8. fejezet - Az álom
2009.10.06. 19:16
Az álom!
Nessie szemszöge:
Alice háza egy tisztáson állt. Pont olyan, volt, mint azokban a romantikus vadregényes filmekben. Kicsi volt és fából építették, nem volt kerítése, a terület határa beleveszet az erdőbe, ami körül vette. Ha nem fából lett volna talán még hasonlított volna Charlie nagypapa házára. Az is így veszett el a dús növényzetben. A ház előtt kicsi virágos kertet láttam, gondosan meg volt művelve, látszott rajta hogy sokat törődnek vele. Nem sok növény volt köztük, amit felismertem volna még nem nagyon tanultam biológiát. De a muskátlit, a szegfűt és a rózsát megismertem. De nem csak a kertben voltak növények a ház oldalán borostyán futott fel, azt nem tudtam megítélni, hogy szándékosan van ez így vagy csak a természet elburjánzásának egy terméke volt e. De mindegy is volt jól nézet ki, illet ide és kész. A ház egyébként kétszintes volt apró ablakokkal. Miután bementünk teljesen el ált a szavam. Alice-nek igencsak kifinomult érzéke volt a berendezésekhez minden passzolt mindenhez miközben semmi nem passzolt semmihez. Minden bútor szép volt külön és egybe soha el nem mertem volna képzelni és mégis annyira illetek egymáshoz, mint két puzzle darabka. A nappali vajsárga volt és minden meg volt benne, amire csak szükség lehetett egy nappaliban.
Ezután az étkező következet barna egy nagyon szép árnyalatával volt kifestve. Antiknak és mégis újnak tűnő fa asztal állt a közepén. Körülötte székek voltak tökéletesen illettek az asztalhoz látszott, hogy ugyan az faragta ki őket.
- Foglalj helyet! Kérsz valamit enni vagy inni? – kérdezte Alice. Na, most tiszta szerencse hogy csak félig vagyok vámpír, mert valószínű „kicsit” furcsa volna, ha azt mondanám persze nincs egy kis medve vagy szarvas véred? Haha!
- Igen, ha nem baj kérnék egy kis vizet. – mosolyogtam vissza kedvesen.
- Persze máris hozom. Érezd magad otthon.
- Köszönöm! – s ezzel leültem az egyik székre. Jobban körülnéztem a szobában. A falakon sok festmény volt mind nagyon szép. Valószínűleg kicsit jobban el is méláztam, mint kellet volna, mert már csak arra eszméltem, hogy Alice lengeti előttem a kezét.
- Hahó, idegen! Van otthon valaki? Alice hívja Nessie-t! Nessie jelendkezz!
- Óh! – tértem magamhoz. - Bocs kicsit elmélyedtem a gondolataimba. Remélem nem maradtam le se miről.
- Semmi baj. Nem maradtál le se miről. Különben is neked kell mesélned nem nekem. – emlékeztetett.
- Jaj, igen. Persze kicsit fáradt vagyok, azt hiszem. – s kivételesen így is gondoltam, mert tényleg elég szarul éreztem magam. Kb annyira, mint egy nagy rakás szar. De a víz, amit hozott ott volt előttem belekortyoltam és nagyon jól eset így hirtelen felindulásból meg ittam a többit is. Tényleg szomjas voltam emberi értelemben és még csak észre sem vettem eddig.
- Gondoltam. – mosolyodott el ismét. – Gyere, menjünk, fel megmutatom a szobádat. Aztán pihenj le. Majd mesélsz holnap.
- Rendben. – ezzel felmentünk a lépcsőn. Nem is volt olyan nagyon kicsi a ház, mint ahogy azt én elsőre gondoltam. A szoba, amit kaptam nagyon tágas volt még külön fürdőszoba is tartozott hozzá. Oké elismerem nem volt egy nagyon nagy és extravagáns fürdő, de sokkal jobb volt a semminél. Volt benne egy zuhanyzó egy WC és egy mosdó plusz szekrény és tükör. Gyorsan letusoltam és megtörölköztem. Szerencsére Alice gondolt előre és kikészített az ágyra egy pizsomát míg én a fürdőben voltam. Miután felvettem a piszit. Bebújtam a takaró alá és már szinte aludtam is. Nagyon furcsa álmom volt. Otthon voltam és mindenki az egész családom ott volt és körül vett és nagyon boldogok voltunk. Ez nem is volt olyan nagyon különös, hiszen mindig is jól éreztem a közelükben magam, de most Jasper is hatalmas mosollyal fogadott. És Jass mellett volt két kisbaba is az én kisbabáim. De nem hogy lehetne nekem kisbabám? Nem értetem az egészet nagyon furcsa volt és a családtagjaim egyre csak jöttek és jöttek közben a csöppségeket is egyre közelebb nyomták hozzám. A kicsit felsírtak a szeretteim már nem mosolyogtak, sőt egyenes vicsorogtak rám. Ezt nem értetem vicsorogni és morogni ezt ők nem szokták csinálni. És akkor rájöttem, hogy ez nem az álomban van, hanem a valóságban. De várjunk, csak miért vicsorogna rám valaki az életben? Ekkor végre felébredtem, de amikor kinyitottam a szemem nem azt láttam, amit szeretem volna. Egy hatalmas legalább is közelről igencsak nagy kutya morgott a képembe. Ilyedtemben olyat tettem, amit ritkán szoktam sikítozni kezdtem szinte hisztiriás rohamot kaptam, ahogy ott visítottam az alatt a hatalmas állat alatt.
|