Magamban gondolgattam, hogy milyen lesz újra itt aludni. Akaratlanul is, de beugrott a csók. Azok az érzéki ajak. Hiába tagadom, ez nem egyszerű csók volt. Követelőző, kiéhezett, szenvedélyes csók.

Ami nekem épp úgy jól esett, mint neki. Szörnyű vagyok. Besétáltunk a konyhába.

Charlie benézett a hűtőbe.

-        Ó a francba!

-        Mi az?

-        A hütő …

-        Üres - fejeztem be helyette a mondatot. Elkezdtem kuncogni, de nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés. De rég nevettem ilyen jót. Hogy miért nem lepődök én meg?

-        Majd én csinálok… tojásrántottát, ugye van tojás?

-        A vendég nem dolgozhat. A vendég az vendég.

Még nagyobbat röhögtem, amitől könnyek szöktek a szemembe.

-        Te tudsz főzni, vagy nem eszünk ma?

-        Héé, nem illik kinevetni és igenis tudok, szóval csak foglalj helyet.

Próbáltam nem nevetni, de amikor eszembe jutott Charlie és egy serpenyő, na, ott elszakadt a cérna.

                       ***

-        Egész jó lett- mosolyogtam. Azt leszámítva, hogy a széle odakozmált.

-        Hahaha, nagyon vicces mondhatom.

-        Mesélj nekem Belláról- kértem. Jó gyerek ez az Edward?

-        Igazából nem tudom, csak annyit hogy Edward Dr. Cullen fia. Nagy családjuk van és mind örökbe fogadott gyerekek. Tegnap előtt Bella randira ment vele, és amikor hazajött… akkor teljesen kikelt magából. Nem mondta mi a baj, csak kisétált.

-        Nekem nagyon nem úgy tűnt, mint aki neheztelne rá.

Van bennük valami vonzás.

A további időt kellemesen elbeszélgettük. De már későre járt, és engem kicsit megviselt az út, így hát Charlie megmutatta a szobámat. És lefeküdtünk. Na, nem egymással. Este, míg az álmosság homályt nem varázsolt szemeimre, gondolkodtam… megint. Holnap elhagyom Forks- t. Aztán Charlie képe ugrott be és láttam újra azt az arcát, amikor elhagytam. Phil már biztosan vár.

                      ***

Csorgott rólam a víz, úgy ébredtem fel. Jobban mondva felriadtam. Ezt nem hiszem el még az álmomban is háborgat! Felölve át gondoltam mit is álmodtam, kicsit homályos. Egy repülőn ültem, és hazaérve Ugyan ebbe a házba érkeztem. Bella fogadott.

-        Jó újra hogy itt vagy anyu – ölelt át.

-        Renneé – nevetett rám Charlie. Majd szorosan átölelt és megcsókolt, ami nem lenne gond (Ha nem lennék házas) de visszacsókoltam… megint.

Újra hatalmába kerítet egy érzés, ami azt diktálta hazatértem. Összehajtogattam az ágyneműt, majd kimentem a konyhába. Charlie már ott ült és az újságot olvasta.

-        Jó reggelt!

-        Neked is.

Egész jó kedvem volt, de aztán eszembe jutott, hogy am hazamegyek. És ez lelombolt!? Miért nem örülök? Csak azért mert… Bella itt van igen, csak ez lehet az ok. Meg kell látogatnom őt.

-        Charlie, ugye nem lenne gond, ha elvinnél Bellához?

-        Nem, persze én is akartam menni.

-        Ha nem bánod reggelire is tojást eszünk.

-        Nem, persze a tojás megfelel. Eszembe jutott a tegnapi vacsora.

-        És minden rendben, jól éltetek?

-        Igen, ha arra gondolsz nem kapott-e tojásmérgezést a lányunk.

-        Én… nem erre gondoltam. Csak meg akartam kérdezni, hogy minden rendben veled, vagyis veletek. Ennyi. Vajon mindig ilyen paprikázott reggel? Tegnap még semmi baja volt. Azt hiszem.

                           ***

A kocsiban is feszült volt a hangulat. Nem értettem miért ilyen Charlie. Lehet, hogy megsértettem, amikor kinevettem. Most belegondolva ő szállást adott, én meg cserébe…

-        Charlie, szeretném, megköszöni, amit értem tettél. Nagyon kedve –Szóra se érdemes.

Többet nem szóltunk egymáshoz.

                          ***

-        Akkor én bemegyek Bellához, vagy te szeretnél?

-        Nem menj csak nyugodtan. Ezekkel a kurta válaszokkal az ördögbe kergetett.

-        Szia, Bella… óh, Edward végre megismerhetlek.

-        Szia, anyu. Edward ő itt a mamám Renneé. Anya ő itt Edward Cullen.

-        Nagyon örülök, sokat hallottam már magáról. Ha megbocsát, kettesben hagyom Bellával.

-        Ő hát a lovagod. Nagyon helyes fiú.

Leültem az ágya mellé.

-        Fáj valamid?

-        Nem, a sok fájdalomcsillapítótól azt se érezném, ha fejbe vágnának. Erőtlenül elmosolyodott.

-        Mond csak gondolkodtál azon, hogy velem gyere?

-        Anya, hidd el nincs, min gondolkodnom itt akarok élni Forks-ban.

-        És nincs ennek köze egy jóképű fiatalembernek, aki kint vár? mosolyogtam.

Visszamosolygott. – De nagyon is. Veled minden rendben?

-        Megvagyok köszönöm.

-        Képzeld azt mondta az orvos holnap hazamehetek.

Te mikor mész haza?

Hezitáltam. – Az első repülővel- ránéztem a   mobilomra- amit már lekéstem. Ha akarod, maradhatok… pár napot.

-        Miattam nem kell igazán.

Beszélgettünk még Edwardról. Aztán elbúcsúztam tőle.

Charlie és Edward kint vártak.

-        Holnap kiengedik Bellát- súgtam Charlie fülébe.

Leültem Edward mellé. Nagyon kíváncsi voltam rá, tényleg érdemes-e Bella szerelmére.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés