„Aro személt lehunyva szívta magába Tanya gondolatait. A gerincemen ismét végigfutott a hideg, ahogy arra gondoltam, milyen fegyverhez jut a Volturi ezekben a pillanatokban a Cullen-család ellen. Nem csak Tanya tapasztalatai, hanem színtiszta gyűlölete is segítheti őket a végső céljukban, ami a családunk pusztulását jelentheti.
Kínzó másodperceket éltem át, míg végül Aro elengedte Tanya kezét. Elmerengve vizslatta az árulót. Mióta Irina színt vallott, most először volt Aro arca igazán döbbent.
-Nos… ez azért mindent megváltoztat…
-Mit láttál? – csapott le Caius mohón.
-Különös dolgokat, melyek más világításba helyezik az egész szituációt. Szabad, Tanya?
-Te… természetesen – rebegte.
-Tanya bosszúból jött ide. Valóban segíteni akar nekünk a farkasokkal szemben, de sokkal inkább elégtételt akar venni Edward Cullenen, amiért Bella Swant választotta helyette.
Aro szavai hatására több vámpír felhördült, páran összesúgtak. Tanya felszegett fejjel meredt előre, míg Irina holtra vált arccal nézte őt.
-De – folytatta Aro monológját. – arról én sem tudtam, hogy Bella… nos Bella átváltozás előtt megajándékozta Edwardot egy félig vámpír mutánsgyerekkel, aki rohamosan növekedik.
-Hogyan? Elnézést, Aro, megismételnéd? – pislogott Caius nagyokat. Na, igen, ő volt az, aki a legrosszabbakat feltételezte a Cullenekről, de ezt még ő sem hiszi el.
-Jól hallottad, bátyám. Edward teherbe ejtette Bellát, amíg még ember volt. Bella kihordta a gyereket, és megszülte. Természetesen belehalt a szülésbe, de a vámpírméreg úgy tűnik, elég erős volt hozzá, hogy visszahozza őt.
-Nem létezik… - motyogta Felix Demetrinek.
-És… ez a lény… micsoda? – hallottam egy csilingelő hangot a sarokból. Heidi.
-Félig vámpír, félig ember. Van vére, és szíve, viszont sebezhetetlennek tűnik, és jobban szereti a vért, mint az emberi táplálékot. Körülbelül 4 évesnek tűnt az utolsó emlékképen, pedig eredetileg 7 hónapos lehet. Magyarán szólva hihetetlenül gyorsan növekedik.
-Veszélyes lehet ránk nézve – morogta Marcus alig hallhatóan.
-Valóban. Utána kell néznünk, és…
-Meg kell ölnünk – vágta rá Caius. Aro azonban elhárította a követelést.
-Nem feltétlenül. Ha valóban problémát okozhat, akkor jóváhagyom. De ha mégsem… a maga nemében páratlan lénnyel gazdagodhatna családunk…
-Edward és Bella nem mennének bele – jegyezte meg Demetri.
-Miért is ne? Ha elvesszük a lányukat, akkor ők is csatlakoznának. Sőt, talán a bájos Alice, és a többiek is.
Zihálni kezdtem. Elveszik?! Nem tehetik meg! Nem adom őt, sem Edwardot! Nem! Hogy képzelheti ezt Aro?! És Caius meg Marcus? Veszélyes?! De ő csak egy kislány!
-Ne! Kérlek, Aro… ő nem bánt senkit. Rettentően szelíd, és aranyos. Vitték már emberek közé, és tudja, mi a helyes, és mi a helytelen – mentegetőzött Irina.
-Valóban?
-Igen! Sosem mutatott hajlandóságot emberek bántalmazására. Hiába félig vámpír. Nem buktatna le Benneteket, hiszen nagyobb önuralma van, mint nektek. Illetve ez nem igaz, hisz nem tartja vonzónak az emberi vért – győzködte Irina a Volturi-testvéreket.
-Elhiszem, Irina. Utánanézünk. Ha a kislány ártalmatlan, nem bántjuk őt. De az mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy egy vérfarkas lenyomata lett…
-Hogyan?! – szisszent fel Jane.
-Bizony. Jacob Black. Ephraim Black ükunokája.
-Ő volt annak az undorító cemendének a kutyája, nem? – fordult Jane Tanya felé. Íme, az első közös pont kettejük között: fő problémájuk, hogy a világon vagyok.
-Igen – biccentett grimaszolva a kérdezett fél.
-Ha nem kaphatja meg Bellát, akkor megy a lányához? Nem tiszta – csóválta a fejét Heidi.
-A vérfarkasoknál ez nem így működik. Jacob Nyomjele lett a… Renesmeé? – fordult Irina felé, aki bólintott. – Mielőtt egy farkas megtalálná a lenyomatát, még lehet szerelmes.
Mindenki némán emésztette az információt. Idegesített a gondolat, hogy nem láthatok bele a Volturi fejébe, hiszen én ott sem vagyok, csupán Alice gondolataiban.
-Van még más is, Aro? – kérdezte Marcus unott arccal.
-Hát lenne még pár apróság… például a drága Bella azt sem említette, amikor meglátogatott minket, hogy nem emlékszik semmire.
-Hogy-hogy? – kérdezte Felix meglepetten.
-Úgy, hogy Bella amnéziás lett az átváltozást követően.
-Micsoda?! – hördült fel Jane. – Nem emlékezett semmire?
-Semmire. Sem Edwardra, sem a vámpírokra, sőt, arra sem, hogy mi a neve. Totális amnézia.
-Atyaég – motyogta Demetri.
-Nem semmi a kiscsaj. Így megjátszani magát, hogy mi sem vettük észre… - bólogatott Felix elismerően. – Minden elismerésem az övé.
-Arcátlanság – morgott Caius.
-Ugyan – intette le Marcus. – Nem szép dolog, hogy eltitkolták előlünk, de ez nem végzetes bűn.
-Egyetértek Marcusszal. Egyébként, ha jól vettem ki Tanya gondolataiból, Bellával nem osztották meg az emlékeit. Azokat legalábbis nem, mi szerint ők ketten Edwarddal egy pár, illetve azt, hogy van egy lányuk. Szerintem ez az ügy nem befolyásolja a Cullenek ártatlanságát. Azonban van még valami…
-Még? – sóhajtott Jane elképedve.
-Nos, igen. Bella képességéről van szó. Nem mondott nekünk teljesen igazat. Páratlan az önuralma, csakúgy, mint Carlisle barátomnak, de nem ez az adottsága. Bellának az a képessége, mint ami Renatának, csak kissé másképp.
-Hogy érted ezt, Aro? – kérdezte egy rekedtes hang. Renata, a képességem „ikertestvérének” tulajdonosa.
-Bellának megadatott egy bizonyos mentális pajzs. Sem én, sem Edward nem láttunk a fejébe, és nem tudta őt megkínozni Jane. Igaz?
Jane egy morgással felelt a kérdésre.
-Térj a lényegre! – türelmetlenkedett Caius.
-Igyekszem. A lényeg tehát az, hogy Bellának ez a képessége. Viszont ez nem csak annyiból áll, amennyiről eddig tudtunk. Hiszen pont úgy, mint Renata, Bella is el tudja nyelni a képességeket. Tehát Edward gondolatolvasása, Jane kínzó képessége, és az én térlátó gondolatolvasásom mind-mind az övé.
-Micsoda?! – tört ki Jane indulatosan. – Azt akarja mondani, mester, hogy az én képességem annak a kis cédának a birtokában van?!
-Igen, drágám, pontosan úgy értem.
Olyan sűrű csönd ereszkedett a társaságra, hogy szinte vágni lehetett volna.
-Ez… egyszerűen… felfoghatatlan! Parancsolom, hogy most azonnal induljunk, és pusztítsuk el őket! Az összes vérfarkast, és a Culleneket!
-Mi? Ne! Ne, ezt ne! Kérem! – kiáltott Irina kétségbeesetten. Tanya is megingott egy pillanatra.
-Aro, nem hiszem, hogy ez… szükséges. Miért bántanátok az egész családot, ha nem mindenki vétkezett? Carlisle, Esme…
-Nem érdekel! – dühöngött Caius. – Aro, ha nem támadjuk meg őket azonnal, én…
-Kérlek, Caius, viselkedj, vendégeink vannak – intette le őt Aro. – Ha megfelelő magyarázatot tudnak adni, nem öljük meg őket. Feltéve persze csatlakozniuk kell, legalábbis…
A következő pillanatban Alice szabályosan kitaszított minket az elméjéből. Riadtan néztem körül. Újra a házunk nappalijában voltunk, a családtagokkal, mégis annyira elevenen hatott rám a látomás, hogy komolyan attól tartottam, a következő pillanatban Volturi-katonák özönlik el a hálószobákat, az ajtót…
- Alice, miért tetted ezt? – suttogta Edward. Ő legalább meg bírt szólalni.
- Kénytelen voltam. Majd megtudod, miért, de nem most. El kell mesélnünk a többieknek, mi várható.
- Szerintem is – motyogta Jasper, akit teljesen padlóra küldhetett a belőlünk áradó sok negatív érzelem.
- Miért, mi várható? – kérdeztem halkan. Alice a szemembe nézett, és remegő hangon megszólalt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés