-1.- // Különc // -

Délután két óra lehetett, nem tudtam pontosan megmondani. Vártam Jacobot, hogy elinduljunk barátainkhoz a város szélén található kis házba.

Általában csak ketten mentünk, a többiek nem szimpatizáltak különösebben a vámpírokkal. ( A "büdös szag" és a "béke megőrzése" kifogással minden esetben elutasították a meghívást.)

Csak ültem a nappaliban és az elmúlt időn elmélkedtem: hihetetlen, de már egy év telt el azóta, hogy Jacob és én ismerjük egymást. Még mindig mérhetetlenül boldogok vagyunk.

A gondolkodásmenetemből a csengő hangja zökkentett ki. Felkaptam a táskám és az ajtóhoz szaladtam, ahol Jake állt vigyorogva:

- Szervusz Kicsim! - futólag megcsókolt, megölelt, majd kézen fogva elkísért az autóhoz. Az udvariassága a régi maradt: lágyan besegített a kocsiba, becsukta az ajtót és csatlakozott hozzám.

- Indulhatunk? - kérdezte és bólintottam, mire elfordította a kulcsot és egyenletes tempóban döcögtünk a célig.

Viszonylag hamar odaértünk. Bella és Alice minket várt, bizonyára egy látomásából jött rá, hogy hozzájuk indultunk és ezt továbbította vámpírtársainak is.

- Sziasztok! Örülök, hogy látunk titeket - tolmácsolta Alice. Üdvözöltük egymást, majd beinvitáltak a házba.

Helyet foglaltunk a kanapén és lázas beszélgetésbe kezdtünk a többiekkel:

- Hogy vagy Emmett? - kérdeztem a mókamestertől, aki orrhangon vágott vissza:

- Köszönöm a kérdésed Swell, kicsit náthás vagyok, meg magas a vérnyomásom, de ezeket leszámítva remekül. - a szobában mindenki nevetni kezdett.

Cseppet sem örültem, mikor Rosalie is csatlakozott hozzánk. Tudtam, mi kezdődik…

- Éreztem valami bűzt, de ahogy látom megvan a forrása - a mondandójának nyomatékosítása érdekében összeráncolta az orrát és szúrós tekintettel ránk nézett. Természetesen Jake-nek sem kellett több, egyből reagált rá:

- Úgy mondja, mintha neki olyan kellemes rózsaillata lenne! – mint aki meg se hallotta volna, Rosalie kibámult az ablakon, ám ennyivel még nem úszta meg: - Rosie, ezt hallgasd! Két szőke áll a párás ablak előtt, az egyik rajzol két kis kört rá és megszólal: itt fogok kinézni! A másik a tenyerével letörli: Te itt nem fogsz kinézni! - ezt hallva vérig sértve távozott is, a többiek pedig hatalmasat hahotáztak Jake viccén.

Emmett és Jasper szórták a jobbnál-jobb poénokat, mi pedig felhagytunk a komoly beszélgetéssel, mert lehetetlen volt két ilyen humorzsák társaságában.

Öt órakor Jake jelezte, hogy mennünk kell járőrözni, ezért elköszöntünk, hazavittük a kocsit a garázsba és farkas alakban nekilendültünk.

Mióta a falka tagja vagyok, állandóan Jacobbal egy időbe küldenek ki, amiért igazán hálás vagyok. Szeretem hallgatni a gondolatait...

Az enyém mások előtt rejtve van, csak abban az esetben tudják, mi jár a fejemben, ha én úgy akarom. Bár ezért kicsit sem tartanak különcnek, de én egyre inkább kezdem furcsán érezni magam.

Billy sem tudja, mitől lehet. Ráfogta arra, hogy adomány, Jake pedig állandóan azt hajtogatja: "Érthető, hiszen különleges vagy!"

Ezekre többnyire csak a fejem rázom: nem hiszem el, hogy nincs rá használható magyarázat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés