Még mindig nem hittem el, ami történt. Egyszerűen nem akartam. Ő megcsókolt, és én visszacsókoltam. Hogy tehettem ilyet, amikor otthon Phil vár rám?
A bűntudat ezer óriási köve szakadt a lelkemre, és nehezítették meg egyszerre.
Amit soha nem vallotam volna be magamnak hogy, ez az ártatlannak nem mondható csók, újra felnyitott bennem valamit. Valamit, amiről eddigi életemben minden napján eszembe jutott, és mégis elnyomtam magamba.
Hogy képes egy érzés ennyire erős lenni? Mégis felötlött bennem a megoldás. Holnap az első repülővel
Hazautazok, ez nem kérdéses. Másodjára is elhagyom Forksot.
***
Kóboroltam még az utcákon, vissza akartam menni a kórházba. Oké, a kórház az út mellet van. Minden rendben lesz. Nem lehet már mesze. A friss hideg levegő kicsit segített kiszelőztetni a fejem. Amikor arra lettem figyelmes, hogy két fényszóró kezdett hozzám közeledni kocsi zaj kíséretével. Majd a motor egyre halkabban zúgott.
-Reneé, bocsáss meg, elragadtattam magam. Kérlek, szállj be, bármi történhet itt az erdőbe veled!
Felhorkantam.
-Az erdőszélén vagyok, és köszönöm visszamegyek inkább gyalog.
-Ne nevettess, egyáltalán hova akarsz menni? Sötét van és hideg.
Felnevettem. Megállás nélkül mentem tovább.
-Reneé komolyan mondom, szállj be, mert én nélküled ugyan el nem megyek. Ráadásul hol fogsz aludni? Kérlek!
Az volt benne a legrosszabb hogy tudtam, hogy igazat mond.
Én hülye nem hívnák egy taxit. Elővettem a mobilom. Remek térerő sincs. Nem akkor is megyek, tovább egyszer csak odaérek. Remélhetőleg…
Így mentem tovább egészen addig, míg az én volt férjem ki nem pattant a kocsiból könnyedén fel nem kapott és be nem rakott a kocsiba. Felháborító!
-Ez emberrablás! A dühtől nem jutott egyéb eszembe.
A bajusza alatt elvigyorodott.
-Nem hagytál más esélyt, ha talán nem lennél ilyen makacs…
Makacs?? Nem elég hogy elrabol, megcsókol, és még sérteget is.
-Haza megyünk, ott elalhatsz, amíg szeretnél, engem nem zavar, és békén hagylak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés