- 4. - // Harc // -

- Melyikünk Alice? Ki fog meghalni? - konkrét választ nem kaptunk, csak fejét lehajtva azt felelte, hogy nem látta. Jacobbal egymásra néztünk, szóltunk Cullenéknek, hogy hajnalban a tisztáson találkozunk.

Egymás mellett suhanva tértünk vissza Jake-kel a házhoz, gondolatban üzentünk a többieknek a helyzet állapotáról.

- Kérsz egy kávét kicsim? - faggatott szerelmem, mikor leültem. Bólintottam:

- Igen Szívem, megköszönném.

Letette elém a bögrémet és leült velem szemben:

- Swella, nem lesz senkinek semmi baja! - nem hittem neki. Hiszen amit Alice lát, az egyszer mindenképpen úgy lesz. - Nézz rám! Se velem, se veled nem fog semmi történni! Nem hagyom! - Odajött hozzám és megölelt. Szorosan a testéhez bújtam, kihasználtam minden egyes percet vele.

- Szeretlek Jacob! - megcsókoltam. Beszélgettünk még kicsit, aztán lefeküdtünk aludni.

Fél négykor Jake csókkal ébresztett, és indultunk is. Farkas alakban suhantunk a tisztásig, ahol a Cullen család és a falka többi tagja már várt a támadásra.

Hosszú percekig némán álltunk és a bokrokra figyeltünk. Egyik pillanatban mozgolódást vettem észre, jeleztem a többieknek vicsorogva, mikor hirtelen négy vámpír ugrott ki a fák közül.

A harc elkezdődött, mindenkinek volt ellenfele. Nekem egy szőke magas férfi jutott. Mikor időm volt körbenéztem, hogy lássam: Jake jól van-e. Ebben a pillanatban a vámpír belém harapott, én pedig hatalmas nyüszítéssel elfeküdtem a földön.

Éreztem, hogy a méreg szétárad az ereimben, hirtelen fáradtságot éreztem. Alig hallottam Alice kiáltását:

- Elmennek!

Aztán a sötétség mindent elborított.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés