie a falkából - mondtam mire a többiek úgy tettek, mintha megsértődtek volna. 
- Köszönjük Nicole! Te aztán tudod, hogy hogyan lehet romba dönteni az önbecsülésemet - mondta álsértődötten Dorothy.
Az este folyamán állandóan nevettünk és persze emiatt nem gondoltam semmi negatívra.
Két barátnőm is megérkezett, akik eddig a Bahamákon nyaraltak és ők is indiánok. Mary és Dominique a legjobb barátnőm, és még Dorothyval is elég jóban vannak. De ők mit sem tudnak arról, hogy én és a falka részesei vagyunk a legendáknak...
Mindketten szépek. Marynek hosszú, sötétbarna, egyenes, szép és dús háta közepéig érő haja van miközben Dominak váll alatt végződő, göndör, fekete lila tincsekkel. Hát igen picit vadabb, mint a többiek. 
Domi fél fejjel alacsonyabb volt Marynél, és ez gondolom zavarhatta is. 
- És mit csináljunk még ma? - kérdezte Domi és közben a lila hajtincsét fixírozta. Egész jól tudta titkolni, hogy tetszik neki Jacob. Mary meg Sethel alkotott egy párt úgy körülbelül fél éve. 
- Hát kinek mihez lenne kedve - ajánlottam fel. 
- Mit szóltok például egy jó kis mozizáshoz Port Angelesben? - kérdezte Mary. Imádta a horrorfilmeket és a 'földöntúli történeteket'. Egyszer azt mondta, hogy azért, mert szeret néha elrugaszkodni a valóságtól. 
- Jó, de lehetőleg ne horror legyen! . mondtam neki nevetve. 
- Most kivételesen én sem arra gondoltam, hanem egy vígjátékra. 
- Uh, beteg vagy? 
- Ha-ha-ha! Nagyon vicces. De most tényleg. Nem Seth? 
- Persze! - felelte a kérdezett. 
- Hé ez így nem ér! - kiáltottam fel viccelődve mire mindenki kérdőn nézett rám. - Seth neked bármikor igent mondana bármire! 
Erre mindenki elkezdett nevetni. Még az "öregek" is. 
- Na, de most tényleg! Akkor jó lenne a vígjáték? - kérdezte Mary mosolyogva. 
- Én benne vagyok, de milyen vígjáték legyen? - kérdeztem vissza. 
- Ami éppen megy a moziban! Ne legyél már ilyen Nicole! Legyél laza! - mondta Domi. Mire is vártam tőle? Egy hittanra? Nem igazán... 
- Jajh, rendben van. Megpróbálom. - sóhajtottam. 
- Na látod! Menni fog ez! Csak ne gondolj semmi rosszra! - adta nekem széles vigyorral a tanácsokat/parancsokat. 
- Ok. De azért ne vidd túlzásba! - figyelmeztettem nevetve. 
Mikor elindultunk Port Angelesbe a moziba (Mary, Domi, Dorthy, Seth, Jacob és én) már fél nyolc is elmúlt.

~ A mozis részt majd kihagynám a következő fejezetből és ugornék a másnapra. Ott lesz a lényeg... És ott vesz irányt a történet hangulata, mert egy picit szomorúbb lesz... Talán (mindenki máshogy foghatja fel) ~

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés