-         Edward! Elmondanátok végre, mi folyik itt? – szólalt meg Carlisle.

-         Milyen fegyelmi tárgyalásról beszélsz, Alice? Mi történt már megint? – faggatózott Rosalie, aki még mindig úgy tartotta Nessie-t, mintha attól félne, hogy elvehetik tőle. Nem is volt alaptalan az aggodalma…

-         A Volturi – felelt Edward tömören, miközben magához húzott, és átölelt. Úgy tűnt, ő attól tartott, hogy engem vehetnek el tőle. Talán az is lenne a legjobb. Ha eltűnnék, és nem hoznék több szenvedést a Cullenek életébe.

-         Bella, ne is gondolj erre! – mormolt Edward arcát a hajamba temetve. – Te és Nessie vagytok az életem! Nem oldódnának meg a gondok attól, ha elhagynál.

-         Ez tényleg nem megoldás. Nem te vagy az, akinek el kell mennie, hanem én – jelentette be Alice.

-         Hogyan? – hördült fel Jasper.

-         Edward… Bella… Alice! – mordult fel Rose fenyegetően. – Mi van a Volturival?

-         Jönnek. Az összes fő tanácsos, méghozzá kereken egy hónap múlva.

-         De… miért? – suttogott Esme.

-         Hálás köszönet Irinának és Tanyának – grimaszolt Edward.

-         Mi?! – hüledezett Kate.

-         Irina? – hápogott Carmen.

-         És Tanya? – Eleazar mindig magabiztos kisugárzásából egy csepp sem maradt.

-         Irina nem – siettem gyorsan az említett vámpírnő segítségére. – Mármint ott volt… de csak elkísérte Tanyát. Segített nekünk. Ha ő nem lenne, akkor még rosszabb helyzetben lennénk.

-         De… mit művelt Tanya? – kíváncsiskodott Esme. Igyekezett nyugodtnak tűnni, de ha a család legjobb színésze, Carlisle-on is látszott a feszültség, Esmének semmi esélye nem volt arra, hogy higgadtságot sugározzon. Bár még mindig több volt, mint nekem. Ha nem láttam volna saját szemeimmel az eseményeket, valószínűleg el sem hinném. Pedig nem álmodtam…

-         Tanya elment a Volturihoz. Bármennyire is szeretném elkerülni, muszáj mindent elmondanom. Jacob, kérlek, ne haragudj majd a későbbiekben elhangzottak miatt. Legalábbis rám ne – magyarázkodott Edward.

-         Hagyd csak, majd én. Ha már miattam van ez az egész, hadd vigyem el én a balhét.

-         Mondd, Bella. Túlélem – intett Jake frusztrált, erőltetett kis mosollyal.

-         Szóval… Tanya rábeszélte Irinát, hogy tartson vele, és panaszolják be a Volturinak a vérfarkasok kontra Laurent-esetet. Még mielőtt megérkeztek volna, Irina rájött, hogy ez nem megoldás, és megpróbálta lebeszélni Tanyát a tervéről. Ki is bújt a szög a zsákból, hiszen rájött, hogy Tanya csupán bosszút akar állni rajtunk. Visszakozni akart, de Felix rájuk talált. Kénytelenek voltak vele menni. Irina végül csak panaszt tett rátok, Jake, de Tanya ezzel nem elégedett meg. Aro elé állt, és… - szégyen, nem szégyen, de elakadt a hangom. -… a többit szerintem tudjátok.

-         Úgy érted… Aro mindent tud? – kérdezte Emmett, kivételesen a humor legcsekélyebb nyoma nélkül. Bólintottam.

-         Mi mindent? – kíváncsiskodott Kate a rémülettől tágra nyílt szemekkel.

-         Renesmeé létezése, a Nyomjel, a vérfarkasok, az amnéziám, és a képességeim… - hadartam el egy szuszra.

-         Hogy lehetett Tanya ennyire sötét? – hördült fel Carmen. – Hiszen ő is tud Aro képességéről!

Rose elfintorodott és mellékesen megjegyezést tett.

-         Hidd el, Carmen, Tanya a legkevésbé sem sötét.

-         Arra gondolsz…?

-         Mindennemű gondolatolvasás nélkül is száz százalékig biztos vagyok benne.

Carmen Eleazarba csimpaszkodott, mintha teljesen elhagyta volna az ereje. Nem lepett meg… Carmen olyan volt a Denali családban, mint Esme nálunk. Bár ő volt alakilag és létezésileg is a legfiatalabb, ő számított a család szívének és lelkének. Érzékenyen érinthette, hogy Tanya így ellenünk fordult.

-         De miért kevert minket bajba? – suttogta Carlisle elhűlve.

-         Nem titeket akart bántani. Csak engem, és Bellát – morgott Edward újból.

-         Féltékenység – mormolta Jasper.

-         És bosszú – egészítette ki őt sziszegve Alice.

-         Velük kellett volna mennünk! – motyogta Eleazar.

-         Ugyan. Nem tudhattátok, hogy ez lesz a vége. Még én sem – ellenkezett Alice.

-         De bajba kevertünk benneteket! – nyögött fel Kate keservesen. Most, hogy alaposabban megfigyeltem Kate-et, rájöttem, hogy önmarcangolás téren akár ikertestvére is lehetett volna Edwardnak. Persze én csak ne szóljak egy szót sem…

-         Hagyd ezt, Kate – csitítottam.

-         De akkor is tennünk kell valamit!

-         Először azt kéne tudnunk, mi ellen kell készülnünk – jegyezte meg Jasper a tőle megszokott rideg, taktikai módon.

-         El fognak jönni, és tárgyalás lesz – felelt Edward.

-         Majdnem – motyogta Alice bátortalanul.

-         Tessék?

-         Lényegében igaz, amit Edward mondott, hisz Caius nem nyugszik, amíg el nem pusztít bennünket. De Aro nem erre utazik. Ő csak tagokat toboroz a kis családjába. Marcust meg nem érdekli ez az egész. De Caiusnak, Aronak, Jane-nek, és Felixnek is van kiszemeltje…

-         Miféle kiszemeltje? – értetlenkedett Rose.

-         Jane-nek én vagyok. Igaz? A képességem miatt – tippeltem. Alice bólintott.

-         Caius Carlisle-ra utazik. Szerinte rossz hatással vagy Arora – csóválta a fejét Alice undorodva. – Aro persze engem akar. Mármint a képességem – Jasper dühödten csattintott a fogával. – Ezért kell elmennünk.

-         Mi?! Nem! Alice, meg tudunk védeni! Nem hagyunk odaveszni! – bíztatta őt  Emmett.

-         Nem csak azért.

-         Hanem? Nem látok már megint a fejedbe. Illetve mégis, de… Alice!

-         Nem mondhatom el, mert azzal titeket is veszélybe sodorlak! – szipogott. Jazz szorosan ölelte őt.

-         Veled megyek.

Alice szeme elhomályosult, és szinte láttam, hogy pörögnek az agyában a képek.

-         Köszönöm, szerelmem. Indulnunk kell. Máris.

-         Hogyan?! Még nem mehetsz! El kell búcsúznod! Még kell beszélnünk egy csomó mindent! – ellenkezett Carlisle.

-         De… rendben. Mit akartok még tudni? Sietnünk kell! Fogytán az időnk!

-         Kire utazik Felix? – kérdezte Eleazar egy pillanatnyi habozás után.

-         Hmm… hát… szóval… Edwardra.

A következő pillanatban Edward reagált hasonlóképpen, mint az imént Jasper. Gyomrából ijesztő morgás tört elő, olyan, amilyet talán még sosem hallottam.

- Oké… értem én, öcsi, hogy dühös vagy, de miért nézel ki úgy, mint aki mindjárt szétkapja a berendezést? – kockáztatott meg egy humoros megjegyzést Emmett.

- Na, vajon… - horkantott Jacob. Mivel úgy tűnt, még mindig nem esik le senkinek a lap, tovább magyarázott. – Én már hallottam Edwardot így morogni. Majdnem nekem ugrott, amikor megcsókoltam Bellát. Régi szép emlékek…

- Már elnézést, de… mi van? – pislogtam.

- Bella… Felix Edwardot szemelte ki magának, hogy ezzel segíthessen Tanyának, és közelebb férkőzhessen… hozzád.

- Ööö… nem létezik… - csóváltam a fejem.

- Dehogynem.

- De… miért én? – borzadtam el.

- Mindig azt vonzod, akit nem kéne – jegyezte meg Jake. Edward továbbra is morgott.

- Nyugtassa már le valaki – intett Rosalie Jaspernek.

- Nem jön össze. Bella a gyengepontja. Ilyenkor nem működik – mormolta Jazz.

- Edward… - próbálkoztam.

- Nyugodt vagyok – préselte ki a fogai közt ez a két szót, meg-megremegve az indulattól.

- Kérlek… - suttogtam. Hosszúnak tűnő másodpercekig kutattam hiába a szemkontaktus után, de végül csak sikerült. A szeme olyan volt, akár a fekete tűz. Szinte izzott, és égetett.

- Nessie-t és téged nem adlak oda senkinek. Jól jegyezd meg Bella, bármilyen örültséget is forgatsz a fejedben. Ha bajotok esik, én…

Pedig kivételesen nem is gondoltam semmi ilyesmire. De jól ismert… előbb- utóbb kitaláltam volna valami butaságot, és nem lett volna itt Alice, hogy lebeszéljen. Te jó ég, Alice!

-         Ezért kell elmennünk minél hamarabb. Hogy Nessie-nek ne eshessen baja.

-         Kérlek, Alice, várjatok még – rimánkodott Carmen és Esme.

-         Oké – biccentett Jasper. – De el kell mennünk, vadászni. Utána folytatjuk – rendelkezett.

-         Menjetek csak. Egy kicsit mindnyájunknak le kell nyugodnunk – bólintott Carlisle.

Edward hirtelen megdöbbent arcot vágott, és halványan Alice-re mosolygott.

-         Nem tudom, mit forgatsz a fejedben. Illetve most tudom… de bízom benned. Tartozom neked ezzel.

Alice egy fintor és mosoly különös egyvelegét produkálta tündérszép arcán, és látszott, hogy újra koncentrál.

-         Úgy lesz. És most menjetek… vadászni – hunyorgott Edward.

-         Mi…? – próbáltam közbeszólni, de Alice végigsuhant a szobán, végigsimítva Nessie, Esme, Edward, és az én arcomon, majd Jasperrel eltűntek a messziségben.

-         Jól sejtem, hogy nem vadászni mentek? – kérdezte Kate rekedtesen.

-         Igen, Kate… - bólintott Edward komoran. – Jól sejted.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés