Levegő után kapkodtam döbbenetemben. Elmosódottan érzékeltem, hogy Edward megfeszül mellettem, és a többiek is rettentően kétségbeesettek. Pedig ők még nem is tudják, mi történik ezekben a pillanatokban is… De minden igyekezetemmel azon voltam, hogy Alice látomásában maradjak.

„- De Tanya, miért kell ez a nagy cécó? Hidd el, én vagyok az, aki tiszta szívből gyűlöli őket, de ez nem ok arra, hogy rögtön a Volturi elé járuljunk – győzködte Tanyát… Irina. Hogyan? Ő is gyűlöl bennünket?!

-         Pontosan ezért megyünk oda. Mert te gyáva vagy, hogy szembeszállj azokkal az undorító kutyákkal. De én nem – felelt Tanya határozottan, felszegett fejjel. Kutyákkal? Na, ne… a vérfarkasok miatt van az egész?

Így már összeállt a kép, Irina miért is utálja őket annyira. Nem meglepő, bár az, hogy a Volturinál keresik a megoldást, annál inkább. Mit tehetnének ők Jacobékkal? Ők nem vámpírok. Oké, nem is közönséges emberek, de ha kettejük közül választani kéne, melyik csoport győzné le a másikat, kapásból a Volturira fogadnék. Hiába vannak kiképezve a farkasok vámpírtámadás ellen, Aro családjának olyan képességek vannak a birtokaiban, melyek ellen nincs védelem a vérfarkasok számára.

-         Akkor sem vagyok ebben biztos, hogy ez jó ötlet. Mi van, ha Carlisle-ékat is bajba keverjük? Renesmeé az alfa lenyomata, vagy tévedek? Gyűlölöm őket, tiszta szívemből, de ezzel másoknak is szenvedést okoznánk!

-         Miért érdekel ez téged?! Edward drágalátos családja őket választotta, és nem minket! Akkor meg mire fel véded őket, hmm?

-         Te is megvédenéd a családod, nem?

-         De nekik nem a vérfarkasok a családjuk!

-         Azonban ezzel tudták csak megvédeni Nessie-t – erősködött Irina, nővérét minden eszközzel józanészhez téríteni. Tanya megvetően fújt egyet, majd új eszközhöz folyamodott.

-         Igazad van. Megóvták saját családtagjaikat a veszélytől. Na, és te? Te nem akarsz rajtam segíteni?

-         Dehogynem, Tanya… várj. Hogy mi?! Ó, már értem… ezzel bünteted Edwardot, mert nem téged választott. Hogy megöleted az összes farkast, ezzel szenvedést okozva Renesmeé-nek, Bellának, és az egész Cullen-klánnak! Hogy te milyen egy álszent…- dühöngött Irina. Neki is csak most esett le, pont úgy, mint nekem, és Edwardnak is. Újra megfeszült mellettem, szinte fájt, úgy szorította a kezem. Ezek szerint ezt már ők sem látták. Alice tovább vetített.

-         Ugyan, Irina. Csak jó akarok. Te is nyersz, én is. Tiszta haszon – suttogta behízelgő hangon.

-         Nem lehetsz ilyen önző! – füstölgött Irina tovább, de hirtelen félbeszakította őket egy másik, jól ismert hang. Jaj, ne, csak ezt ne…

-         Szép napot, hölgyeim! – szólalt meg derűs hangon… Felix. – Miben állhatok szolgálatukra? A nevem Felix Volturi.

-         Önnek is! Aro-t keressük – felelt Tanya azonban, mielőtt Irina mondhatott volna valami teljesen ellenkező érvet.

-         Sejtettem – mosolygott csúfondárosan a férfi. – Kövessenek.

-         Tanya! – próbálkozott még egyszer, kétségbeesett hangon Irina. Látszott rajta, hogy fél.

-         Irina, ne hagyj cserben – figyelmeztette őt nővére, aki a következő pillanatban már Felix nyomában suhant az utcákon. Irina habozott, de szemlátomást meggyőzte őt a tény, mi szerint testvérét baj érheti, ezért követte a társaságot.

Ismerős utakon haladtak. A földalatti csatorna látványa feszültséggel töltött el. Kétszer jártam eddigi létezésem során ott, és egyik sem túl pozitív élményekkel töltött el. Tudtommal Irinának az első útja volt ez, de szemlátomást ő sem élvezte igazán.

Nemsokára a díszes csarnokhoz ért a háromfős csapat. Felix udvariasan tessékelte be maga előtt a Denali-nővéreket.

-         Jó napot! – köszönt Gianna. Hihetetlen! Még mindig él, ráadásul emberként?! Elképesztő… valamit nagyon tudnia kell ennek a nőnek.

Sejtésem beigazolódott, hiszen Tanya és Irina meglepetten néztek össze az embernő láttán. Szóval még sosem jártak itt. Szerencsések… és ha Tanya hallgatott volna testvérére, akkor ez az állapot továbbra sem változott volna.

Felix szokásos lehengerlőnek szánt mosolyával köszönt Giannának, és továbbvezette vendégeit… egyenesen a Volturi elé.

-         Á, a híres Denali-nővérek! Eleazar sokat mesélt rólatok, mikor utoljára találkoztunk. Bár igazából nem is mesélt, csak mutatott… - lelkendezett Aro, majd gyorsan észbekapott. – Elnézést, micsoda modortalanság! Még csak be sem mutatkoztam! Mindig ez történik… Nos, én lennék Aro. Ők a testvéreim, Marcus, és Caius. Épp családi megbeszélést tartottunk. Kupaktanács, ha úgy tetszik. De mondjátok csak, miben segíthetek?

-         Üdvözlünk, Aro. Az én nevem Tanya, ő pedig a nővérem, Irina. Olyan hírekkel szolgálnánk, ami szerintem érdekelne Téged, és fivéreidet – felelt magabiztosságot sugározva Tanya. Irina a földet bámulta aranyszín szemeivel, és valószínűleg azon töprengett, hogy került ilyen helyzetbe.

-         Kérlek, meséljetek – intett Aro, de mielőtt Tanya elkezdhette volna mondókáját, Marcus csendesen megszólalt.

-         A nővéred miért van itt? Érzem a kétségbeesését, és hogy egyre távolabb kerül tőled percről percre. Pedig igen erős kötelék volt a tietek.

Irina továbbra is maga elé meredt. Nem tudta, mit is mondjon, és mi lenne diplomatikus ebben a szituációban.

-         A testvérem csak elkísért engem. Nem ért teljesen egyet a véleményemmel – mentette a menthetőt Tanya, szúrós szemmel méregetve az említettet.

-         Értem. Nos, akkor az lenne a legcélszerűbb, ha ő mondaná el, mivel ért egyet, és mi az újkeltű hír – jegyezte meg Aro szelíden. Irina összerándult. Erre senki sem számított.

-         Hmm… szóval… a Forks kisváros területén található La Push rezervátumban vérfarkasok élnek – Pár bent tartózkodó vámpír felhördült az információ hallatán, de a Volturi csak egy emberként bólintott. – És… nem régiben a vérfarkasok törzse megölt egy vámpírt. A neve Laurent volt – Irina nem folytatta tovább. Látszott rajta, hogy könnyezne, ha tehetné. Nagyon szerette Laurentet, és egy pillanatra meghatott szomorúsága.

A többi vámpír felháborodottan súgott össze a mellette ülővel, és Aro is tűnődő fejet vágott.

- Érdekes… erről még valóban nem hallottunk. Nyilván az lenne a kérés, hogy iktassuk ki a csoportot, nemde?

- Igen, pontosan ezért jöttünk ide –buzgólkodott Tanya.

- Már elnézést, lehet, hogy tévedek – szólalt meg gúnyos hangon Caius. – De nem Forksban laknak véletlenül a Cullenek? Miért nem intézik el ők azt a pár nagyra nőtt bolhafészket?

Mindenki meglepetten bámult hol Caiusra, hol a Denali-klán tagjaira.

-         Nem… nem tudom – ezúttal Irina volt a gyorsabb.

-         Kérlek, álljatok elém. Szeretném tesztelni igazatokat képességemmel – rendelkezett Aro. – Irina?

-         Én… ezt… muszáj? – suttogta elhaló hangon.

-         Hogyan? – szisszent fel egy női alak. Jane…- Szembe mersz szállni Aro akaratával?! Na, várj csak…

-         Jane, drágám! Elég. Irina nem szabad akaratából jött ide, ezért nem kényszeríthetem erre. Biztos vagyok benne, hogy nővére iránti szeretetből kísérte el őt hosszú útjára – csitította Jane-t Aro szelíden. – Döntésed tiszteletben tartom, Irina. Tanya, téged viszont meg kell kérnem rá…

-         Tanya, ne. Kérlek! Ne csináld! – rimánkodott Irina remegve, nem törődve a Volturi döbbent tagjaival. De hiába volt minden szó. Tanya ruganyos léptekkel állt Aro elé, aki kezébe vette a nő csuklóját, ezzel mindenről lerántva a leplet…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés